úti cél: västerås, steam hotel

Év elején írtam egy listát az idei terveimről, célkitűzéseimről és olyan programokról, amik meg fognak valósulni, vagy szeretném, ha megvalósulnának. Az újévi fogadalmaknak nem annyira vagyok híve, már magát a fogadalom szót hülyeségnek, de legalábbis túlzásnak tartom. Viszont megfogalmazni a terveimet, álmaimat, céljaimat, azt szeretem. Szeretem, ha van egy lista, amit inspirációnak és útmutatónak használhatok, ezenfelül pedig sokkal jobb érzés teljesíteni valami olyat, ami rajta van egy ilyen listán, és előre várhatom, tervezhetem. Amolyan éves bakancslista ez, és máris kipipálhatom az egyik pontot róla, és ezzel együtt az év első kirándulását.

Szinte éves hagyománynak mondható nálunk, hogy egy éjszakára a sötét, hideg időszakban ellátogatunk a japán stílusú Yasuragi wellnesshotelbe, amiről tavaly írtam is. Idén a Yasuragi helyett egy másik négycsillagos, Stockholmhoz közeli wellnesshotelben, a Steam Hotelben foglaltunk szállást egy éjszakára. Ez a Steam Hotel ez valamit nagyon tud marketing terén, mert mindketten hallottunk már róla, anélkül hogy tudnánk, hogy hol is hallottunk róla. De azt mindketten tudtuk, hogy ez valami új, menő és népszerű hotel. Västerås városában van, ami vonattal szűk egy órányira van Stockholmtól, és mint megtudtam, az ország hatodik legnagyobb városa. Szóval foglaltunk vasárnapra wellness-csomagot és oda-vissza vonatjegyet, a hotelezés előtt és után pedig keresztül-kasul bejártuk a várost.

Vasárnap délután meglepő pangás volt a városban, a boltok és éttermek többsége is zárva volt. Aztán megtaláltuk, hogy hol vannak az emberek. A hatalmas tó, a Mälaren befagyott vizén korcsolyáztak vagy kite skate-eltek, a tó partján pedig rengetegen sétáltak. Négy óránk volt a városban a becsekkolásig, ez idő alatt sokat sétáltunk a városközpontban és a tó partján, ahol mindenfelé újépítésű lakóparkok sorakoznak. Egész futurisztikus hangulatú, amikor ennyi modern házat húznak fel egy korábban elhagyatott és/vagy ipari területre. A hotel előtt még bementünk egy kellemes cukrászdába, és az izgalmamat fokozva elsétáltunk a víz fölé tornyosuló 18 emeletes egykori gyárépület előtt.

A Steam Hotel épületét 1917-ben építették és gőzerőműként működött, majd a százéves évfordulón luxushotel és a hotel szomszédjában csúszdapark nyitott meg benne. A yasuragis bejegyzésemben azt írtam, hogy én nem tudok elképzelni jobb hotelt annál. Ennek a hotelnek viszont sikerült megütnie a yasuragis mércét, ami nagy szó. Nem mondom, hogy melyik a jobb, mert más műfaj a kettő. A Yasuragi tematikája a zen, a testi-lelki egészség és a japán világ. A Steam Hotel tematikája pedig a steampunk, a szórakozás és az 1920-as évek. Abban viszont mindkét hotel a maximumot hozza, hogy belépve egy más világ fogad, megszűnik a külvilág és a jelen idő, és úgy érzem magam, mintha egy filmbe csöppentem volna, és olyan boldog vagyok, mint egy gyerek a Disneylandben. 

Én még másnap, a kicsekkoláskor sem tudtam az államat felkaparni a földről, és megszokni a hotel lenyűgöző világát. Maga az eredeti épület, és amit csináltak vele, az is lenyűgöző. Azok a hatalmas terek (összesen 16 ezer négyzetméter), a gőzerőműnek a meghagyott részletei, mint például az irányítóterem, és minden egyes díszlet, kellék a hotelben annyira steampunk, annyira menő. Ott tudtam volna maradni a vonat indulásáig, és játszani a csocsóasztalon, a retro pingpongasztalon, vagy csak ücsörögni valamelyik csodás kanapén a hatalmas csillárok alatt.

Tóra néző hotelszobát foglaltam, ami a 15. emeleten volt. Beszálltunk a liftbe, ami ugyanúgy követi a korai 1900-as évek stílusát, mint minden más a hotelben. Persze csak a külcsín régi, a belbecs modern, és gyors sebességgel száguldott a lift a 15. emelet felé, majd egyszer csak eltűnt az épület fala, és az utolsó emeleteken egy üvegkalitkában folytatta a lift az útját, elénk tárva a gyár és a város látképét. Olyan élmény volt nekem, mintha egy vidámparki attrakcióra szálltunk volna fel. A folyosók és a szoba is ugyanolyan stílusos, mint minden más a hotelben. A 18. emeleten sky bar található, a fürdő pedig a 7. emeleten van. Nagy szauna, beltéri medence, pihenőhelyiségek kényelmes ágyakkal és egy kültéri medence, ami most a mínusz két fokban különösen szórakoztató volt. A vizes hajunk már kezdett megdermedni a hideg levegőben, míg a testünk többi része a meleg vízben kellemesen pihengetett, a város pedig ködbe veszett a téli estén. A hotel zene terén is csillagos ötöst kap. Mindenütt hangulatos, a kor szellemét idéző vagy az adott helyszínhez illő playlistek forogtak.

A foglalt csomaghoz háromfogásos vacsora is járt a hatalmas és szintén ámulatba ejtő földszinti étteremben. Annyi ember dolgozott, sürgött-forgott ott, hogy meg sem tudtam számolni. A személyzet egyenruhája is követi az 1920-as stílust, olyanok a ruháik, mint a Peaky Blindersben a szereplőknek. Drappszínű nadrág, nadrágtartó, fehér ing, mellény - férfiaknak, nőknek egyaránt. Némelyik férfin sapka is volt, az a tipikus simlis sapka, aminek ahogy látom, rikkancssapka a neve (angolul newsboy cap). A kaja is természetesen csúcs jó volt, az is túlszárnyalta az elképzeléseimet. Az étterem hatalmas és tele volt az egész, mégsem kellett az ideálisnál többet várakozni se a kiszolgálásra, se a fogásokra. 

reggeli kilátás a szobából

Reggel Jack már hétkor ébredt, és én sem tudtam sokkal tovább aludni, aminek örültem is, mert kár lett volna alvásra vesztegetni az időt ebben a hatalmas felnőtt-játszóházban. Ilyen fantasztikus kilátású szobában még sosem szálltam meg, pláne nem úgy, hogy karnyújtásnyira van mellettem a hatalmas, földig érő ablak, amin keresztül a befagyott tó, a kikötő, és a még sötét város képe tárult elém. Néztem a hétfő reggel ébredező valódi világot alattam az én álomvilágomból, aztán lementünk a lobbiba. Reggeliidőpontot negyed 10-re kértünk, addig volt egy bő óránk. A pingpongasztalok melletti pihenőrészben is volt kávé, tea, így a várakozás alatt megihattuk a reggeli kávénkat. A kávé mellé egy-egy tálca frissen sült, még meleg croissant-t és pain au chocolat-t is kiraktak. Miután Jack átfutotta a reggeli újságot, pingpongoztunk egy kicsit, aztán felmentünk a játékterem részre, ahol sokféle játék volt, és nekiálltunk csocsózni, ami viccesre sikeredett. Figyelmeztettem Jacket, hogy nagyon jó vagyok, és készüljön a csúfos vereségre, aztán vérre menő csocsócsatát vívtunk, és közben kegyetlenül oltottuk egymást. Amúgy tényleg elég jó vagyok, legalábbis nála egy kicsit jobb voltam, amit ő persze soha nem ismerne be, de ez az én blogom, úgyhogy azt írok, amit akarok.

A reggelinél asztalhoz vezetett minket egy pincér, és körbevezetett minket a kínálaton. Ennek a férfinak valami pincér-díjat kellene kapnia, mert akkora lelkesedéssel és boldogsággal végezte hétfő reggel a munkáját. Sorra jöttek az emberek, és hallottam, ahogy mindenkit ugyanazzal a kitörő pozitivitással vezet körbe, és nevetve mondja minden vendégnek, hogy "és itt találhatók a tiltott desszertek". De nemcsak ő volt ilyen, a hotel összes dolgozója kedves, mosolygós és barátságos volt. Nem tudom, hogy ennyire jók a munkájukban, vagy talán dolgozni is majdnem olyan jó ezen a helyen, mint vendégnek lenni.

A reggeli és a kicsekkolás után is még maradtunk egy kicsit pingpongozni, csocsózni és ücsörögni. Így is volt még három óránk a vonat indulásáig. Megint nagyot sétáltunk, és végül bementünk a városi könyvtárba. Jackkel szokásunkká vált, ha vonattal megyünk valahova, akkor benézünk a helyi könyvtárba. A pályaudvar és a könyvtár általában közel vannak egymáshoz, és a nagyobb városoknak tök jó könyvtáraik vannak, ahol ingyen el lehet ütni az időt. Göteborgban például hatalmas társasos részleg van az alagsorban, így a vonatra várva társasoztunk a rossz időben. 

naplemente a vonatról 15:15-kor

- Hány pontot adnál a hotelnek?
- Tizenegyet.
- Ötből?
- IGEN!