munkadolgok és semlák

A hétvégén nem igazán tudtam kikapcsolódni, mert szinte folyamatosan az e heti teszteken és különösen a hétfőn járt az agyam. Előző héten a researcher, aki amúgy mindenben segített eddig, covidos volt, így szinte magamra maradtam. Bár ez nem igaz, mert akárkitől kértem segítséget, mindenki megtette a tőle telhetőt. Ami nekem még mindig döbbenetes. Döbbenetesen szuper. Az egyik nő például mondta, hogy esetleg a researcher nő főnöke, Johan tud segíteni. Így ráírtam erre a Johanra, aki szerintem azt sem tudja ki vagyok, de azonnal próbált segíteni. Délután 5-kor. És másnap reggel még újból rám írt, hogy elnézést kér, hogy nem tudott rendesen írni, csak épp autóban ült, de megoldódott-e a probléma és ha nem, akkor szóljak és keres nekem embereket. Mi vaaan?? Még ő kér elnézést? Miközben én szinte ismeretlenül ráírok egy totál random kérdéssel a munkanap végén, miközben ő vezet, de ennek ellenére mégis válaszol nekem... És még így is úgy gondolta, hogy elnézést kell kérnie, mert szerinte nem elég jól válaszolt? Kik ezek az emberek komolyan?!

Az lett viszont pénteken a konklúzió, hogy hétfő reggel 9-kor találkozom egy Robert nevű kollégával, aki segít nekem. A héten ugyanis az irodában és nem online mennek a tesztek, és kellett szerezni hozzájuk telefont, amin fut a speciális tesztprogram, mert nem lehet csak úgy simán, élesben tesztelni a dolgokat. Lényeg a lényeg, azért nem tudtam élvezni a hétvégét, mert úgy kellett hétfő délután 5-kor tesztelnem az első jelentkezővel, hogy csak aznap reggel kezdtünk el egyáltalán készülni rá. Én nagyon nem ilyen vagyok. Na meg ezenkívül olyan hatttalmas aggodalmaim voltak, minthogy mi van ha nem ismerem meg ezt a Robertet? Meg egyedül kell majd ennem a nagy étkezőben, mint az amcsi filmekben a lúzer csaj, aki csak kering a tálcájával, mert nincs kihez leülnie? Meg mire 5 óra lesz, kiürül a nagy iroda és egyedül kell bohóckodnom egy idegennel, miközben kint már sötét van?

Természetesen, ahogy az lenni szokott, minden aggodalmam felesleges volt. Roberttel pontban 9-kor találkoztam és meg is ismertem. Gyorsan telt az idő napközben, és jól éreztem magam az irodában. Csak szerdánként szokott bent lenni a csapat, így szinte teljesen üres volt a 3. emeleti helyünk. A következő emberek voltak ebben a térben: a főnököm, a főnököm főnöke és a vezérigazgató. Na még én. Szóval a cég legfontosabb emberei haha. A vezérigazgató, ha bent van, akkor a mi szintünkön szokott ülni egy kis szobában (és azt a vécét használja, amit mi, nincsen vezérigazgatói aranyvécé vagy valami). Nekem ez érdekes, azt gondoltam volna, hogy van valami nagy, luxi és exkluzív irodája, és mint az amcsi filmekben egy külön titkárnőcskéje az előtérben. De hát ez nem Amerika és a vezérigazgató is olyan ember, mint mi. Ebédelni meg végül ezzel a Roberttel ebédeltem. Ő egy idősebb fickó, és azonkívül hogy egész nap segített nekem, azért szimpatikus, mert halálnyugodt. Én bírom a halálnyugodt embereket, főleg amikor én magam ideges lennék. Egy ennyire nyugodt, ráérős ember mellett egyszerűen nem lehet idegeskedni. Átragadt rám ez a megnyugtató zen-feeling. 

A svédemmel nem voltam elégedett, hisztiztem is magamban egy sort, hogy olyan hülye vagyok svédül búúúú... Aztán megbeszéltem magammal, hogy nem vagyok hülye, hanem tök okos vagyok. Okos vagyok magyarul, okos vagyok angolul és svédül sem vagyok hülye, csak még nem megy olyan jól, de összességében okos vagyok, mert már majdnem svédül is jól tudok. És egyszerűen arra gondoltam, hogy idejöttem Magyarországról, nekem már volt egy szakmám, (mini)karrierem, életem, mesterdiplomám, vannak barátaim, vőlegényem, sok mindenre büszke vagyok az életemben. Na és akkor ha nem megy olyan jól a svéd? És akkor ha ez a Robert esetleg azt gondolja, hogy butácska vagyok vagy csak hebegek-habogok? Eleve nem hiszem, hogy ezt gondolja, szerintem nem is érdeklem ahhoz eléggé, hogy bármit is gondoljon rólam. Másrészt meg gondolja csak azt. Én nem akarok neki bizonyítani, nem érdekel hogy mit gondol rólam. És jól is éreztem magam. Egy kihívásnak és eseményteli, munka szempontjából izgalmas hétfőnek éltem meg a napot. Végül csak fél 7-kor jöttem el, fél 8-ra értem haza, viszont Jack nemcsak várt, hanem vacsorával várt, sőt meg is várt vele. Mínusz 5 fokban jöttem haza, és az az érzés, ahogy belépek a meleg otthonunkba, ahol Jack már megterített, rament készített, és ahogy becsukom magam mögött az ajtót, már szolgálja is fel a forró levest... Leírhatatlan boldogság és szeretet.

Hétvégén pedig Kathie-vel találkoztam. Szeretném legalább havi egyszer látni őt és az ikreket. Most is olyan sokat változtak egy hónap alatt. Olyan kis zabálnivaló husik lettek. Szerintem szuperül menedzselik az életüket. Nekem tetszik amit és ahogy csinálnak. Rendeztem velük az "adósságaimat", és végül nem túl kreatívan ajándékutalványt adtunk nekik az autóért köszönetképpen. Eredetileg wellnessezést adtunk volna. A Steam Hotelbe vagy a Yasuragiba... De tudtam hogy akár egy év is lesz, mire el tudnak menni az ikrek nélkül először egy éjszakára. Ezt az ajándékkártyát meg rengeteg helyen beválthatják. Ha akarják, várnak vele 1-2 évet és mégis wellness lesz belőle, de ha akarják, akkor elköltik valami másra most. Meghívtam őket az esküvőnkre is, és legnagyobb örömömre jönek mind a négyen, a babák is. És vittem nekik semlát is. Úgy örült neki. Ez mondjuk magamnak is ajándék volt, mert nekem is ez volt idén az első és uh de nagyon finom volt ez. Külön jólesett neki, hogy emlékeztem, hogy egyszer a férje innen vitt neki gluténmentes semlát. Még jó hogy emlékeztem, különben nem tudtam volna, honnan szerezzek gluténmentest.

felül az älvsjö cukrászda, alul a s:t paul pékség semlái

Vasárnap magunknak is vittem egy másik fajtát a belvárosból. Ez érdekes volt a mandulamassza miatt. Nem az a klasszikus fehéres színű marcipános krém volt, hanem barna volt és nagy, pirított manduladarabok voltak benne. Jack értékelése: ez nem semla. Egyet kellett értenem vele, mert bár finom volt, különösen az omlós, puha kardamomos tészta, a töltelék túlságosan eltért az eredeti koncepciótól ahhoz hogy semlaként ehessem. Ja, és az ikrek meg semlás rugdalózóban voltak. Maximális cukiság.