lakáskeresés

A másik nagy esemény, feladat, dilemma az elmúlt hónapokban, a gólyahíren kívül, illetve azt követően, a lakáskérdés volt. Ugyanis, ahogy ezt már sokszor megjegyeztem, elég kicsi a lakásunk. Leginkább az a baj, hogy még egy kiságy sem férne el a hálóban, így nehezen tudtam elképzelni, hogy hogyan és meddig tudnánk hármasban elférni úgy, hogy még egy darab ruhát sincs kedvem venni a babának, mert mégis hova teszem azt is, nemhogy a babakocsit vagy kiságyat. És ez azért nem ideális.

Úgyhogy a babahírrel együtt elkezdődött A Nagy Lakásprojekt is. Erről szólt minden napunk, ezzel keltünk és feküdtünk. Stresszes és néha kilátástalan volt számomra, hogy mi lesz velünk, hol tudunk majd élni. Mivel múlt időben írok, ezért sejthető, hogy a végére lett megoldás, de egyelőre az oda vezető utat írom le.

A következő három opciónk volt:

Albérletcsere: februárban írtam már erről a témáról, és említettem, hogy tavaly nyár óta figyelem a cserélős csoportokat. Most egy fizetős oldalt is kipróbáltam, hátha az jobb, és komolyabbak az érdeklődők. Most is, ahogyan tavaly nyáron is, az lett a megállapításom, hogy a mi lakásunkra igazán agyeldobós ajánlatot nem fogunk kapni. A reális lehetőséget messzebbi, három szobánál nem nagyobb és nem olyan hűdejó környéken lévő lakások jelentik. De hát beggars can't be choosers, a szükség nagy úr vagy mi...Vagy maradunk a 47 négyzetméteren, vagy elfogadjuk, hogy ez van, a három szoba mégis nagyobb, mint a kettő, akkor is ha nem álmaink lakása és akkor is, ha messze van.

Az albérlet-várólista: 6+ éve élünk a jelenlegi albérletünkben, így ugyanennyi év gyűlt össze a stockholmi albérletes várólistán, amivel egy új közvetlen szerződésre / bérleti jogra lehet lehetőségünk. Viszont ez a 6 év stockholmi szinten szinte semmi. Az oldalon azt írják, hogy a legtöbben 5 és 12 év közötti idővel jutnak lakáshoz, és az átlagos idő 9 év. Már ebből is látszik hogy a 6 év nem kecsegtet túl sok jóval. 

A rossz esélyeink ellenére aktívan figyeltük az oldalt és próbálkoztunk. Minden nap beléptünk, tanulmányoztuk az esélyeinket és rendszeresen jelentkeztünk azokra a lakásokra, amiknél úgy az első 30-ban benne voltunk, és figyeltük, hányadik helyre jutunk. Általában mindig a középmezőnyben helyezkedtünk el a 6,5 évünkkel, tehát olyanokra jelentkezgettünk, ahol egyébként is csak 40-80 körüli ember jelentkezik, amik nyilván nem a leglenyűgözőbb lakások. Hasonló következtetést vontam le a várólistás esélyeinkről, mint amit a cseréről megállapítottam: egy távolabbi háromszobás lakásra lenne azért itt is esélyünk.

Vásárlás: a harmadik, biztosabb, de drágább/problémásabb/kockázatosabb opció, hogy veszünk saját lakást. Az előző két opciónál tulajdonképpen csak passzív résztvevők vagyunk, és várjuk, hogy a szánkba repüljön a sült galamb, de válogatni különösebben nem tudunk. Ha vennénk sajátot, akkor mégiscsak mi választhatnánk meg a környéket, és mi diktálnánk a feltételeket – már ha van elég pénzünk. Alapvetően a svéd ingatlanrendszer egyébként is vásárlásra van kialakítva. 

Van a vásárlásnak előnye és hátránya is. Az előnye az, hogy rugalmasabb. Venni 4 vagy akár 5 szobás lakást is tudnánk, vagy akár sorházat kis kerttel... Attól függően, hogy mennyivel kintebb vagyunk hajlandók költözni. De még a nem olyan messzi részeken is reális egy négyszobás. Négy szoba mégis csak kellene úgy, hogy mindketten sokat dolgozunk otthonról. A vásárlás előnye az is, hogy a lakás egy hosszútávú befektetés is lehet. Az is jó, hogy épp alacsonyabbak az ingatlanárak, tehát az időzítés is jó. Ahogy számolgattuk, hogy mennyi lenne a havi költségünk a felvett hitellel, annyira nem is jött ki vészes összeg. Szóval nem rossz tényleg. 

Hátránya viszont, hogy az összes, vagy szinte az összes megtakarításunkat az önerőbe kellene fordítani. Kérdéses az is, hogy mennyi maradna egyáltalán a berendezésre és esetleges vészhelyzetre. Ha beüt a krach a gazdaságban/ingatlanpiacon, és mégis lefelé mennek az árak, akkor ott ragadunk a lakásban, vagy veszteségesen tudjuk eladni. Mi van ha olyat veszünk, ami aztán nem is jó, nem szeretjük és benne van minden pénzünk. Ugyanakkor, aki nem mer, az nem is nyer... 

Hmm hmm hmm. Hát nagyjából ezek voltak az opcióink (a kevésbé reálisakat, mint hogy nyerünk a lottón, most kihagytam) és ezek pörögtek a fejünkben, ezekről beszéltünk és ezzel foglalkoztunk nap mint nap.