az első trimeszter

Érdekes nekem a terhesség megélésében az, hogy tényleg mennyire egyedi minden eset, és sosem tudhatja az ember, hogy neki milyen lesz ez az élmény - mind mentálisan, mind fizikailag - amíg nincs benne ő maga. Hosszú éveken keresztül annyi mindent hall és lát az ember ismerősöktől és ismeretlenektől, filmekből és YouTube videókból, hogy ezek alapján akaratlanul is kialakul egy elképzelés, talán egy elvárás, hogy milyen lesz ez az élmény. És aztán odakerültem, és megtapasztalhattam, hogy én hogy reagálok, bennem milyen érzések vannak.

Kezdve a pozitív teszttel. Nemhogy nem sírtam el magam a két csík látványán, hanem rákerestem, hogy lehet-e fals pozitív a teszt. Aztán még vagy öt tesztet csináltam a következő három napban, mert olyan halvány volt a csík, hogy én azt nem éreztem elég pozitívnak, és vártam valami végleges, minden kétséget kizáró megerősítést. Ez a hitetlenkedő, bizonytalan állapot maradt egészen az első ultrahangig, ami 8 héttel a pozitív teszt után volt. Nyolc hét! Az nagyon sok várakozás.

Mikor pozitív lett a teszt, akkor volt bennem egy ijedtségérzet is, hogy te jó ég, mit tettünk, ez most mit jelent, és amúgy is hogy kell terhesnek lenni és mi lesz most. Sőt a legelején még egy olyan érzés volt is bennem egy futó gondolat erejéig, hogy hát szabad ilyet? Csak úgy beterhesedhetek anélkül hogy valamiféle engedélyt szereznék rá? Valakivel csak kellett volna konzultálnom erről.

Aztán kerestem egy svéd terhességi podcastot, és napokon, heteken keresztül azt hallgattam. Ez egy nagyon jó, informatív podcast, amit két szülésznő készített, és egy terhes lány útját követik végig hétről hétre, és közben elmondanak és megbeszélnek mindent – mekkora épp az embrió/magzat, mit fejlődik, milyen vizsgálatok lesznek, milyen tünetei lehetnek az anyának, mit szabad, mit nem szabad stb. Ez nekem szuper volt, mert nem csak az általános tudnivalókról értesültem, de megismertem a svéd terhesgondozást, és hogy milyen teendők és vizsgálatok várnak rám.

Svédországban minden vizsgálat és látogatás önkéntes alapon történik. Meglepett az, hogy nincs olyan, hogy kötelező vizsgálat. Az első alkalom egy egészségügyi beszélgetés és a "beiratkozás". A látogatások nem kórházban, nem szülész-nőgyógyász szakorvosnál, hanem szülésznői rendelőben történnek. A szülésznő követi végig a terhességet, kórházba csak a szülésre kell menni (és gondolom, komplikációk esetén). A terhesség alatt, amennyire lehet, ugyanaz a szülésznő fogad. Mivel én nem ismerek senkit, és nincs preferenciám, ezért egyszerűen lefoglaltam a legközelebbi rendelőben a legkorábbi időpontot.

2,5 héttel később volt ez az időpont, amit szintén hosszú időnek éltem meg. De amúgy sem történt "semmi" ezen a rendelésen, mármint nem volt ultrahang vagy valami varázsmódszer a terhesség megerősítésére, úgyhogy nem lettem sokkal okosabb vagy nyugodtabb azzal kapcsolatban, hogy tényleg terhes vagyok és minden rendben lesz (ez utóbbit úgysem tudhatják). Erre az első találkozásra ki kellett töltenem egy adatlapot/kérdőívet az egészségügyi és családi állapotommal és egyebekkel kapcsolatban. Ezen végigmentünk, és mivel volt még időnk, végül is minden elsődleges vizsgálatot elvégeztünk, hogy ne kelljen ezek miatt újra visszamennem. Ezek voltak a vérnyomás, vércukor, testsúly, magasság, vizelet és chlamydia teszt. Beutalt két vérvételre (pajzsmirigy, vérkép, vércsoport, szifilisz, HIV, hepatitis B, rubeola és ami a kombinált teszthez kell). Előjegyzett ultrahangra, lefoglalta a következő két időpontot és beregisztrált kórházválasztásra.

Mivel mindennel végeztünk, a következő találkánkat szeptember 25-re tűzte ki. Nem durvi, hogy május közepén voltam ott, és legközelebb csak szeptember végén találkozunk? De nem zavart, mert közben lesz két ultrahang is, csak azok máshol vannak, ők nem végeznek ultrahangot, ezekben a rendelőkben nincs is készülék. A vérvétel eredményéről üzenetben értesítettek. Ez annyi volt, hogy szedjek vasat.

A látogatás után egy-két nappal az egyik eü-s appban kaptam hozzáférést a szülészeti klinika kiválasztására. Hét kórház van. Mivel ismételten nem tudok semmit egyikről sem, vagyis hát van pár ismerősöm, aki itt vagy ott szült, de azt gondolom, hogy mindegyik kórház ugyanazt nyújtja, a személyzet pedig az lesz, aki épp aznap ott van, így nekem a távolság volt az egyedüli szempontom, és a legközelebbitől a legtávolabbi kórházig állítottam fel a kívánságlistámat. Általában megkapja az ember az elsődleges választását, de például nyáron mindig probléma a személyzet hiánya, vagy ha épp esetleg sokan vannak az adott kórházban, akkor a második helyre kell majd menni. De ez még messze van. 

A kombinált teszt is opcionális volt, és Svédországban egyébként is régiónként eltérő, hogy ez része-e az államilag támogatott csomagnak. Például van, ahol csak 35 év feletti nők vehetik igénybe ingyenesen. Stockholmban benne van a csomagban, úgyhogy elmehettem rá. Háromfajta kromoszóma-rendellenesség valószínűségét állapítja meg ez a kombinált teszt. A vérvétel eredménye és az ultrahang alapján kiszámolnak egy számot. 1:20000 a legjobb, 1:2 a legrosszabb. Ha a valószínűséget 1:200 alatt állapítják meg, akkor további, államilag támogatott vizsgálatokra van lehetőség a kromoszóma-rendellenesség biztosabb megállapítására. 

Az a furcsa nekem, hogy a legtöbb szülő (én is) leginkább azért megy el erre a tesztre, mert szeretné végre látni a babát. Viszont ez a vizsgálat elsősorban erről a három betegségről szól. Ennek ellenére azért megnéztek több mindent, és megmutogatták a babát, viszont ha úgy döntök bármilyen oknál fogva, hogy én nem szeretném ezt a genetikai vizsgálatot, akkor a 18-20. heti ultrahang lesz az első (és utolsó) ultrahang, már ha jól értelmezem a kapott kis brosúra alapján. Ezen az ultrahangon előjegyeztek a következő, augusztus 13-i ultrahangra. Augusztusban lesz valami csoportos online videomeeting is. Nem is tudom, hogy ez mi lesz. Gondolom valami tájékoztatás, mert ez csak az első gyerekes szülőknek van. Aztán pedig szeptemberben a következő tali a szülésznővel.

Ez van most egyelőre, nem sok történés. Az első hetekben persze új volt az egész, és utánajártam pár dolognak, de pár hete nincsenek már új kérdéseim, és a podcastot sem hallgatom egy ideje. Viszont egyfajta bizonytalanságérzet még most is van bennem. Vagy inkább úgy mondom, hogy felfoghatatlanság-érzet. Ahelyett, hogy most már aztán tényleg úgy igazán beleéltem volna magam, hogy lesz egy gyerekem, megint csak elkezdtem várni a következő ultrahangot a megerősítés miatt. Még mindig nem vettünk semmit. Ez is egy olyan élmény, amit mások alapján másnak képzeltem el. Sokan olyan korán elkezdenek venni babadolgokat. Bemennek ruhaboltba nézelődni és elolvadnak a mini ruhák és cipellők láttán és vesznek egyet. Vagy valami plüsst, vagy a babaszobát kezdik berendezni. Én meg itt vagyok a 17. hétben és semmi. Nincs rossz érzésem emiatt, nem azért mondom. Csak fura hogy ebben is mennyifélék az emberek. De majd az ultrahang után biztos én is belefogok végre.