szabadság és hälsingland

Elkezdődött a háromhetes nyaralásunk. Vagyis már csak egy hét van belőle, csak nyaralás közben nem posztoltam. A szabi első szombatján elkocsikáztunk egy erdőhöz, és a szabadban készítettünk ebédet. Maga a séta nem volt olyan nagy, és esni is elkezdett, de azért jó nap volt.

Vasárnap átmentem Kathie-ékhez. Utoljára az egyéves szülinapjukon láttam a gyerekeket, azóta rengeteget fejlődtek. Elmentünk velük játszótérre. Kérdeztem Kathie-t, hogy mivel szeretnek játszani. Mondta, hogy szeretnek a lépcsőn felmenni, és a kaput nyitogatni. Jaa, az jó. Ez lesz az én életem is úgy két év múlva. De legalább nekem csak egy gyereket kell majd megfékeznem attól, hogy éretlen, csoffadt cseresznyéket tömjön a szájába a földről.

Hétfőn nem is tudom, mi volt a program, de kedden bicikliztünk, ami végül hosszabb és fárasztóbb lett, mint szerettük volna. A Sturehof kastélyhoz mentünk, és már rákészültünk egy jó ebédre a kávézóban, amikor közölték, hogy a konyha bezárt. Így jártunk, de legalább süti az volt, szóval aznap sem haltunk éhen. 6-ra értünk haza, 7-kor kezdtünk pakolni és készülni a másnapi útra, és végül csak 11 körül kezdtem úgy érezni, hogy most már elmehetek aludni, úgyhogy jól benéztem hogy mennyi idő kell hozzá.

Szerdán indultunk a 11 napos utunkra. Először Hälsingland tartományban töltöttünk három napot. Svédországnak 25 tartománya van, ami olyasmi, mint nálunk a megyék, de mivel jó nagy az ország, ezért földrajzilag és kulturálisan is észlelhetők különbségek az egyes tartományok között.

Útközben megálltunk egy csodás halas étteremnél (Bergmans Fisk) ahol nagyon jó ebédünk volt. Helyben fogják a halat, és van egy halfüstölő üzemük (amitől füstszagú volt az egész falu – nem szeretnék a közelében lakni) és isteni füstölt garnélarákot ettünk előételnek. Azóta is eszembe jut, hogy mennyire finom volt.

Egy háznál egy ládikában volt kitéve több üveg házi méz becsületkasszával, amiből vettünk is, és reggelente azt locsoltam a müzlimre. A szállásunk egy Airbnb típusú hely volt, bár a Bookingon foglaltuk. Én nem szeretem az Airbnb-t, legalábbis Svédországban. Véleményem szerint vannak airbnb-s és nem airbnb-s országok és Svédország nem egy airbnb-s ország. Itt inkább csak az erdei kisházaikat vagy egy épületegyüttes egyik melléképületét adják ki az emberek, és ezek általában olyanok is – kicsit régi, kicsit elhanyagolt, de olcsó pénzért meg lehet kapni. Svédországban sokkal jobbak a hotelek, panziók. Azokban azért van egy minimum minőségi szint, amit mindenki hoz, és általában szuper jó reggelik. Az Airbnb lutri ebben az országban. De ez a házikó jó volt azért. Persze erre is ráférne egy alapos felújítás, de mégis az egész ház a miénk volt, kevesebb pénzért, mint amiért egy hotelszobát ki tudnánk venni. És egyébként tiszta és jól felszerelt volt, úgyhogy jól éreztük magunkat ott három napig.

Ezen a környéken van egy látványosság, ami a világörökség része is: a hälsinglandi faházak. Első napunkon ezeket a 19. századi épületeket jártuk körbe. Olvastam azt is egy brosúrában, hogy a tartománynak van egy helyi édessége. Lehet a boltban kapni egy svéd sajttortát (Frödinge ostkaka) ami délről származik és lekvárral szokás enni. Ezt ajánlom egyébként megkóstolni annak, aki erre jár, mert különleges édesség (de kell az elkészítéséhez sütő). Mivel szeretem ezt a sajttortát, de még csak boltit ettem, ezért biztos voltam benne, hogy ez a helyben, frissen készített északi változat még jobb lesz. 

Az egyik faházban üzemelő étteremben kapható volt, úgyhogy vettünk egyet-egyet. Hú hát nekem nagy csalódás volt! Semmiben nem hasonlított az "igazi" sajttortára. Két nagy darab meleg, puha, grillsajtszerű sajt, leöntve tejszínnel, sok olvasztott vajjal és mellé egy kis lekvár. Inkább olyan volt, mint egy elő- vagy főétel, és a sajt-tejszín-vaj kombó nagyon eltelített. Hát ilyenek ezek a vidéki svédek, ez nekik a desszert. A faházak annyira nem voltak érdekesek, de szép volt a környék, ilyen fotogén tehenekkel.

Este Bollnäs városban sétáltunk, ami a tartomány egyik nagyobb városa. Másnap pedig elmentünk egy jó kis körtúrára. Mint mindenütt Svédországban, itt is sok szép erdős-mezős-tavas-dimbesdombos táj van, úgyhogy mindig van hova menni és mit látni. Szép helyeken bandukoltunk, és szokás szerint sehol nem találkoztunk senkivel. Csak a természet, csönd, állatok és mi.