tännäs negyedszer

Immáron negyedik alkalommal volt úti célunk és nyaralásunk helyszíne a Härjedalen tartomány Tännäs falucskája melletti Fjällvattnet nevű üdülőhelyen a kisház. Azért is jövünk ide vissza, mert szeretjük ezt a helyet, és mert olcsón tudunk egy egész hetet eltölteni egy jól felszerelt szálláson. Ide megpakolt autóval megyünk. Van is egy listám arról, hogy mit kell vinni a szállásra, mert hiányzik (mosogatószivacs, kukászsák, szappan, vécépapír és hasonlók). Valamint egy nagy ládányi hozzávaló a heti étkezéshez. Aztán úton a szállásra bevásárolunk hűtött árukból, mert a szálláshoz legközelebb lévő bolt 35 kilométerre van, úgyhogy nem lehet csak úgy leugrani tejért.

Olyan jó ott. Még akkor is jó, amikor nem ideális az időjárás. De amikor megérkeztünk, ragyogó napsütés és 23 fok fogadott minket, így siettünk kipakolni, és menni a vízpartra. Vittünk kaját, Jack horgászfelszerelést, én pedig fürdőruhát. Ahogy végre a vízhez értünk, bár addigra már 7 óra volt, és nem annyira meleg, én a terveknek megfelelően csak azért is belementem a hideg, kristálytiszta vízbe.

Később főztünk is. Volt ott egy fedett hely, padok és tűzrakóhely, úgyhogy így egyszerű is tevékenykedni. Ismét tortillás, halloumis, sok zöldséges kaját készítettünk. Mostanában ez a kedvenc. 

kilátás este 10-kor a hálószobából

Másnap a vízeséstől indulva egy kisebb túrát terveztünk, mert tudtuk hogy esni fog. Ez így is lett, elég hamar rákezdett. Nem is az volt a baj, hogy esett, hanem hogy a könyvtárból kikölcsönzött túrakönyv szerint kellett volna lenni egy hídnak a folyó fölött, de sajna ez a híd a valóságban nem létezett. Így hát vissza kellett fordulnunk és nem jött össze a körtúra. Találtunk viszont egy menedékházat, amiben megpihentünk a bolti csokis keksz társaságában, mielőtt folytattuk utunkat.

innen hiányzott a híd

Másnap egy hegyre terveztünk felmenni a jobb időben, de sajnos ez összeveszés következtében elmaradt. Jackkel mintha minden nyaraláson kötelező lenne túlesni egy darab halálos összeveszésen. A lényeg a lényeg, én nem mentem fel vele a hegyre, hanem egy tó partján olvastam, amíg ő vissza nem ért. Este aztán kibékültünk, és elmentünk csónakázni a lemenő nap fényében és újra minden romi volt. Még szivárvány is volt, hát mi ez ha nem jel, hogy ne veszekedjünk? 

Keddre nem ígértetett olyan rossz időjárás, így Jack megkockáztatta, hogy felmehetünk egy hegyre (ő az én túravezetőm, én csak követem őt). Itt nincsenek olyan magas hegyek, és azok is olyan kopárak, hogy kijelölt utakra sincs szükség. Elég ha az ember belövi a hegycsúcs irányát, és elindul arrafelé, át mindenen. Néha azt képzelem ezeken a tájakon, hogy a Gyűrűk urában vagyunk és üldöznek minket az orkok.

mocsári hamvas szeder, fekete varjúbogyó és vörös áfonya.

Végig vizsgáltuk az eget a nagy horizonton, és az egyik fele egészen szürke, határozottan esős, míg a másik fele napsütéses, fehér felhős volt. Végül csak elért minket a szürkeség, szél és gonosz, nagyszemű, hideg eső. De mentünk tovább rendíthetetlenül, míg végül ebben az időben fel nem értünk a csúcsra, amit egy nagy kőrakás és abba tűzött bot jelölt. Ennek a menedékében készítettünk kávét, kakaót és elfogyasztottuk a csokikánkat. A visszafelé útra egész jó időnk lett. Mikor a domb aljában sétáltunk, újra rövidujjús idő volt.

Este pedig ilyen volt a naplemente 11-kor a szállásunkon (szomorú voltam Stockholmba hazaérve, mikor kinéztem az ablakon fél 11-kor és már sötét volt).