trondheim 2019 nyarán

Ezt a nyárias bejegyzést Pitykegomba trondheimi látogatása ihlette. Ő azt írta hogy neki nem nyerte el a tetszését a város, olyan semmilyen, és kérdezte hogy nekem mi tetszett benne. Emiatt vissza is néztem a fotóimat 4,5 évvel ezelőttről és akartam válaszolni, hogy nekem mi tetszett benne, de gondoltam inkább megmutatom és a képek magukért beszélnek.

Nekem Trondheim nagy élmény volt. Mondjuk szerintem egy skandináv várost a januári vagy a júliusi arca alapján megítélni nagyjából olyan, mint valakivel akkor találkozni, amikor épp influenza gyötri vagy az esküvője napján. Szóval hogy épp a legrosszabb vagy a legjobb arcát mutatja, a valóság meg valahol a kettő között lehet. Mindenesetre én a legeslegjobb arcát láttam ennek a városnak.

Mi autóval mentünk Svédországból Trondheimba, 2,5 óra volt az út, és már az egy élmény volt. Kacskaringós, szűk utak olyan völgyeken és tájakon keresztül, amilyennek Kanadát képzelem a képek alapján, és nem tudtam hogy Európában is léteznek ilyen helyek. Vízesések, csobogó patakok és valahogy a színek, az erdők, minden olyan volt, mint Svédország retusálva. De szinte egyből ahogy átléptünk a határon, mintha valaki bedrogozta volna a természetet és minden még gyönyörűbb volt, pedig Svédország se csúnya. 

Trondheimban töltöttük a napot, sokat sétáltunk és mindig valami új szépet vagy érdekeset láttunk. Nekem ez az élményem róla. És ott van az a fantasztikus, ezeréves katedrális is, ami monumentális és olyan mint valami Trónok harca díszlet. És belegondolni, hogy ez egy zarándokút, és itt északon is zarándokoltak az emberek, át a zord vidéken, hosszú-hosszú kilométereken keresztül, végül megpillantva ezt a látványt. Ha engem a 21. században is lenyűgözött, akkor milyen élmény lehetett többszáz évvel ezelőtt ott állni vele szemben? Én szeretek az ilyenekbe belegondolni...

Szóval többféle arca is van a városnak, bár lehet hogy egy napnál tovább nem lett volna érdekes. Nekem olyan feeling volt mint egy kisebb, kevésbé turistás Koppenhága, és az emberek is barátságosak voltak. Egy norvég boltos csaj felajánlotta, hogy aludjunk nála a vendégszobájában, és akkor tudunk még egy napot maradni a városban. Pedig mi csak jégkrémet vettünk, de mikor megtudta hogy turisták vagyunk, ilyen jófej lett. Szóval rövidebb lenne arról írni, hogy mi nem tetszett a városban, mert ilyenre nem emlékszem, bár gondolom a norvég árak, de erről az útról még az sem maradt meg bennem. 

Tudom hogy elfogult vagyok Skandináviával szemben. De hát hogy ne lennék mikor ilyen gyönyörű... És nem is tudom elképzelni hogy ezeket a képeket látva valakinek ne lenne kedve bejárni Trondheimet, ha tehetné. Csak ne januárban!