kollégabúcsúztató

Szerdai érzésem van, mert a szerdai irodai nap helyett ma voltam bent. Részben azért mert ma volt a kötelező negyedéves céges gyűlés, részben pedig mert bent volt a két csapatom, hogy elbúcsúztassuk az indiai lányt, aki sajnos 5 év után úgy döntött, hogy munkahelyet vált. Sajnálom hogy elmegy. Aranyos lány volt, szerettem hogy külföldiként hozzájárult a csapat sokszínűségéhez és szerettem az Indiával kapcsolatos beszámolóit is hallgatni. Ételek, hagyományok stb. Na és azért is sajnálom, mert nem szeretem a változást. Jó volt a csapatunk ahogy volt. Szeretem azt a biztonság- és hovatartozás-érzést amit a csapataim adnak. Hogy minden nap, ha csak kamerán keresztül, de látjuk egymást és ott vagyunk egymásnak. Most akárki is jön a helyére, kell idő mire beépül a csapatba. Ráadásul egyelőre semmi hír arról, hogy ki és mikor jön.

Azt nem mondom hogy meghatódtam a búcsúztatásán, de egy jóleső, meleg érzés járt át attól hogy a tíz ottlévő kollégámmal együtt tortáztunk, beszélgettünk, és kérdezgettük a lányt a cégnél töltött idejéről és a jövőbeni terveiről. A cégtől kapott tortát és virágcsokrot, mi, a két csapat tagjai pedig összedobtunk neki egy összeget, amiből egy tollaslabdás online boltba szóló ajándékutalványt vettünk, mert nagy hobbija ez a sport. A kártyát én intéztem és még színes filctollakat is bevittem, és mindenkihez körbejártam aláírni. Azzal viccelődtek, hogy azért hoztam a filctollakat mert dizájner vagyok. Aranyosak az ilyen dizájneres megjegyzések, de én nem érzem magam dizájnernek. Akként dolgozom, de nem vagyok az. Na de a lényeg, hogy szerintem cukik vagyunk, hogy gondoskodtunk neki ajándékról és hogy mindenki fontosnak tartotta ezt. Például mikor a design csapatból elment Lisa, Eleonor vagy az a két korábbi srác, nekik szinte semmi sem volt a dizájnerek oldaláról. Talán a két srácnak Pontus vett valami kis ajándékot, de jó béna volt az egész, főleg ahhoz képest hogy az egyikük 7 évig volt a cégnél.

A tortázás után együtt ebédeltünk, és az indiai lány nem is olyan meglepő módon egy indiai éttermet választott. Összehúztuk az asztalokat, hogy mind a tízen egymás mellett tudjunk ülni. Ebéd után részlegmeetingem volt, de azon is csak egy előadás ment, semmi komoly, és utána már kezdődött is a céges meeting. Ez évi négyszer van, és úgy emlékszem, hogy az utolsó kettőről pont lemaradtam, úgyhogy már rég nem voltam ilyenen. Mivel sokan vagyunk, ezért úgy csinálják, hogy három helyszínen, három csoportra osztva hallgatunk meg három előadást. Így az előadóknak háromszor egymás után kell előadni, mi résztvevők pedig vándorolunk a második emeleti "kávézóból" a harmadik emeletibe, onnan pedig az étkezőbe. 

Ja és minden gyűlésen van fika, és most semlát kaptunk. Minden ilyen gyűlésen más témákról beszélnek. Volt olyan, amikor a cég egy-egy dolgozója mesélt arról, hogy ő és a részlege mivel foglalkozik. Máskor esetleg jövőbeli tervekről számolnak be, vagy pedig az igazgató ad egy áttekintést arról, hogy hogy állnak a dolgok. Ez utóbbi most is volt, és kollektíven meg lettünk dicsérve, ugyanis a nehéz gazdasági helyzet ellenére a mi cégünk tudta növelni a bevételt 2022-höz képest. Megnyugtató ezt hallani. Így azért csak nem kell aggódnom, hogy egyszer csak elküldenek innen. És olyan cuksi a vezetőség, hogy jutalmul a szép teljesítményünkért mindenki kap egy jó kis hátizsákot. Mondjuk az bosszantó, hogy végre valahára elköltöttük a Kathie-éktől az esküvőnkre kapott ajándékutalványt. 34 nappal ezelőtt egy fekete hátizsákra. A 34 nap azért fontos információ, mert 30 napig visszaváltható a termék, a fekete szín pedig mert természetesen ez is fekete. Na de ez legyen a legnagyobb bajunk.