elefánt a tárgyalóteremben

A napok nem túl nagy változatossággal, de jól és gyorsan telnek. Munka után általában vezetek egy órát Jackkel, aztán főzök, és mire megkajálunk, fél 8 körül lesz. Utána általában elnyel a kanapé és a meleg takaró és semmihez nincs kedvem és erőm, csak sorozatokat bámulni. Az edzések is elmaradtak, de egyszerűen nincs energiám, vagy inkább motivációm. Sajnálom, nem tudom hogy hova röppent és hogyan szerezhetném vissza. Várom hogy ne kelljen már Jackkel vezetnem. Nagy szívás ez a jogsiszerzés. Olyan sokáig tart, nagy nyűg és sok konfliktust okozott már. 

Az is idegesít, hogy ahhoz képest hogy elvileg azért vezettem vele, hogy spóroljon és ne kelljen annyi órát vennie, mégis vett 2x10 órát 12 ezer koronáért, olyan 400 ezer forintért. Ma volt az utolsó órája és mivel jött haza? Hogy a tanár javasolta neki, hogy a vizsgája előtt vegyen még egy tripla órát, az sokat segítene. Ffffuuu. Hát persze hogy ezt javasolja. Szerintem Jack vezetésével semmi gond, hanem ez egy tipikus lehúzós oktató, aki jóhogy próbál még eladni neki pár órát mielőtt egy újabb tanítványa vizsgázik le és veszik ezzel el a bevételforrásától. Jack jó tanárnak tartja őt, és azt elhiszem hogy türelmes és sok jó dolgot mond neki, de azt nem hiszem el, hogy ne az vezérelné, hogy annyi pénzt kihúzzon Jackből amennyit csak tud. 

Fel is húztam magam ezen a tripla óra dolgon, és rémült felháborodással mondtam neki, hogy nehogy vegyél még 3 órát 2000 koronáért! (Azóta direkt ezzel húz és ezt mondogatja, hogy akkor ő megveszi azt a három órát, ahogy javasoltam neki.) A vizsga 1500 korona. Szerintem még mindig jobb elmenni megpróbálni a vizsgát, és ha nem sikerül, akkor bukni azt az 1500 koronát, mint azt gondolni, hogy még ezt a 2000 koronát bele kell tenni, mert az valamiféle garancia a sikeres vizsgára. Főleg úgy hogy minden nap vezetek vele. Hagyjuk is. A lényeg hogy én annyira boldog leszek ha végre eltűnik az életünkből ez a projekt.

Kedden volt húshagyókedd, vagyis semla-nap. Hozott Jack fincsi semlát a városból, mert a környéken csak nemfincsik vannak. Másnap meg Valentin-nap, akkor pedig rend, tisztaság és szép virágcsokor várt, ahogy hazaértem. Nekem ezek olyan sokat jelentenek. De hát hogy ne jelentenének. 

Amúgy a szerdai irodai napom most nem volt jó. Az összes designer kollégám bent volt, amilyen ritkán van. És a sok ember között magányosnak éreztem magam. Talán mivel mindenki bent volt, ezért mindenkinek ott volt az a kollégája, akivel a legjobban jóban van, és én úgy éreztem, hogy velem senki sincs jóban. A svéd sem ment jól, úgy érzem hogy egyszerűen nem tudok magam lenni svédül. Nem tudom úgy és azt mondani, amit szeretnék. Legalábbis gyakran nem olyan reakciót kapok, amire számítok, és ebből azt a következtetést vonom le, hogy nekik nem úgy hangzik, amit mondtam, ahogyan én szerettem volna. 

De aztán arra gondoltam, hogy lehet hogy az rontotta el a kedvem és vette el az önbizalmam, hogy a kétórás workshop elején reggel 10-kor fellöktem a kollégám bögréjét két deci kávéval, ami végigfolyt a tárgyalóasztalon, ráfröccsent a belépőkártyájára, a laptopjára, a snusdobozára és jól lefolyt a székre és a szőnyegre... És persze tök rosszul éreztem magam. Miután feltakarítottuk az összes kávét, meg akartam kérdezni a csajt, hogy nem lettek-e a snusei is kávésak, és így többesszámba tettem, hogy snuseid. Ő pedig jót kuncogott ezen. Mert ezek szerint nem lehet többesszámba tenni. És szerencsére nem szokott ilyen lenni, hogy valaki nevet azon amit rosszul mondok, és tudom hogy nem engem nevetett ki, hanem gondolom csak viccesen/aranyosan hangzott a szó, de nekem akkor is csak egy újabb nyomivagyok érzés volt.

Este elmeséltem Jacknek a bánatomat és együtt nevettünk a szerencsétlenségemen. Segítőkészen elmondta hogy kellett volna mondanom a snuses kérdést, majd kevésbé segítőkészen, bár annál érzékletesebben előadta milyen is lehettem az irodában. Döngő léptek hangját utánozva, a karjaival kontrollálatlanul jobbra-balra kalimpálva. BAMM. BAMM. BAMM. Vigyázat! Jövök! És ah tényleg így éreztem magam. Mint egy elefánt a porcelánboltban. Mint egy King Kong a tárgyalóteremben. Egy, a nagy alföldről a stockholmi irodába betévedt magyar szürkemarha. Hát néha ilyen is van. Nem lehet mindig a topon lenni.