kocsikázások

Jack nemsokára megy a forgalmi vizsgára, úgyhogy szinte minden nap mennem kell vele, hogy gyakorolhasson. Kissé nyűgössé vált számomra ez a jogsiszerzési projekt, és várom hogy megszerezze már. Szerintem egy szent vagyok, hogy akármikor akar, én megyek vele gyakorolni és ott ülök mellette háromnegyed-másfél órán keresztül. Főleg mikor a parkolást gyakorolja, az nagyon unalmas, de még akkor sem mobilozhatok, mert néznem kell nekem is, hogy jól csinálja-e, nincs-e túl közel valamihez. Szerintem ügyesen vezet, én nagyon elégedett vagyok vele, de még múltkor is azt mondta neki az oktatója, hogy az azon az órán hozott teljesítményével nem ment volna át a vizsgán. 

Viszont ma volt az első igazi vezetése abban az értelemben, hogy nemcsak a vezetés kedvéért köröztünk a környéken, hanem valódi küldetésünk is volt. Elmentünk az apukájához, ott hagytunk egy nagyobb csomagot, felvettük az apját, elmentünk vele egy jó kis kávézóba, majd egy nagyobb kerülővel vittük őt haza, és végül haza is vezetett. Szóval ez életszerű vezetés volt és nekem sem volt unalmas. Jó volt az apukájával is találkozni, ő meg szerintem élvezte a kocsikázást is, mert nem szokott autóban ülni. Úgyhogy ilyet máskor is csinálunk.

Jó, jó nyavalygok hogy uncsi a vezetés, de csak le kell fizetni egy kardamomos tekerccsel és/vagy semlával, és máris kifejezetten jó programnak látom. Mostantól minden nap ki kellene néznem egy újabb pékséget, ahol letesztelhetek egy semlát, és akkor win-win lesz ez a jogsiszerzősdi. 

A vezetésen kívül nem sok történt a hétvégén. Tegnap azután, hogy anyukámmal beszéltem több mint két órát és közben gyönyörűen kitakarítottam a lakást, kanapémódra váltottam és ki sem mozdultam. Jack még pizzát is hozott, úgyhogy extra lusta nap volt. Befejeztük a Love on the Spectrum 2. évadát is, és elkezdtem nézni a svéd Love is Blindot, mert itt mindenki arról beszél (mindenki = néhány kollégám + a bulvárújságok). Az első rész nem nyűgözött le, de azért majd folytatom. Vettem repjegyet is tavaszra haza, mert szerveződik egy 15 éves osztálytalálkozó, így ez megadta a dátumot, hogy mikor menjek haza. Áprilisnak jobban örültem volna, mert így 5 hónapig nem megyek haza, de szeretnék ott lenni a találkozón, úgyhogy ehhez alkalmazkodom.