Ezt a posztot még múlt hétvégén írtam volna... Múltkor az egyik srác a munkában kifejtette, hogy az őszimádat szerinte egy átverés, amit a Pinterest és a starbucksos pumpkin spice latték hoztak létre, és csak a lányok szeretik az őszt a cosy képek miatt, de az csak az interneten létezik, mert a valóságban van úgy egy nap, amikor szép a táj, amúgy ködös-esős-taknyos az idő és szar az egész. Jó, oké lehet hogy én is az őszmarketing áldozata vagyok, de nincs igaza ennek a srácnak. Már bő egy hónapja kezdődtek sárgulni a falevelek, és rengeteg gyönyörű napunk volt már.
Gyönyörű a kilátás az ablakból, és most, első alkalommal izgi megélni, ahogy átváltozik a táj a szemünk előtt. Még minden zöld volt, amikor beköltöztünk, és a fák sok mindent elrejtettek, ami most a lehulló levelekkel szép lassan előbukkan. Házikók a túloldalon, és nagyobb kilátás a vízre picivel messzebb. Hihetetlen hogy több mint 6 évig a régi lakásból nem láttunk semmit. Maximum az ég egy kis szegletét. Itt meg nemhogy minden nap, de minden órában egy új festői táj tárul elénk.
Szombaton megint bicózni voltunk. Olyan szép volt minden. Sok természet van itt is, ahol most lakunk, csak picit másfajta, mint a régi lakhelyünk körül. Ott "természetes természet" volt, errefelé pedig több a park vagy olyan részek, amibe jobban belenyúlnak, rendben tartják. Közel van a stockholmi egyetem és a természettudományi múzeum, ami számomra Stockholm egyik legszebb épülete. Azzal szemben van a Bergianska-kert, ami egy botanikus kert. A legnagyobb része ingyenesen látogatható, csak az üvegházak belépősek. De most a másik oldalon bicikliztünk, ahol erdők és parkok vannak és állatsimogató is. Gondoltam rá, hogy jó lesz ilyen helyeken babakocsizni, bár még mindig nem tudom elképzelni azt az időszakot, hogy én otthon leszek egy gyerekkel és mindenki más dolgozik. Nem tudom milyen lesz.
Teljesen fel tudom idézni ezt az érzést, hogy "hú, vajon milyen lesz majd, hogy mindenki dolgozik, én meg gyesen vagyok". Tényleg elképzelhetetlen előre. Utólag úgy látom, nekem a "józan eszem" megőrzésében rengeteget segített, hogy napi (cset)kapcsolatban voltam a gyerektelen barátnőimmel, és így nem éreztem azt, hogy mindenki más tök másban van, és magamra maradtam.
VálaszTörlésVan ilyen szülésre felkészitö-tanfolyam nálatok? (aka lihegökurzus) Vagy szülés utáni "visszarendezödés-tanfolyam"? Bocs, ha emlitetted már, hogy van-e vagy nincs. Arra emlékszem, hogy ott lehetett networkingelni, azaz más kismamákkal barátkozni, talikat szervezni, mert senki se akart egyedül otthon kuksolni a babával. Vagy késöbb volt babafoglalkozás, babaúszás, az is elsösorban az anyáknak volt hasznos :)
VálaszTörlésMilyen érdekes, hogy a svédek ehhez is mennyire másképpen állnak, nálunk a biciklizés volt kb. a legelső, amit "letiltott" a védőnő.
VálaszTörlésNekem mellbevágó volt az első gyerek születése utáni iszonyatos bezártság, előtte állandóan utaztam, eljártunk színházba, moziba, volt hangversenybérletünk is. A lányom decemberben született, így teljesen bezáródtunk. Télen nekiindulni kisbabával kiakasztó, nem lehet egy padon ülve szoptatni, az influenza és egyéb betegségek miatt zárt térbe se viszi az ember túl nagy társaságba, ott én teljesen megzuhantam. A második gyereknél (aki szintén decemberi) már ezerszer jobban viseltem, és aztán meg ugye két tavaszi (az egyik május vége) gyerekkel meg totál más volt, sokkal, de sokkal nagyobb a szabadság. Szóval engem nem az "zavart", hogy mások dolgoznak, hanem, hogy én a négy fal közé vagyok szorulva, nem csak egy munkaidőnyi időtartamra, hanem non-stop. Ráadásul ismerősi körben sehol nem volt még gyerek. Nem tudom, hogy amúgy erre lehet-e készülni, val.szeg nem. Max. jó tudni, hogy ettől az ember még nem gáz anya, hogy hiányzik neki a "szabad mozgása".