annyi minden

Annyi mindenről tudnék írni, gondolhatjátok, így 23 nappal a jósolt kibújási dátum előtt. Piszkozatban van egy bejegyzés, amit kezdtem öt hét címmel, aztán lett belőle egy hónap, majd négy hét, de a közzétételig csak nem jutott el. Magamnak megmarad, ha egyszer vissza akarom olvasni, hogy egy hónappal a gyerek érkezése előtt milyen érzések voltak bennem. Vagy időm nincs írni, vagy kedvem, mert inkább csak nézek valamit Jackkel kifliben a régi kanapénkon, de új tévénken, miközben a keze a hasamon, hogy hátha érzi mozogni a babát. Általában mondjuk nem szokta, nem olyan ficánkolós, bár csuklani egész sokat csuklik. Mármint a baba.

Apropó régi kanapé. Múlt hétvégén voltunk egy nagy bútorboltban Söderben. Vagy egy órát eltöltöttünk ott, és azt hiszem, találtunk étkezőasztalt, valamint kanapékat is néztünk. Fordulat történt kanapé-fronton, mert Jack meggyőzött, hogy az L-alakú kanapé nem is olyan praktikus, mert a kinyúló részét nem nagyon lehet semmire használni, és ha vendégeink vannak, akkor a sarokban nem tud senki ülni, az csak egy holt tér. Jobb egy egyenes kanapé egy nagyobb puffal kiegészítve (mint a képen). 

Én pedig lelkes lettem, mert ha egyenest veszünk, akkor vehetünk esetleg mégis Sweef kanapét (mint a képen). Ez egy népszerű svéd márka, és azért is szimpibbek az ő kanapéik, mint a Mio üzleté, mert szélesebb az ülése, és pont jó fetrengős kanapé, mi meg fetrengeni szoktunk a kanapén, nem illedelmesen, egyenes háttal ülni. Elsának is ilyen kanapéja van, és azt mondja, tényleg nagyon jó és mindenki meg szokta dicsérni, hogy mennyire kényelmes. De ez még odébb van, és előbb ki is akarom próbálni az üzletben, illetve Jacket még meg kell győznöm arról, hogy a régi kanapénk tényleg annyira vacak, hogy muszáj újat venni.

Az asztal meg valamelyik a kettő közül lesz.

Még amúgy a kórházi csomagot sem pakoltam össze. 36+4 hetes vagyok, tudom hogy már mindenki másnak kész, de én nem hesszelek táppénzen hónapok óta, mint egyesek (most a kismamacsopiról beszélek), hanem még jövő péntekig dolgozom, szóval nekem nincs tengernyi időm. Közben elvégeztem szoptatásra felkészítő kurzust is, és fel kellene adnom a karácsonyi képeslapokat és Aladdin csokit a családnak, amit most, hogy itt töltöm a karácsonyt, nem tudok vinni nekik, de már éves hagyomány lett nálunk, hogy van Aladdin a fa alatt. Az éves családi naptárat is mielőbb el kell készítenem, mert nem lesz ideje a tesóméknak kinyomtatni. Ettől még állíthatnék fontossági sorrendet, és igazán összekészíthettem volna a kórházi dolgokat, de legalább a listát elkezdtem írni és a bőröndöt is felhoztuk a pincéből, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy semmit sem csináltam volna. És amúgy is, a kórház mellett lakunk, nem 100 km-re, mint a vidéki svédek, szóval biztos ezért sem parázom ezen. Az jobban zavar, hogy Kathie még mindig nem adta oda az autósülést és hogy vasárnapra kaptam tőle időpontot. (Morgolódó megjegyzés: ő biztos sehova sem menne 37 hetes terhesen, de nekem miért is ne lenne probléma ilyenkor átmenni hozzá és az utolsó pillanatra hagyni ezt a fontos dolgot...)

Ma reggel karácsonyi reggeli volt az irodában a nagy részlegünkkel. Ez is vicces egyébként, hogy a 14 fős csapatból 5-en voltunk ott, és én bemegyek 36 hetes terhesen, de a többség nem, merthogy tegnap már bent voltak az irodában, még egyszer a héten már nem bírnak. Micsoda dolgozó vagyok, fizetésemelést kellene kapnom. Háhá kaptam is! Na ez nem semmi volt. Múlt héten rám írt a főnök egy olyan üres dumával (még az is lehet, hogy a ChatGPT-vel generálta) hogy "velünk vagy már egy ideje, és rengeteg készséget és tapasztalatot sajátítottál el mint UX Designer. Értékeljük a munkádat, ezért december 1-től xxxx koronával megemeljük a fizetésedet. Természetesen, ettől függetlenül a 2025-ös béremelésnek is részese leszel". 

Azóta sem tudom, hogy mi a valódi oka ennek a váratlanul jött fizuemelésnek, de többet kaptam, mint áprilisban a rendes, éves béremelés során. Annyira örülök neki. Az meg, hogy ez a gyes előtt jött, nagyon sokat jelent. Hát Svédországban ilyenek a munkahelyek. (Mielőtt valaki úgy gondolkozik, mint az én drága, elfogult anyukám, aki szerint bizzztos azért kaptam ezt a pénzt, mert tényleg annyira jó vagyok, elárulom, hogy Elsa is kapott, ugyanennyit és ugyanezzel a szöveggel, pedig ő most jött vissza másfél év után gyesről, szóval az pont nem mondható el róla, hogy sok tapasztalatot vagy készséget szerzett volna. Ezért mondom, hogy a valódi okát nem tudom, de sajnos azt nem mondhatom, hogy ez tényleg valamiféle személyes elismerés lenne. Nem különösebben érdekel mondjuk, a lényeg hogy pééénz.)

Na de csak azt akartam írni, hogy hazaérve a reggeliről úgy döntöttem, hogy tartok egy másfél órás jutalomszünetet és pihengetek egy kicsit. Korábban véget is ért a gyűlés, így már 10-re itthon voltam. Betettem zenét a hangszórókra, kényelmes ruhába bújtam, kipakoltam a mosogatógépet, elpakoltam a konyhában és leültem blogolni. Minek törjem magam? Hét munkanap múlva úgyis eltűnök több mint egy évre, közben Elsa itt van már, aki át fogja venni a munkámat, szóval ő tudja tartani a frontot. Még annyit leírok, hogy annyira jó Elsával. Olyan aranyos és tök jól elvagyunk. Ezenkívül önbizalom-növelő is a jelenléte, mert gyakran elmondja, hogy ő nem is tudja, hogy fogja bírni ezt a sok mindent egyedül, ha én már nem leszek itt. Miközben betanítottam, rájöttem hogy végül is tényleg mennyi mindent csinálok, mennyi emberrel és mennyi projekten. Hiányozni fog a munka, a munkahely, a kollégák és az egész cég. Igaz, hogy ha akarnám sem tudnám teljesen elfelejteni, hiszen úton-útfélen láthatom a cég reklámjait, és itt-ott mindig szembejön velem a cég logója. Szerintem felhasználóként megmaradok nekik a 2025-ös év folyamán is, és néha majd ránézek a honlapra, hogy kijöttek-e már azok a változtatások, amiken én is dolgoztam.