klasszikus lángos és swedengate

Hallgattam az egyik svéd podcastot, amit szoktam, és van mindegyik részben egy olyan rész, amikor a három csaj elmondja, hogy mi volt a héten a rossz/nehézség/bosszantó és a jó/boldogság/apró öröm. Az egyik csaj most azt mondta, hogy a jó dolog a lángos volt. A svédek is ismerik a lángost, általában fesztiválokon és itt-ott lehet kapni, nem olyan gyakori kaja, de szerintem mindenki ismeri. Fun fact: Jack több nyáron is lángost árult a haverjaival fesztiválokon.

Na szóval a csaj kimondta hogy lángos, és mind a hárman elkezdtek ódákat zengeni arról, hogy milyen jó is a lángos, majd megkérdezték, milyet evett, mire mondja, hogy sima klasszikust, teljesen klasszikust. Majd elmondja, hogy milyen is a teljesen klasszikus lángos: először egy jó adag fokhagymás vaj, arra jön a tejföl, arra fekete vagy vörös kaviár, majd végül lilahagyma. Ezen jót nevettem. Szóval ilyen a teljesen klasszikus svéd lángos. 

És ha már kultúrák elferdítése: meséli Jack, hogy az most a téma Svédországban és az interneten, hogy elterjedt a swedengate hashtag, és azalatt az a sztori, hogy a svéd családok, ha a gyereküknél vendéggyerek van, akkor a vendéget nem hívják meg velük vacsorázni, hanem amíg a család eszik, a barát a szobában játszik egyedül. És ezt a sztorit 1) tényként írják le, mintha íratlan szabály lenne 2) kész botrányként, mintha a svédek sóherek, irigyek, barátságtalanok és gonoszak lennének, akik traumatizálják a gyerekeket. Ezt az egészet egy gambiai nő kezdte, aki 11 éves korában költözött Svédországba, és kultúrsokk volt számára ez a viselkedés.

Na most tehát.
Ne általánosítsunk. Én három évig voltam nanny egy családnál, és mindenféle eset előfordult. 1: a vendéggyerek vagy gyerekek (előfordult hogy 2-3 plusz gyerekre főztem) együtt ettek az "enyémekkel" 2: a vendéggyerek hazament vacsora előtt 3: a vendéggyerek nem éhes/nem szimpi neki a kaja/otthon akar enni. Szinte mindig egyeztettek a gyerekek a szüleikkel, hogy hol egyenek, vagy szóltak, ha nálunk akartak enni, mert ki tudja, lehet hogy otthon az anyuka, apuka csak a gyerek miatt főzne, ő meg úgy megy haza, hogy már evett. És ez az egész "jelenség", ha létezik egyáltalán, erről szól. A figyelmességről és praktikusságról, nem pedig arról, hogy a svédek kicsinyesek, és pláne nem arról, hogy gyerekeket éheztetnek.

Amikor a "botrányt kirobbantó" hölgy volt gyerek, akkor nem voltak mobiltelefonok, hogy egyeztessenek a gyerekek a szüleikkel a vacsoratervekről, így egyszerűbb volt, ha a gyerek majd otthon eszik, ahogyan számítanak is rá a szülei. A másik az, hogy a gyerekek az iskolából előbb hazaérnek, mint a szüleik, és a szülő nem tudja, hogy épp ott lesz-e valaki vagy valakik, és nem mindenki tud kapásból 1-3 gyerekkel többre főzni. Aztán ott van az is, hogy a vendéggyerek nem azért van ott, hogy a barátja szüleivel és testvéreivel közösen egyen, hanem hogy videojátékozzon, tévézzen, TikTokozzon, akármi, úgyhogy sokszor maga a gyerek nem szeretne kijönni a szobából enni, mert nem éhes és kínos is lenne neki a családi vacsorán résztvenni, de legalább addig játszik. A haverja meg 10 perc alatt bedobja a kaját, és rohan vissza játszani. És egyébként a gyerekek, ahogy szerintem Magyarországon is, jönnek-mennek, egymáshoz átmennek, a suliudvaron lógnak, császkálnak a városban, és majd valamikor hazamennek. A szülő nem kap egy részletes beosztást és programtervet, hogy mikor ki lesz náluk, mikor lesz az ő gyerekük valaki másnál, és esetleg az épp nála lévő gyereknek milyen allergiái vagy kívánságai vannak.

Szóval nekem ez a "botrány" nevetséges. Oké, hogy kultúrsokk volt ennek a gambiai nőnek, és bunkóság egyáltalán nem megkérdezni, hogy éhes-e a gyerek, ugyanakkor a svédek már gyerekként is nagyon önállóak, élik szépen a kis életüket, és ha éhesek szólnak, vagy könyörgök, hazamennek a családjukhoz vacsorázni. Nem kell ezt túldramatizálni. Hozzáteszem még azt is, hogy Svédországban ingyenes az iskolai étkeztetés kb. 17 éves korig, és nemcsak ebédet, hanem még uzsonnát is kapnak, és ezután este ismét meleget esznek családi körben, szóval éhezni nem szoktak, az biztos.

Felhúzott ez a #swedengate téma, mert felmentem twitterre, és egy csomó hazugságot, eltúlzott dolgot vagy személyes élményt tényként közölnek. Biztosan mindig ilyen az internet és főleg a twitter, csak engem általában nem érdekel, és a twittert meg pláne nem használom. De nemcsak ez a vacsorára nem meghívós sztori terjed, hanem ugyanaz a nő, aki kezdte az egészet, azt is kitweetelte, hogy Svédországban a fehérek vérre menő küzdelmet folytatnak azért, hogy a csokigolyót négergolyónak hívhassák. Na ez is hazugság. Vagyis hát ilyen formában az. Az, hogy az egyik "nemzeti édességüket", a ma már chokladbollnak nevezett sütit egykor négergolyónak nevezték, az igaz. Ahogyan nálunk meg volt négercsók, és ahogyan voltak idők, amikor ezt még senki nem találta sértőnek. Aztán megváltoztak az idők, a név már nem volt megfelelő és tudtommal már senki nem hívja így, maximum pár ostoba, nacionalista öregember, aki azzal érvvel, hogy ez a sütemény a kultúra része és így hívják ezer éve, és ne vicceljünk már, hogy ez sértő (most a svéd sütiről beszélek). Ez szinte ugyanaz, mint amikor szóba jön a politikai korrektség és hogy mit hogy kellene mondani, és egy-két hőbörgő elkezdi felháborodva mondani, hogy akkor a cigánykereket hívjuk romakeréknek? És hasonlók... De az, hogy néhány hülyével azonosítsunk egy egész országot, az elég nevetséges dolog. 

Megkérdezném, hogy ti mit szóltok ehhez, mármint a vacsorás témához, főleg akinek gyereke van, bár eszembe jutott, hogy Magyarországon ebédre szokás melegételt enni, ezért azt hiszem kisebb jelentősége van a közös vacsorának. És mondjuk egy szendvicset megkenni a vendéggyereknek, vagy valami kis kaját adni, az nem olyan nagy projekt, mint az előre tervezett, esetleg pontosan kiszámolt mennyiségű vacsorát kibővíteni, mert épp ott van valaki a gyereknél. De azért mondjatok véleményt nyugodtan, hogy nálatok ez hogy megy. Én nem emlékszem, hogy gyerekként valakinél ott lettem volna vacsoraidőben, ebédelni meg a menzán ebédeltem, úgyhogy hasonló személyes élményem, se pozitív, se negatív nincs.