 |
| cuki szállásunk |
Utoljára 2017-ben voltam igazi nyaraláson és külföldön, mármint ami olyan valódi külföldi élmény, hogy minden új, nem értem a nyelvet és nem ismerem a pénznemet (annak ellenére, hogy két eu-s ország (majdnem) állampolgára vagyok, nekem az euró egzotikus élmény). És hát így még jobban vártam és még izgatottabb voltam és vagyok. Amikor az utcán sétálunk, néha visszafogva kiáltom a világnak (Jacknek), hogy we're in spaaaiiiin! Mert micsoda csoda a napfény, a sikátorok, a levegő, az emberek, a hangulat és a másság.
Nekem még a járvány maradványainak látványa is érdekes Svédországból érkezve, mert a svédek nem, illetve csak minimális szinten használtak maszkot. Rajtam tulajdonképpen csak kórházban és a magyar útjaim során volt maszk. Szóval itt érdekes látnom, hogy sokan még most is hordanak, meg ilyenekre rácsodálkozom, hogy jé, kettő maszk is van a bácsin, meg a karjukon hordják a maszkot, mik vannak. A házunk előtt a falon azért nagy graffiti hirdeti, hogy no hay covid, amit magamtól is kitaláltam, de az iskolai spanyoljával Jack is megerősítette, hogy azt jelenti, nincs covid. A belépés elég laza volt, minket mondjuk pont ellenőriztek, de sokan kisétáltak dokumentumok bemutatása nélkül. Elvileg az oltás 270 napig érvényes, és mi 264 napja voltunk oltva, ami elég mázli. Felvehettem volna a harmadik oltást vagy csinálhattunk volna sok pénzért PCR-tesztet, de ez így mégis egyszerűbb volt.
Azonkívül hogy leszerveztem a szükséges dolgokat, nem igazán tanulmányoztam a látványosságokat, de napközben úgyis dolgozunk, délután meg rójuk az utcákat a napsütésben különösebb célok nélkül. Na meg persze menet közben is tudunk tájékozódni. Vasárnap lejártuk a lábunkat, felmentünk a Castillo de Gibralfarohoz, ahonnan főleg a kilátás volt csodás. Délután még fürödtünk is a 17 fokos Alborán-tengerben. A kajával egyelőre nem volt sok szerencsénk, de ha az ember nem eszik húst, akkor a plafonról lógó óriás sonkák látványától nem is jön lázba. A tenger gyümölcseivel is mérsékelten vagyok csak jóban, de azért egy jó tapast és paellát szeretnék valahol enni. Van még idő mindenre. Egyszerűen csak élvezem az ittlétet, gyönyörködöm a házakban, a narancsfákban, bámulom az embereket, figyelem a furcsaságokat és lesem a papagájokat a pálmafákon.
 |
| odavagyok az ajtókért |
 |
| ez már a második babakocsis kutyus volt |
nagyon-nagyon jól tettétek, szuper lehet! bárcsak mi is tudnánk sokkal délebbről dolgozni! :)
VálaszTörlésAj igen, ez a remote work a 21. század legnagyobb lifehackje. Ti is nemrég voltatok Spanyolországban, jó kedvcsináló volt olvasni az élménybeszámolót
TörlésFúú ez nagyon szuper! És meddig maradtok? Érezzétek jól magatokat! Gondolom jól esik egy kis környezetváltozás a svéd tél után, ami olyan lassan akar átcsapni a tavaszba. Szépek a képek! :)
VálaszTörlés(valamiért spamnek vette a blogger a kommentedet, azért nem jelent meg)
TörlésKét hétig leszünk összesen. Igen, ez szuper ajándék, hogy el tudunk utazni, Jacknek nem kell szabadságot kivennie, én pedig "be tudok járni" az órákra. A legjobb az lett volna, ha még télen tudunk menni, akkor még jobb a váltás a két éghajlat között, mert most már Stockholmban is viszonylag szép idő van. Viszont így jobb, hogy már nincsenek korlátozások, nem kell maszk és sokkal szabadabb minden.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésDe jól tettétek! Olvastam azóta a másik bejegyzésed is, és ugyan Spanyolország nem Olaszország (egy fokkal barátságtalanabbak a népek arrafelé), sztem ne stresszeld magad azon, hogy mit gondolnak, ha nem értesz mindent elsőre. Biztos belejössz majd a helyi ritmusba, és sokkal jobban fogod élvezni. Egyébként én egyszer voltam Svédországban, és az első élményem, hogy (ja, rögtön azután, hogy sztem átvágtak a pénzváltásnál), hogy a kollégákkal kimentünk a reptér cigizésre kijelölt bejáratához, és ott cigizett egy nő. Az egyik kolléga udvariasan és angolul kért tőle tüzet. Mire a nő ránézett, teljes lelki nyugalomma közölte, hogy "NO". És cigizett tovább. Szóval az első benyomásokból jobb nem nagyobb konklúziókat levonni ....
VálaszTörlésAz olaszok azt hiszem verhetetlenek ételek és vendéglátás terén. Gyerekként sokszor jártam a családommal arrafelé, nagyon szeretem, és nem tudom elképzelni, hogy ezután az út után átálljak a spanyol oldalra :) Na persze nem verseny, csak Jack meg pont fordítva van, és így téma ez köztünk... Ő sokkal szívesebben jött ide, mint megy júniusban Olaszországba, ami számomra érthetetlen. Eleve a svédek imádnak Spanyolországba járni, és ezt sem értem, hogy miért inkább Spanyol-, mint Olaszország... Persze Spanyolország is szuper hely, csak érdekes, hogy vajon hogyan alakulnak ki ezek a preferenciák.
TörlésEz a svéd élmény vicces azért... Az biztos, hogy a svédek nem a közvetlenségükről híresek, de ez a sztori még tőlük is túlzás.