a bátyám esküvőjén

Azért voltam otthon és jött velem Jack is, mert a bátyám esküvőjére voltunk hivatalosak. Persze már régen megvolt a dátum és régóta készült rá az egész család. Az időjárás kritikus pont volt, én is sokat néztem az előrejelzéseket, de nem annyira, mint anyukám, aki napi négyféle időjárás-jelentést csekkolt napjában többször is (és gondolom választotta ki a legpozitívabbat). Végül azért nem lett lenyűgözően meleg tavaszi időjárás, de legalább nem is esett. Egészen svéd feelingem lett a vendégvárás alatt, mert egy erdei helyszínen volt az esemény, szóval a természet, a hőmérséklet, de még a helyszín dekorációi és a fények is beillhettek volna akár egy nagyszabású midsommar ünnepségnek. Mire lement a vendégvárás és a ceremónia, és jött a fényképezkedés, én már vacogásig átfáztam, mondjuk nálam ez gyorsan megy. Úgy éreztem, hogy a képeken egy merev jégcsap voltam. Még nincsenek meg a fotók, de remélem azért jók lesznek, mert most először készült olyan fotó, amin rajta van az egész nagy család, Jacket is beleértve. Onnantól kezdve viszont végig bent voltunk a melegben, úgyhogy nem számított többé az időjárás. 

Egyébként mit is mondhatnék. Nagyon szuper esküvő volt, jól éreztem magam. Kétszer kellett nagy erőkkel visszaszívnom a könnyeimet, hogy ne maszatolják el a sminkemet. A ceremónia alatt és apukám beszédekor. Apukám olyan szép beszédet írt és olyan jól elmondta. Pedig nagyon izgult előtte, de hát hogy ne izgulna. Mikor mond az ember beszédet száz ember előtt, a fia esküvőjén... Ő úgy tűnik 9 évente, de azért az sem olyan gyakori. Annál a résznél bicsaklott el a hangja, és szerintem könnyezett a fél társaság, amikor azt mondta, hogy egy szülő mindig szülő marad, és egy szülő mindig aggódik a gyerekeiért, akkor is amikor kisgyerekek, amikor kamaszok, amikor felnőttek és még 60 éves korukban is. Nem tudom pontosan idézni, ő szebben mondta. Még az a sor tetszett, hogy ti jó kezekben vagytok egymás karjaiban. Milyen szép, apukámban egy költő veszett el hihi. Azt hiszem, három külföldi vendég volt és anyukám lefordíttatta az angoltanárával a beszédet, hogy ők is értsék. Direkt nem engem kért meg, hogy nekem is meglepetés legyen (cuki). A bátyám is mondott beszédet, amit meg ő maga fordított le, és a szöveget a külföldi vendégek megtalálták a tányérjuk alatt. Ez jópofa meglepi volt. 

Azt hiszem, nem igazán hagyományos magyaros esküvő/lagzi volt, bár nem vagyok jártas lakodalmakban. Csak két esküvőn voltam felnőtt koromban, a gyerekkoriakat meg eléggé elfelejtettem. Nem kifejezetten mulatós zenék voltak, DJ volt, aki mondjuk jó sok bulis trash-t játszott, de bírta a nép a számokat, nagy parti volt. Nem volt vőfély meg mindenféle játékok. Volt azért egyszer vonatozás, épp elugrottam a mosdóba, és amikor kijöttem, az egész vendégsereg egy hosszú vonat volt, és azonnal behúzott valaki a sorba. Aztán limbó is volt, meg volt fotófal jópofa kiegészítőkkel, mint parókák, partiszemüvegek és miegyéb, ahol vicces (és komoly fotókat) lehetett készíteni. Menyecsketánc is volt, a menyecskeruha egyszerűen egy piros szoknya volt fehér felsővel, a bátyámon pedig piros nyakkendő, szóval azt sem tolták túl. A menyasszony ruháját egy barátnője készítette. Mármint rendes szép, fehér menyasszonyi ruha volt, de egy barátnője varrta. Nagyon menő. Az esküvői torta sem háromemeletes, kidíszített torta volt marcipánpárral a tetején, hanem négy csodás torta a Daubnerből. Bárcsak most ehetnék belőlük, és nem késő este, amikor már tele voltam és az iszogatás miatt egyébként sem kívántam az édeset. 

Jack nem volt túl lelkes az esküvővel kapcsolatban, de talán ennek is köszönhetően, azt hiszem kellemesen csalódott. Ő kis túlzással azt gondolta, hogy egész este egy sarokban fog ülni egymagában, ehhez képest végig beszélgetett elsősorban két unokatesómmal, de másokkal is. Az unokatestvéreimmel és keresztszüleimmel most találkozott először, és a mamám sietett elújságolni nekem, hogy mennyire szimpatikus volt nekik. Hát ezt nem is csodálom, Jack igazán jó fiú, aki mindenkivel meg tudja találni a közös hangot. Rám is igencsak jó első benyomást tett, azóta sem múlt el a hatása.

Voltak azért dolgok, amik meglepték az esküvővel kapcsolatban... Kezdve azzal, amikor mondtam neki, hogy a magyar esküvők hajnalig tartanak, és éjfélkor még van ám program, és újabb ételeket szolgálnak fel. Azt hitte, viccelek. Mondtam, hogy nem vicc, átöltözik az ifjú pár pirosba és táncolnak megint. Megint azt hitte, hogy viccelek. Átöltöznek? Pirosba?! Na meg azt sem értette, hogy miért olyan későn szolgálják fel a tortát. Meg eleve, hogy hogy lehet ennyit enni. És aztán jött az, hogy eladó a menyasszony és a pénzosztás, na ott Jacket elvesztettem. Mi az, hogy eladó a menyasszony?! Ezek azok a keresztény értékek, amiket meg akar védeni Orbán az EU-val szemben? Mondta döbbenten, miközben szólt a tuctucosított Eladó a menyasszony még ötszázért nóta. Azért vicces volt az őszinte elképedés a fején. De hát végül is melyik ország hagyományai hangzanak teljesen észszerűnek és magától értetődőnek, ha kicsit jobban elgondolkozunk rajtuk vagy utánaolvasunk a részleteknek? 

Összességében szuper jó nap volt, és Jack örömére (de anyukám bánatára) már 3 előtt eljöttünk. Mi mentünk is aznap a repülőtérre, úgyhogy nekem is bőven elég volt eddig maradni. Jó volt együtt ünnepelni és bulizni a bátyám és a felesége barátaival, régi ismerősökkel, rokonokkal és a tesóm munkatársaival, akik szintén ott voltak. A bátyám és a felesége nagyon szép pár voltak, és boldogok voltak mindketten. Én őszintén örülök, hogy egymásra találtak ők ketten, szuper jól összeillenek, és nagyon szimpatikus lány a felesége, akivel szeretek együtt lenni a családi összejöveteleken. Örültem, hogy Jack velem volt és hogy végül is egész jól érezte magát. A fotókat várom, és nagyon remélem hogy jól nézünk ki rajtuk, mert az esküvői képek az örökkévalóságig megmaradnak. Kábé.