spanyol útinapló: malagai napok

Többször eszembe jutott a héten a Before-trilógia, különösen a Mielőtt felkel a nap. Nekem nagy kedvencem a filmek, vagyis az első két rész és főleg az első rész hangulata az, ami belém ivódott. Egy európai nagyvárosban gondtalanul sétálni egy fantasztikus emberrel egy nyári napon, naplementében, beszélgetni, nézelődni, betérni helyekre, ha valami érdekes van, megnézni... Szabadnak lenni, boldognak és szerelmesnek. Ilyenek voltak a napjaink Malagában. Mintha beléptünk volna a sorozat univerzumába, és mi voltunk a főszereplők. Észrevettem, hogy gyakran mondom, hogy valami olyan volt az életben, mint egy film, miközben a film olyan, mint az élet... 

Minden délután nyakunkba vettük a várost a koraesti nyári napsütésben, és céltalanul barangoltunk, újabb és újabb környékeket felfedezve. Arra mentünk, amerre a lábunk vitt, vagy ahol láttunk valami érdekeset. Útközben betértünk egy fagyira, ittunk egy pohár friss narancslevet, vagy ahol a helyiek churrosoztak, ott mi is kiültünk a teraszra, és osztoztunk egy forró csoki - churros kombón. Közben fotózgattam, mutogattuk egymásnak, ha valami érdekeset láttunk, beszélgettünk vagy csöndben bandukoltunk, hülyéskedtünk vagy kéz a kézben andalogtunk. Egyszer egy játékterembe botlottunk, akkor bementünk csocsózni. Egyik délután a katedrálist néztük meg, mielőtt lementünk csobbanni egyet a hűvös vízben. A tengerparti sétányon néztük az utcai előadókat: valaki táncot tanított, valaki tangót táncolt, valaki gitározott, trombitált, valaki festett, karikatúrát rajzolt és egy nő tarot kártyából jósolt (mondom én, hogy Before Sunrise). Egy este befizettünk egy turistás egyórás hajókázásra, és a hajón pihengetve néztük a tengert és a várost. Minden napra jutott valami érdekesség.

Jókat kajáltunk, de párszor otthon is főztünk egyszerű tésztás és rizses ételeket. Sikerült elég jól megoldani a főzést úgy, hogy nem maradt felesleg. Csak két része volt a főzőlapnak, sütő sem volt, és semmiféle alapanyag, így azért nem lehetett nagy dolgokat alkotni, de nem is igényeltünk semmi extrát. Sok fagyit ettem és pár spanyol édességet is kipróbáltunk, de a süteményektől nem voltam különösebben elragadtatva néhány kivétellel. Egyik nap olyan sajttortát ettünk, hogy álom volt. Illetve nekem minden, ami dióféléből készül, azt imádom. Fagyiban is meg mindenben. És ezen a környéken egy csomó mandulát árulnak, továbbá mandulás, pisztáciás és egyéb dióféléből készült finomságokat. A Sabor a Espana bolt tele volt prémium minőségű mandulás és egyéb édességcsodákkal. Az 1880 nevű boltban pedig turrónt lehet kapni. Ott aztán tudják, hogyan kell megfogni a vevőt, mert azonnal a kezünkbe nyomtak egy-egy csokival bevont mandulát, aztán megkóstoltatták a teljes turrónkínálatot, és olyan volt, mint a drog. Muszáj volt belőle venni. Csak kár, hogy ezek aranyárban vannak. Nekem a kedvencem, amit megkóstoltam, a pan de Cádiz volt, ami egy puha, omlós marcipán kandírozott gyümölcstöltelékkel.

Találtam egy szuper paellás helyet is, ami annyira jó volt, hogy vissza akartunk menni még egyszer, pedig általában szeretünk újat kipróbálni, és nem ugyanazt enni kétszer, úgyhogy ez mutatja, hogy mennyire bejött. Ott ettem az isteni sajttortát is. Sajnos viszont pont szabira mentek a héten az étteremben, de a jó oldalát nézve a dolgoknak legalább egyszer tudtunk ott enni. Nemcsak a kaja volt szuper, hanem csúcs hangulatos helyen volt, egy templom oldalában egy sikátor mellett. Különleges és csöndes hely volt. A kiszolgálás meg olyan volt, hogy rendeltünk egy-egy pohár sangriát, Jack cavát. Véletlenül viszont egy kancsónyi cava sangriát hoztak ki. Először úgy voltam vele, hogy akkor megisszuk azt ketten, de nekem nem annyira ízlett az, úgyhogy végül is Jack szólt, hogy mi két pohárral kértünk, nem kancsóval. Erre kijött a (gondolom) tulaj, és könnyed, viccelődő stílusban elkezdi, hogy hallja a problémát, de hát nincs probléma, két pohárral kértünk, és ez Jack pohara - mutat a kancsóra. Hát ez ilyen nagy pohár, most mit csináljunk... de mindjárt jön az én poharam is. Aztán kijött az én poharammal is, és lebiggyesztett szájjal mutatott rá, hogy picikeee. Vicces is volt, meg hát tök jófejek. 

Az ajtók után a két kedvenc tematikám: kopogtatók és csempék.

Még volt egy teljes szabadnapunk, de úgy éreztük, már mindent láttunk a városban. Így péntek este, míg Jack bealudt az ágyon, én kicsit nézelődtem, hogy mit tudnánk csinálni, ami új és más, de nem kell hozzá autó, és rábukkantam a Montes de Málaga nemzeti parkra, pontosabban arra, hogy busszal is el lehet jutni az egyik sarkába, ami információt egy kedves Tripadvisor-felhasználó osztott meg a néppel. Aztán azt is olvastam a parkról, hogy kaméleon is él ott. Kaméleon! Szóval szombat reggel ez lett az úti célunk, és a 2-es busz végállomásától indultunk felfelé a hegyekbe. Nem nagyon volt más gyalogos, viszont sok mountain bike-os. Olvastam azt is, hogy lehet bicajt bérelni, de amennyire sikerült feltérképeznem a terepet, úgy értelmeztem, hogy a park lényegi része autó nélkül nemigen közelíthető meg. Meg egyébként sem szerettem volna ilyen nagy projektet, hogy biciklizünk a hegyekben a fülledt melegben. Egyszerűen csak jó volt leváltani a várost erdőre, és látni hogy milyen a spanyol természet. Egészen más, mint a magyar vagy a svéd. Egy ideig bandukoltunk az utakon, nézelődtünk. Láttunk több gyíkot, egy mókust, de kaméleont természetesen nem. Vagy igen, de olyan jól álcázta magát, hogy valami másnak néztem

Örültem neki, hogy rátaláltam erre a másfajta programra. Két órát töltöttünk a nemzeti parkban, folyt rólunk a víz, de aztán gyalog mentünk hazáig, szóval aznap is lejártuk a lábunkat. Délután még megpróbáltunk egyet fürdeni is, de eléggé beborult, nem volt az a nagy hőség, szóval végül kihagytuk. Ekkor volt, hogy vissza akartunk menni a Buenavista Gastrobarba paellát enni, de az már zárva volt. Helyette az El Gastronauta nevű helyet választottam, aminek szintén dicsérték a paelláját. Hát nem panaszkodhatok arra sem, tényleg jó volt az is. Ez volt a búcsúvacsoránk, aztán másnap 5-kor keltünk, 6-ra Ubert rendeltünk, és 2-kor már újra itthon voltunk, a 13 fokos Stockholmban.