ess eső ess

Ma és a napokban sokat esik. Mondjuk ma kifejezetten élvezem a borús időt (igen, a szobából nagyon hangulatos - ahogyan Phillys mondaná az Office-ban: this weather makes me want to stay at home curled up with a good book). 

Szombaton ellátogattam Kathie-hez. Azzal viccelődtem Jacknek, hogy majd küldök neki képeslapot. Eltúlzom azt, hogy mennyire messzire költözött, de egyrészt a korábbi 600 méterhez képest sok a 30 kilométer, másrészt a "város" északi részébe költözött, amit egyáltalán nem ismerek. Azért teszem idézőjelbe a várost, mert az már rég nem Stockholm, de a svédek sok mindent Stockholmnak hívnak, talán az egyszerűség kedvéért, talán azért mert olyan nagy az ország, hogy emiatt nagyvonalúak Stockholm határaival, meg azért is, mert szuper vasútvonalak vezetnek Stockholmba sok irányból, és ha 20 perc alatt be lehet érni a központba a pendeltåggal, ezzel a vonattal, és stockholmi munkahelye van az embernek, akkor lehet végül is mondani, hogy stockholmi. Én az egyik metróvonal végén lakom, és a lakcímem szerint már én sem stockholmi, hanem hägersteni vagyok.

Rég nem találkoztam már vele, talán még április elején, amikor hóesésben sétáltunk a parkban és elmondta, hogy terhes. A vonatról leszállva úgy nézelődtem, mint egy turista, és észre sem vettem, hogy kijött elém. Leteszteltük a korábban Budapest kávézó nevet viselő helyet, sétáltunk egyet a környéken, aztán körbevezetett az új lakásukon. Egy sorházban laknak, van egy kis hátsó udvaruk, ahova már vettek szuper kültéri bútorokat és egy nagy grillt, de most sajnos rossz volt az idő ahhoz, hogy kiüljünk, de meghívtak minket a nyárra kertipartira. Jó volt talizni és a lakásukat is látni, de még elég kezdetleges minden, úgyhogy érdekes lesz látni, hogyan rendezik be később.

Mire hazaértem fél 7 körül, Jack meglepetésvacsorát készített: hamburgert. Én nagyon szeretem a hamburgert, és Jack már többször kérdezte, miért nem készítek otthon, ha úgy szeretem, én pedig azt mondtam, hogy szerintem ez nem olyan kaja, ami otthon jól elkészíthető, például a bolti hamburgerzsömle vacak. Erre Jack készített házilag, ő sütötte a zsömlét is, hát elolvadtam tőle. Másnap meg gondolkoztam, mit főzzek, és a Street Kitchenen pont egy guszta raviolis recept volt, így gondoltam, ha Jack házi hamburgert készít, én készítek házi tésztát. Bah, nagy hiba volt! Beleestem abba a csapdába, hogyha egy profi csinál valamit, akkor nagyon egyszerűnek tűnik. Bele sem gondoltam, hogy házi tésztát nem könnyű készíteni, mert Fördős Lajos olyan lazán összedobta. Az enyém kemény lett, alig tudtam kinyújtani, és egyre jobban csak keményedett, végül 2 órán keresztül nonstop készítettem, azt gondolva, hogy az eredmény legalább jó lesz, de nem. Szerintem az ehetetlen kategóriába tartozott, bár addigra olyan éhes voltam, hogy elnyamnyogtam párat így is, Jack viszont többször elmondta, hogy az állagán kívül semmi gond nincs vele, és csak túl kritikus vagyok magammal (én továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy borzalmas volt).

Jack kitalálta, hogy a háromnapos hosszú hétvégén elmegy evezni, és végül az egynapos evezgetés ötletéből egy három éjszakás sátorozós túra kerekedett Tobival közösen. Máskor ilyenkor, a június 6-i nemzeti ünnepen, együtt mentünk jó programokra, például az első évemben Gotlandra mentünk ezen a napon. Gotland Svédország legnagyobb, kb. Vas megye méretű szigete. Hajóval mentünk át reggel és hajnalban értünk haza, a szigeten pedig biciklit bérelve jártuk be a sziklás partokat és csodálatos volt. Máskor pedig kétnapos, hotelben alvós bicikliútra mentünk, mint tavaly is. Szóval egy hasonló jó lett volna most is, ugyanakkor nem bánom, mert bármelyik hétvégére szervezhetünk ilyet, viszont evezős-sátorozós túrára nehezebb menni rövidebb idő alatt.

Talán pont azért, mert Jacknek jó programja van a hétvégére, Kathie-ék is elutaznak, az idő is jó lesz, hirtelen elkapott a vágy, hogy legyen más barátnőm is itt, ne csak Kathie. Persze ő nem pótolható, de tök jó lenne egy újabb környékbeli barátnő, bár nehezen hiszem el, hogy másodszor is lehet olyan szerencsém, mint vele volt. Mindenesetre újra letöltöttem a barinős alkalmazást, és tegnap úgy nézegettem a csajok profiljait, mint más a Tindert. Egy csajt találtam, aki első ránézésre szimpi volt és ugyanitt lakik. Rá is írtam, de tudom, hogy ez semmi, mert rengeteg az inaktív profil, szóval lehet, hogy évek óta nem nézi az alkalmazást. Azért egy próbát megért. 

Engem senki nem jelölt be (oké, tegnap óta), és lehet hogy azért, mert az én profilom is inaktív volt évek óta, és most nem kerülök a friss hús közé, haha. Nem tudom egyébként hogy működik az alkalmazás, majd meglátom, történik-e valami. De egyébként az egyik barátnőmmel, akivel jó rég nem beszéltem, többrészes maratoni beszélgetést tartottam, két másikkal meg ma fogunk skype-olni, úgyhogy nincsenek lemerülve a barátnős aksijaim. Tegnap egyedül sétáltam egyet a környéken, minden nagyon szép ebben az időszakban. Közben a Depp-tárgyalást hallgattam. Most hogy vége lett, le fogok állni vele, de amúgy teljesen beszippantott, és biztos már Jack és a barátaim agyára megyek azzal, hogy úgy beszélek róla, mint a mamáim a török szappanoperáikról. Ide is majdnem írtam egy kisregényt a témáról, de nem fogok. (Röviden: nyert Depp, örülünk)