május 1.

Amúgy már egy hete beteg vagyok. Most már jövök ki belőle, de blehh elegem van. Sok mindent a covidra fogok, például hogy szerintem a covid óta nem a régi a memóriám, vagy mintha minimálisan velem élne a köd. Persze lehet hogy csak beképzelem. De amikor elmondtam egy barátomnak, ő kedvesen azzal válaszolt, hogy nem olvastad, hogy a covid elöli a fél agyat? és linkelte ezt a nature tanulmányt. Szóval lehet, hogy nálam is igaz ez, végül is az absztraktban írják (és többet nem olvastam el, mert nem vagyok orvos, meg hát ezzel az aggyal...) hogy károsodik az a terület, ami az elsődleges szaglókéreghez kapcsolódik. Nekem meg ugye elég tropa a szaglásom a covid óta. Szóval ha ez igaz rám, akkor miért ne károsodhatott volna az agyam más része is. De nem is ezt akartam írni, hanem hogy én azt is a covidra fogom, hogy többet vagyok beteg, mert én eskü a covid előtt utoljára Angliában, 8 évvel azelőtt voltam beteg. Most meg a covid után ez már a harmadik betegségem, és ráadásul olyan, ami lever egy hétre, míg Jacknek vagy másoknak meg sem kottyan. Szóval az immunrendszerem is oda. Persze lehet, hogy véletlen. Remélem csak véletlen.

Szóval nyomorgással és frusztrációval telt a hét, mert utálom, amikor tehetetlen vagyok és olyankor semmihez nincs kedvem. Legalább ledarálnék pár sorozatot, de ahhoz sincs kedvem. Nem haladtam se sulival, se semmivel. Jackkel nézem a Besúgót, és megnéztem a Toxikomát is, amit tavaly könyvben is elolvastam. Jó volt a film, csak én úgy nem bírom Csernust, hogy még színész által eljátszva sem bírtam a fejét, azt meg pláne nem tudtam átérezni, hogy ő valami istendoktor, aki a vitatott, de mégis hatékony módszereivel csodákat tesz. Brr kiráz tőle a hideg. 

Lemaradtam a Valborgról, vagyis a Walpurgis-éjszakáról is, ami esemény errefelé. Nagy máglyákat égetnek a tél végével, vannak kisebb-nagyobb összejövetelek, programok, és a tavasz érkezését jelzi ez a nap. Még igazi nagy Valborg ünnepen sosem vettem részt, ha van egyáltalán olyan, de tök jó lett volna valami nem hétköznapi program. Anyák napjára ismét közösen rendeltünk csokrot házhoz szállítással anyukámnak és a mamáknak. Már többször vettük igénybe ennek a virágboltnak a szolgáltatását. Nagyon szépek a virágaik, megbízhatóak, aranyosak és sok örömet okoznak a címzetteknek a gyönyörű csokrok.

Jackkel végre kimozdultam egy kicsit, mert lassan már felfekvéseim lesznek, annyit fekszem egész héten – Jack szerint pizsamaországban élek. Kicsit sétáltunk a városban, benéztünk pár boltba is. Liljeholmenben van a Flower Garden nevű lakberendezési bolt, ami zsúfolásig tele van növényekkel, bútorokkal, gyertyákkal és mindenféle csodás díszekkel. Szeretek elveszni a labirintusában, és hátul egy külön helyiségben még madarak is vannak, akikre rá szoktunk nézni, ha arrafelé járunk. 

Egy vega helyen ettünk, ahol évek óta nem jártunk, régebben viszont többször is ettünk ott. Rég nem jutott eszembe ez a hely, pedig annyira szuper. Svédasztalos menü van csupa vegetáriánus, főleg közel-keleti étellel. És a legjobb, hogy van baklava is, amire régen és most is ki volt írva, hogy max. kettőt szabad belőle venni, de úristen, ki tud csak kettőt enni belőle. Pont kitettek egy új tálcányit. Frissen sült, meleg, elolvad a szádban baklava. Biztos vannak, akik egyet sem esznek, úgyhogy mondjuk azt, mi megettük az ő részüket is. Ráadásul meglepően olcsó is, 130 korona (4700 forint). Lassan már egy ebédet sem lehet ennyiért találni Stockholmban, ez meg all you can eat + házi üdítő + baklava + kávé, minden egyben ennyiért. Nagyon megéri.

Elsétáltunk egy ház mellett, aminek az udvarán máskor is láttunk tyúkokat és máskor is kiszöktek, mint most is. Az egyiket pont szökés közben kaptuk el, ahogy egyik tákolmányról a másikra, végül a kerítésről a fűre ugrott a szabadságba. Vicces tyúkokat látni a belvárosban. Hazafelé még vettem pár jégkrémet, mert most van az az időszak, hogy féláron van a jégkrém a Pressbyrånban. Majd pedig visszatértem pizsamaországba.