midsommar 2021

A mostani volt a hatodik midsommar ünnepem. 2016-ban és '17-ben barátok nyaralójában voltunk. Idilli kis piros házban a svéd erdőkben. 2018-ban vacak idő volt, és végül nem mentünk sehova. Megnéztük a helyi ünnepséget, és a kihalt városban mászkáltunk és koktéloztunk. 2019-ben egy közeli erdőben voltunk egy tó partján, grilleztünk és sátorban aludtunk. Tavaly a 2016-17-es baráti társaság új nyaralójában voltunk egész hétvégén, és szuper jó meleg idő volt, sok ember, sok pihenés, fürdés és minden kötelező midsommaros program. Idén pedig a 2019-es társasággal ugyanabba az erdőbe a tó mellé, csak egy másik helyre mentünk, és nem aludtunk ott.

Nincs még egy olyan nap az évben, aminek az időjárás-előrejelzését ilyen árgus szemekkel nézné egy egész ország. A midsommart nagyon meghatározza az, hogy milyen az idő, mert ideális esetben az egész a szabadban játszódik - az étkezések, a programok, és akár még az alvás is. Sajnos gyakran esik ilyenkor, vagy akár az is lehet, hogy csak 15 fok körül van. Olyankor egész más hangulatú (vacak) az ünnep, mint például a tavalyi 30 fokos, forró nyári hétvégén volt.

Egész héten figyelgettem a pénteki előrejelzést, és szerdáig jó időt mutatott, aztán esősre váltott, majd csütörtökön újra kevés esőt mutatott, és azt is csak péntek délelőttre. Úgy volt, hogy néhányan kimegyünk az erdőbe, grillezünk, viszünk sátrat, és másnap jövünk vissza. De aztán péntek reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső, és egész napra esőt mutat az előrejelzést. Nem értettem, hogy nem lehet egy nappal előre látni az egész napos esőzést. 

Egész délelőtt várakozó állásmódban voltunk, mert nem tudtuk, mit csináljunk, ha tényleg egész nap esni fog, és az egyik résztvevő is kezdett kihátrálni a programból az időjárás miatt. Én közben azért sajtos stanglit sütöttem, és utána midsommar ebédet ettünk, úgyhogy addig lekötöttem magam. Végül 1 körül mégis elkezdett kitisztulni az idő, és az előrejelzés is megváltozott. Az volt a baj, hogy a másik párból a csaj nem szeretett volna kint aludni a lehetséges eső miatt, de ha meg nem alszunk ott, akkor probléma az esti hazajutás az ivás miatt. De nekem nem probléma lemondani az ivásról, úgyhogy felajánlottam, hogy én szívesen leszek a sofőr hazafelé.

Egyébként persze a végére tökéletes idő lett. Meleg, néha felhős, és nem is esett az eső. Simán sátrazhattunk volna. Így is jó volt azért, de én már rákészültem, hogy sátrazunk, és idén még egyszer sem aludtam a szabadban, szóval jó lett volna, és akkor szombaton is lett volna kora délutánig program. No mindegy.

ennyire volt sötét 22:30-kor

Kicuccoltunk a víz partjára, dumáltunk, néztük a vizet, az eget, a kisbékákat, a szitakötők táncát, ahogy a hangyák hordják a morzsákat, grilleztünk, zenét hallgattunk, pihentünk. Nyugis volt minden. Na jó, szúnyogból lehetett volna kevesebb. Idén nagyon sok van, és egyébként ez volt az első alkalmam Stockholmban, amikor megzabáltak a szúnyogok. Csodálkoztam is máskor, hogy mennyire nincsenek szúnyogok. De élveztem az egészet, a szúnyogok ellenére is. 11 körül indultunk vissza az autóhoz, és még az erdőben sem kellett zseblámba, mert szürkületi fényben, fekete-fehérben igaz, de azért láttuk az utat. Jack velem maradt az úton, mert amúgy kétszer kellett fordulnunk, úgyhogy háromszor tettük meg ugyanazt a 20 km-es utat. Szeretek vezetni, szóval nekem még jó is volt ez az esti kaland. Az idei tehát ilyen visszafogottabb, kevésbé midsommaros midsommar volt, de azért is, mert a tavalyi társaságban, akiknek nyaralójuk is van, tavaly három csaj is terhes volt midsommerkor, úgyhogy most babáznak, és nem akartak semmi extrát szervezni. De nekem így is jó, hogy hol ezzel, hol azzal, hol itt, hol ott.

a kisbékák