Most nagyon jó idők vannak, aminek azért is örülök, mert otthon is nagyon szép idő volt, úgyhogy elég lehangoló lett volna, ha 15 fokba és esőbe kell visszajönnöm. Vasárnap már mindkettőnknek volt kedve programhoz, és mi más lett volna, mint biciklizés. Jack javasolta, hogy egy kisebb tóhoz biciklizhetnénk, aminek már melegebb a vize, és akkor fürödhetnénk is. Nekem biztos nem jutott volna eszembe, hogy már lehet fürödni. Mármint, hogy nekem is lehet fürödni, mert ezek a svédek egész évben képesek megmártózni a vizekben. Még télen is belemennek a vízbe, és nem csak szaunázás után. Ezen a télen többször hallottam, hogy a rádióban beszéltek arról, hogy milyen jótékony a jeges fürdőzés. Május végén is láttam már fürdőzőket. Ahogy melegebb a levegő, a svédek mennek csobbanni.
Gyönyörűen sütött a nap, tehát úgy voltam vele, hogy szuper ötlet, menjünk fürdeni. Amikor elindultunk a biciklivel, akkor rájöttem, hogy azért nincs az a nagy hőség, mert 20-21 fok körül volt, és elég szeles volt az idő, de addigra már elhatároztam, hogy én be fogok menni a vízbe, ha már rákészültem. Kicsit fújt a szél és hűvös volt, ahogy álltam a víznél, de a víz tényleg nem volt olyan hideg. 22 fokosnak írták. Jack (és meglátásom alapján a svédek) úgy szokott fürdeni, hogy csak megmártózik a vízben. Belemegy, és ki is jön nem sokkal később. Én ennek nem látom értelmét, mert így az egész fürdés csak a legrosszabb dologból áll – a kezdeti sokkból. Én meg ha egyszer már belementem a vízbe, és úgyis majd kint kell fagyoskodnom vizes testtel a szélben, akkor legalább legyen benne valami jó is, úszkálok egy darabig, és élvezem a vizet. Így is tettem, és a tó közepéről konstatáltam, hogy most már tényleg itt a nyár. Remélem, hogy sok-sok fürdést és szép nyári napot tartogat az idei nyár is. A biciklizés nem volt olyan hosszú, pont lagom volt – se nem sok, se nem kevés, pont elég ugyebár.
Miközben száradtunk a parton, odajött hozzánk egy anyuka két kisgyerekkel és egy zacskó zabbal a kezében, és kissé zavartan kezdte kérdezni, hogy nem láttunk-e kacsákat. Gondoltam, beígérte a fiainak, hogy kacsákat fognak etetni, de sehol nem talál kacsákat, és már nagyon elege van. De aztán folytatta, hogy azért kérdezi, mert tegnap találtak egy kiskacsát teljesen egyedül, és azóta keresik az anyját. Ahogy ezt mondta, megláttam a nagyobbik fia kezében a szóban forgó kiskacsát. Olyan cuki volt, ahogy fogta a kicsi fiú a kicsi kacsát. Tök nyugisan elvolt a kezében. A nő kissé kétségbeesetten magyarázta, hogy egy kacsát sem láttak azóta, és csak a héten béreltek itt egy házat, ma már mennek haza, szóval nem tudják, most mihez kezdjenek a kiskacsával. Jack javasolta, hogy indítson YouTube-csatornát a kiskacsa kalandjairól, mert biztos népszerű lenne. Szegény nő csak mosolygott, és kérte, hogyha mégis látunk ott kacsát, akkor szóljunk már be nekik a Malmvägen 10 szám alá. Hát kacsát sajnos nem láttunk, de legalább a címet megjegyeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése