még magyarországról

Most már újra Stockholmban vagyok. Mindig azt írnám Magyarországra, hogy otthon, amikor onnan írtam, akkor meg azt, hogy itthon, és most hogy Stockholmban vagyok, szintén úgy írnám, hogy itthon vagyok, szóval ebbe bele lehet zavarodni. De inkább két otthonom legyen, mint egy se. 

Mik is voltak még otthon. Találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel. Ő épp terhes, és már nem dolgozik, úgyhogy legalább neki volt ideje rám. Ennek nagyon örültem. Elmentem hozzájuk Pestre. Pár hete költöztek be egy kertesházba az agglomerációban. Már van egy gyerekük, és mindjárt itt a második. Nagyon tetszett a házuk és a környék is. Kicsit beleláthattam a hétköznapjaikba. Reggeli, készülődés, indulás és az út a bölcsibe. Aztán duma, duma, duma és a Kolosy téri padthaiban ebédeltünk. Volt egy kis kalandunk is az autóval, mert ahogy elindultunk, az alacsony guminyomást jelző lámpa kigyulladt a műszerfalon. Vagyis én nem is tudtam, mi az a lámpa, csak miután a barátnőm mondta, hogy szerinte az, azután logikusnak tűnt. 

Én azt gondoltam, hogy valamelyik kerék picit laposabb a kelleténél, de nem vészes a dolog. Barátnőm a férjének is elküldte a fotót (mármint a jelzőlámpáról, hogy mi ez és mit tegyen), ő is csak annyit írt, hogy lehet hogy lapos a gumi. Szóval mentünk tovább. Már visszafelé indultunk, amikor a parkolóból kiállva beszólt a lehúzott ablakon egy fickó, hogy szerinte defektes a kerekünk. Mindent elmond az autókhoz való hozzáértésemről, hogy megnézve azt a defektes kereket (amit még egy járókelő is kiszúr), én megállapítottam magamban, hogy ha a jelzőfény kivilágításakor körbejártam volna az autót megnézni a gumikat, valószínűleg semmiféle problémát nem láttam volna. Szerintem nem olyan vészes volt, de otthon megmutattam róla a fotót apukámnak, aki nevetett, hogy hát ez nagyon defektes. Én azt hittem, hogy a defekt olyan, mint a biciklikeréken, hogy full lapos a gumi. Na de köszönhetően a kedves úriembernek, megtudtuk, hogy bizony defektes a kocsi. A 38 hetes terhes sofőr és én. Jó, nem volt azért nagy dráma. Felhívta a férjét, aki mondta, hogy irány a legközelebbi benzinkút, és ott kérjünk segítséget. Odajött egy kutas srác, és mondta, hogy igen, ez bizony defekt, és mellesleg egy csavar van a gumiban. Ja, ilyen apróságokkal ki foglalkozik. Ezután odajött a barátnőm férje kereket cserélni, addig mi pedig ittunk egy jegeskávét. Számomra példaértékű volt a barátnőm higgadtsága. Én még ennél kevésbé "ijesztő" helyzetekben is jobban tudok parázni.

Vissza a szüleimhez busszal mentem, és kicsit meg is ijedtem, mert valamiért arra számítottam, hogy nem lesznek sokan a buszon, de aztán tele volt. Bár főleg csak az első órában. Viszont azt kell, hogy mondjam, a maszkviselés és az emberek kapcsán nagyon pozitív érzés fogott el. Stockholmban a reptéren épp ellenkezője volt ennek. Lehet, hogy tudjátok, de Svédország furán állt ehhez a járványhoz, és főleg a maszkviseléshez. Kb. decemberig azt mondták, hogy a maszk nem segít, és nem volt az intézkedések közt a maszkhasználat. Aztán ajánlás szintjén bevezették a maszkhasználatot a tömegközlekedésen, de most is tippre csak úgy 30-40% használ. Én nem metrózom túl sokat, de rajtam sem sokszor volt maszk, az az igazság. Egyrészt nincs is az eszemben, másrészt abszolút nem érzem úgy, hogy rosszat teszek azzal, hogy nem hordom, mert annyira kevesen hordják, és itt az a normális.

Hazafelé viszont a reptéri buszjáraton és a repülőn is, ahogy írtam, ffp3-as maszkban voltam. Na és a reptéren erősen elöntött az emberek annyira hülyék érzés, és pont a maszkok miatt. Mert ott már kötelező lett volna, ehhez képest a legtöbb embernek kivolt az orra a maszkból, meg idős embereknek is le volt húzva, meg undorítóan összegyűrődve, de kb. úgy, hogy a szájában van a fele, meg rá van írva a maszkjára, hogy vigyázok rád, de az álla alatt hordja. Meg giccses, strasszokkal kirakott gucci logós maszk. Olyan igénytelenség áradt sokakból ott a repülőre várva. Ehhez képest Magyarországon valahogy szívmelengető volt számomra a normális és helyesen hordott maszkban látni az embereket. 

Lehet, hogy aki Magyarországon élte át a járványt, annak ez már totál normális, sőt lehet hogy inkább arra vannak kihegyezve, hogy mennyien nem hordják normálisan a maszkot. De én a maszkmentes Svédországból hazaérve csak azt láttam, hogy milyen becsülettel hordják az emberek a maszkot, és nem volt bennem cinizmus. Nem gondoltam arra, hogy csak azért, mert különben rájuk szólnak, vagy megbüntetik őket. Az összefogásra gondoltam. Hogy Magyarország majdnem 30 ezer életet vesztett, és az emberek vigyázni akarnak egymásra. Különösen a buszon fogott el ez az érzés, mert nagyon meleg volt ott, mégsem láttam egyetlen embert sem, akinek akár csak az orra kilógott a maszkból. Azt hittem, hogy már mindenkinek elege van a maszkviselésből, és ahol tudják, gyorsan leveszik, de a teljes 2,5 órás úton végig mindenkinek fent volt a maszk. Ezután arra gondoltam, hogy talán torz képet kaptam Magyarországról a járvány alatt, és nagyobb mennyiségben és nagyobb fajsúllyal értek el hozzám a vírustagadók posztjai és a negatív sztorik, mint a pozitívumok. Most inkább úgy könyveltem el magamban, hogy tök jó összefogás van az országban, és csak néhány rendbontó hangoskodik, de amúgy a többség az jófej, és amit tud, megtesz. 

Egyébként pedig amit az előző bejegyzésem végén írtam, végig meghatározó érzés volt az otthonlétem alatt. Nem tudnám máshogy összefoglalni most sem, csak azzal, hogy fáj a szívem, hogy én külföldön élek, és ott (itt) találtam meg a boldogságom. És közben persze boldog és hálás vagyok, hogy legalább valahol megtaláltam.

A Szentendrei-sziget és Svédország felett

Ja, és amúgy minden nap ettem egy Pöttyös rudit, és játszottam a nyereményjátékon. Sőt, teljesen belelkesedtem, beleástam magam a játékba, és átbogarásztam a játékszabályzatot, különös tekintettel az óránkénti nyereményjáték szabályaira. Először csak úgy random, rudievés közben töltöttem fel a kódokat, de aztán rájöttem, hogy azokban az órákban küldhetik be az emberek leginkább a kódokat, éppen ezért kitaláltam, hogy az összes kódot eltárolom a telefonomban az indulásomig, és majd úton a reptér felé, hajnali 2 és hajnali 4 között töltöm fel őket. Mert fél 3-kor indultunk a reptérre, és arra gondoltam, hogy hány olyan hülye lehet még az országban, aki péntek hajnalban töltögeti fel a Pöttyös rudi kódjait? Már előre dörzsöltem a markom, hogy én meghekkelem a játékot, és a kb. 10 kód egyikével majdcsak megnyerem a hajnali órákban azt az óránkénti nyereményt, de NEM! Hát egyrészt nagyon csalódott vagyok, másrészt meg ki még olyan hülye rajtam kívül, hogy hajnali 3 és 4 körül Pöttyös kódokat töltöget fel?!