wonder what I would’ve been back home

Van az a rész az Office-ban amikor Michael esténként egy call centerben dolgozik, hogy több pénzt keressen Jan miatt. És az egyik bevándorló mondja, hogy ő otthon sebész volt, mire Michael elgondolkodik, hogy vajon ő mi lett volna otthon... Ez jutott ma eszembe, amikor megkaptam az átszámított felvételi pontszámomat. Hogy jé, Svédországban mire vittem volna. Mármint viccből, érezzük az iróniát. 

Mert az úgy van, hogy jelentkeztem a stockholmi egyetemre egy féléves svéd előkészítő nyelvi kurzusra, de ehhez ugyanúgy fel kellett töltenem minden szükséges dokumentumot, mintha "rendes" jelentkezés lett volna. Tehát a gimis négy évnyi bizonyítványomat + fordítást, az érettségi bizonyítványomat +fordítást, angol nyelven tudást igazoló megfelelő dokumentumot + fordítást és svéd tudást igazoló dokumentumot, de ez mondjuk automatikusan megjelent a rendszerben, mert itt végeztem a sulikat.

Itt teljesen más a pontrendszer, mint otthon. Már eleve a sima rendszert nehéz átlátnom, de azt végképp nem tudtam kibogozni, hogy az itteni rendszerben hány pontnak felelne meg az otthoni végzettségem. Az itteni maximum pontszám 22,5 és én egy előzetes számítás alapján úgy saccoltam, hogy 18 pont körül vagyok a svéd rendszerben a magyar végzettségemmel. De ma megjelent a jelentkezésem mellett, hogy mennyi ponttal indulok versenybe, és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis 20,92 a pontszámom! Ez sokkal jobb, mint az otthoni pontszámom. 

Egész nap olyan jó kedvem van ettől. Persze a valódi kihívást a svéd nyelven tanulás okozza, de akkor is szuper érzés, hogy a pontszámom alapján a legnepszerűbb helyektől eltekintve nagyon sok helyre bekerülnék. Legalább szabadabban válogathatok.