végre kimozdultunk

Az éjjel még nagyon nehéz volt, óránként ébredt sírva, sőt sikítva Loki és néha egészen sokáig vigasztalhatatlan volt, vagy épp másfél órán keresztül nem aludt. Amikor hajnali négykor újra rázendített, úgy éreztem, hogy megszólalni nem bírok fáradtságomban, nemhogy felkelni vele, de muszáj volt. Reggelre viszont váratlan fordulat történt: életében először 9-ig aludt, és napok óta először mosollyal az arcán, és nem sírva ébredt. Hirtelen visszakaptuk a mi folyton mosolygó, boldog, kíváncsi, örökmozgó, mindenben partner gyerekünket. Ekkor éreztük meg, hogy az elmúlt napokban mennyire ki voltunk merülve attól, hogy egy pillanatra nem lehetett letenni, és a folyamatos szórakoztatás és erőfeszítések mellett is nyűgös, sírós és elégedetlen volt. Így, mintha víz alól bukkantunk volna fel és vehettünk egy nagy levegőt, a kevés és rossz alvás ellenére is szuperjó kedvünk lett. Ki is találtuk, hogy elmegyünk a Skansenbe. Végre nem csak bentről csodálhattam a havat, hanem benne lehettem a télben. A Skansen kihalt és gyönyörű volt a hótakaróban. 

A halakon kívül láttunk közép-afrikából származó majmokat ugrándozni, ami nem egy tipikus téli vagy svéd látvány, de mire az északi állatokhoz értünk volna, Loki elaludt és csak aludt és aludt. Így el is hagytuk a múzeumot, és kajavadászatra indultunk, de mivel nem ébredt fel, így végül csak az év első semláját vettük meg, és étterem helyett otthon ettünk.

Az útbaeső Bullar & Bröd pékségbe tévedtünk be, aminek ismerős volt a neve, mert szemmel szoktam tartani az Év semlája versenyeket, és valóban, ez a hely több évben is nyert már, az egyik oldal díjazásában épp tavaly (az idei eredmények még nincsenek meg, korán van még semlához).