12 hónapos

Először a betegség, aztán az út miatt három héttel későbbre tolódott Loki 12 hónapos kontrollja, és a soros védőoltások. Azt hittem, hogy már elérte a 11 kilót, de 10,8 kilónak mérték, ami ahogy láttam a monitoron, a növekedési görbe legátlagosabb vonalán foglalt helyet, és így volt ez a 77 centis hosszával és a 47,8 centi körméretű fejével, úgyhogy a méretei teljesen rendben vannak. Az oltás, meg merem kockáztatni, nekem rosszabb élmény volt, mint Lokinak. Legközelebb 18 hónapos korában lesz, de azt mondta a védőnő, hogy ha azelőtt külföldre mennénk, akkor a kanyaró elleni oltást meg kell kapnia még azelőtt.

Mozgásfejlődés szempontjából most csak annyit kérdeztek, hogy megy-e bútorok mentén, amire azt mondtam, hogy igen, itthon pedig Jack megkérdezte, hogy én hazudtam-e a védőnőnek, mert ő még sosem látta úgy menni Lokit. De nem hazudtam, mert délelőtt voltam vele az oviban, és pont úgy araszolt a kis asztalok mentén. Nálunk nincs is olyan bútor, ahol ezt tudná gyakorolni, és Jack amúgy sem volt vele az elmúlt másfél hétben.

Az oviban látok mindenféle korú gyereket, és van egy Lokival egyidős kislány, aki stabilan megy egyedül. Loki messze van még ettől, de én ilyesmin nem aggódom, és idegesít amikor valaki azzal dicsekszik, hogy az ő gyereke milyen korán kezdett el valamit csinálni. Mint amikor mondtam a Ringatón, hogy Loki még nem kúszik, mire az egyik nő elkezdte, hogy náluk mind a három gyerek 4 hónapos korban kezdett kúszni. De mi gyakoroltunk velük és tanítottuk őket  – tette még hozzá. Ezt a megjegyzést nem tudtam nem úgy venni, mint arra való utalást, hogy az én gyerekem is már rég kúszna, ha tettem volna érte.

Loki szeret mindenbe kapaszkodva felállni, és már leülni is megtanult, de olyan óvatosan viszi véghez azt a mutatványt, hogy egy idős ember mozdulataira emlékeztet, ahogyan lassított sebességgel engedi a popóját a padló felé, és várja a becsapódást.

Sok mindent megért. Néha el sem hiszem, hogy valamit tényleg ért, hanem azt gondolom hogy épp csak véletlenül csinálta pont azt amit mondtam neki, vagy véletlenül reagált megfelelően. Aztán rájövök, hogy tényleg értette. Egyelőre a magyar nála az erősebb nyelv, hiszen több időt töltök vele most én, de az otthonlét után a magyarja még többet fejlődött, a svédje pedig romlott. Otthon megkérdeztem tőle, hogy Loki, var är mammas klocka, vagyis hol van anya órája, amit Jack kérdezgetett tőle itthon, és olyankor mindig megfogta az órámat. Viszont amikor én kérdeztem, akkor csak mosolygott rám kérdőn, és valami olyat olvastam le a tekintetéről, hogy anya mit butáskodsz, miért beszélsz hozzám apa nyelvén? Na jó, lehet hogy csak olyan gyenge volt a kiejtésem, hogy azzal nem értette meg a kérdést.

Mindent eszik és hatalmas lelkesedéssel. Azért is csodálkoztam, hogy nem több a súlya, mert szép kis pocakja van, és néha azt gondolom hogy túl sokat eszik. Persze tudom, hogy egy kisbaba nagyon jó abban, hogy tudja mi az elég, de amikor bedob egy akkora adag babacsintát, amivel én is jól laknék, aztán két óra múlva úgy eszik megint, mint aki aznap még semmit se kapott, akkor elgondolkozom, hogy esetleg nem túl lelkes-e. Remélem, hogy megmarad ilyennek, és nem válik 2-3 évesen totál válogatóssá. 

Szülinapjára vettem szilveszteri trombitát, ami azóta is az asztalon hever és néha fújkáljuk. A legcukibb dolog számomra az, hogy elkezdte utánozni a szájával a trombita hangját és a fújását. Néz a trombitára, csücsöríti a száját, fúj és egy kis tűű/fűű hangot ad ki és közben mosolyog. Amikor felveszem a trombitát és kérdezem tőle, hogy arra gondolt-e, akkor lelkesen csapkodni kezd a kezeivel és még jobban mosolyog.

Ő maga nem tudja megfújni a trombitát, de otthon eszembe jutott a furulyám. Mi énekórán áltsuliban tanultunk furulyázni, és tudtam is hogy hol van a régi furulyám. Elővettem, és fújtam Lokinak egy skálát. Tiszta lelkes lett, és azonnal ő is ki akarta próbálni. Elsőre nem sikerült neki, de mondtam és mutattam neki, hogy úgy fújja, mint a trombitát és így már sikerült megszólaltatnia. Szinte maga is meglepődött, de nagyon büszke és boldog lett. El is hoztam magammal, és ha meglátja, már fúj a szájával, adja a kis hangot, és kéri, hogy belefújhasson. 

Mostanában a kedvenc játéka, hogy dolgokat feltesz valahova, aztán leveszi onnan. Ez lehet például a zoknija, amit feltesz egy polcra vagy az etetőszékre, de a két kedvenc "játékszere" a mosógép és a mosogatógép. Amikor tiszták az edények, akkor megengedem neki, hogy játsszon a kinyitott mosogatógéppel/-ben, és az evőeszköztartó kosárból szereti kidobálni az evőeszközöket (miután a késeket és villákat kivettem), majd ide-oda teszegeti őket, aztán újra leveszi őket. Fél órát is el tud ezzel játszani. A másik a mosógép. Szereti a ruhákat betenni és kivenni, de oda szoktam neki adni egy kosárkában a biztonságos arckrémeimet és egyéb termékeket, amikkel szintén hosszan tud eljátszani, és azokat is a mosógép dobjába pakolja, majd nagy munkával kiveszi őket. Azért mostanában extrán ellenőriznem kell a mosógép belsejét, mielőtt elindítok egy mosást.