Sajnáltam, hogy a repjegyátfoglalás három nappal lerövidítette az utamat, mert olyan jó otthon lenni, és ha már egyszer megyek, akkor jó lenne kihasználni az időt. Amúgy nem csak Loki betegsége miatt foglaltam át a jegyet, hanem azért, mert pont akkor esett az a rengeteg hó, és előtte való nap káosz volt a közlekedésben, és otthonról többen is azt írták, hogy még akkor, 7-én is elég rossz volt a helyzet. Ilyenkor azt gondolom, hogy valami őrangyal intézkedik, mert bár bosszantó volt, hogy el kellett halasztani az utat, de ha nincs a hóhelyzet, akkor esetleg mégis elindulok Lokival, pedig nagyon megbetegedett estére, vagy ha nincs Loki betegsége, akkor mégis megyek, és ki tudja, hogy nem történik-e valami baj az utakon. Ilyenben kicsit babonás vagyok, és azt gondolom, hogy talán elkerültünk valami katasztrófát (vagy csak az ilyen gondolatokkal dolgozom fel az átfoglalás bosszúságát).
A szüleimnél minden van, ami egy kisgyereknek kellhet, és pluszban még szereztek Lokinak való gyerekülést, a tesóméktól elhozták a babakocsijukat, és amikor láttam, hogy -6-7 fok is lesz, akkor ráírtam a sógornőmre, hogy tudnának-e kölcsönadni Loki méretű téli overállt, mert a kis csomagomba nem fért volna bele még az is. Kerítettek nekünk egy gyönyörű, meleg, rózsaszínű overált, sőt még egy szintén rózsaszín, pihepuha, jó meleg bundazsákot is, úgyhogy úgy fel voltunk szerelkezve a hidegre, mint itthon, és Loki jól mutatott a lányos színekben is.
Csak esti járatok vannak, és fél 1-kor érkeztünk haza. Én azt gondoltam, hogy egyből viszem Lokit aludni, és majd másnap találkozunk mindenkivel. Ugyanis végül úgy alakult, hogy mégis minden tesóm egyszerre volt otthon, és még az öcsém barátnőjével is most találkoztam először. Összesen nyolc felnőtt és három gyerek volt. Közülük ébren maradt a három tesóm, öcsém barátnője és anyukám, úgyhogy ők fogadtak minket. Loki a ház előtt ébredt fel a kocsiban, és ahogy bevittem, teljesen felelevenedett, és egy kicsit sem szeppent meg az új helyen és az őt néző 6 felnőttől, hanem bepörgött az ott talált játékoktól, és megállás nélkül mondta a mostani fő szavát, ami az "ádá/ede" és mutogatott és csak mondta, mondta, mondta lelkesen és mindenki odáig volt tőle, hogy mennyire cuki.
A szombati nap finoman szólva is intenzív volt, és korábban azt mondtam, hogy sok lenne Lokinak egyszerre találkoznia ennyi emberrel, de kiderült, hogy nem neki sok, hanem nekem. Ráadásul még a barátnőimnek is az a nap volt csak jó a találkozásra. Egyébként olyan kedvesek, hogy miattam (vagy inkább Loki miatt) hazajöttek és még ajándékot is kapott tőlük Loki. Nagyon cukik voltak. A nap végére zsongott a fejem, mert nagyon nehéz volt Lokira és az igényeire figyelni, miközben annyi ember és zaj volt. A vasárnap sokkal jobb volt, addigra lenyugodott mindenki, és jobban lehetett egymásra figyelni. Azért is sajnáltam, hogy mindenki egyszerre volt otthon, mert így senkire sem igazán volt időm rendesen.
Miután elment a tömeg, egy nyugodt, lelassult, idilli hét következett, ahol minden nap arról szólt, hogy a szüleim és a mamáim kijátsszák magukat Lokival (persze Lokiból sosem elég). Mint augusztusban, most is nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A szüleimnél van két macska, akikért Loki lelkesedik, a szomszédban pedig csirkék és egy kakas van, ami a másik sláger volt. Reggeli közben behallatszik a kakas kukorékolása, ami a világ legérdekesebb dolga ennek a városi gyereknek, és mindig ki akart menni az udvarra kakast nézni.
Eleinte félénk volt, de hamar megbarátkozott a szüleimmel, és a hét végére már átkéredzkedett anyukámhoz, amikor én fogtam. Nem fél amúgy senkitől, bár anyukám anyukájánál nem annyira szeretett lenni. Ő 88 éves, és mi mentünk hozzá, nem ő jött át, de nála nincs sok játék, úgyhogy kicsit unalmasabb volt Lokinak. Ha látott engem, akkor mindig jött hozzám, és a nadrágom szárába kapaszkodva ácsorgott, de ha nem látott, akkor jól eljátszott bárkivel. Örültem annak, hogy senkitől sem félt, mert emlékszem, hogy a tesóim gyerekeinek volt olyan időszaka, hogy féltek például apukámtól vagy a másik tesótól. Lokit mindenki megfoghatja, aminek örülnek az emberek és én is. Remélem megmarad ilyen barátságosnak annak ellenére, hogy Stockholmban nem sok emberrel találkozunk rendszeresen.
A hét elején még tartott a nagy és szép hideg, volt hogy -6 fokban sétáltunk át a mamámhoz vagy apukám munkahelyére, de ahogy mindenki szokta mondani, "én már hozzászoktam a hideghez". Amúgy nem, bár lehet hogy azért de. Én mindenesetre szeretem a hideget, és örültem hogy sok év után újból hóban láthattam a városomat, és gyönyörűek voltak a zúzmarás fák.
Anyukám minden nap főzött, nekem semmire sem volt gondom, csak Lokit kellett ellátnom, de így is fárasztó volt mindennap 6-kor kelni vele, és hogy este 9 körül mindig felébredt, és olyankor már nem tudtam tőle elszabadulni. Így csak kétszer játszottunk Scrabble-t és egyszer nem végig, de már ez is tök jó volt.
Segítettem apukámnak repjegyet venni márciusra, és jó érzés volt a következő találkozót szervezni. "Muszáj" hogy jöjjenek márciusban, hiszen áprilistól dolgozom, úgyhogy még ki kell használni az utolsó lehetőséget, amikor szabad vagyok. Várom hogy jöjjenek, tudom hogy gyorsan el fog repülni ez a két hónap. Remélem, hogy emlékezni fog rájuk Loki. Azt beszéltük, hogy majd videózunk, és az is segít fenntartani az emlékeit. Egyébként Jackkel is videóztunk párszor, és láttam Lokin, hogy megismeri. Volt hogy megérintette az arcát a telefonon, egyszer meg megfordította a mobilt, benézett mögé és ott kereste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése