babymoon

Ezt a párnapos kirándulást most babymoonnak nevezem, mert jobban hangzik, de ha nem lett volna apropója, akkor is elmentünk volna egy őszi kirándulásra, mert nagyon szeretjük ezeket. Eredetileg egy egész hetet gondoltunk, de a költözés, a sok vásárlás és a háromhavi dupla lakbér miatt nem állunk az anyagiak csúcsán, így túlzás lett volna egy teljes hét utazgatás. Eredetileg a nyugati partra gondoltam, de mindig elfelejtem, milyen messze is van Göteborg és a nyugati szigetvilág (öt óra autóval), így végül a bő három órára, a Vättern tó déli csücskében fekvő Jönköping várost néztük ki inkább.

Előtte viszont harmadjára is visszamentünk a Steam Hotelbe, amit akár a kedvenc hotelemnek is nevezhetnék. Elcsíptünk egy 40%-os kedvezményt, így szuper jó áron szálltunk ott meg szerdán. A 17. emeleten volt a szobánk, és most városi kilátást választottunk (vagy kisebb, tóra néző vagy nagyobb, városra néző szobát lehetett választani, és mivel a sötétben úgysem látszik a tó, ezért szerintem a városi kilátás jobb is, a nagyobb szoba pedig mindenképp jobb). Hát csodás volt minden, nem fogok újra ömlengeni erről a hotelről, de már most arra gondoltam, hogy ha majd picit nagyobb lesz a még meg sem született gyerekünk, és eljönnek a szüleim, és tudnak rá vigyázni, akkor én majd a Steam Hotelben szeretnék Jackkel romantikázni és feltöltődni.

napfelkelte fél 7-kor

Most se fürdőt, se vacsit nem foglaltunk a szoba mellé, ezért este sétáltunk egy nagyot a városban, és kerestem éttermet. Egy mexikói helynek (Hermanas) kiváló értékelései voltak, és mexikóit egyébként sem gyakran szoktunk enni, így oda mentünk el. Tényleg nagyon klassz volt az egész - a dizájn, az alkoholmentes koktélok és főleg a kaja. Egy hatalmas tálon osztozkodtunk, ami sok-sok apró fogással volt megrakva, és néha azt sem tudtuk, hogy pontosan mit is eszünk, de minden nagyon finom volt. Jó élmény volt.

Másnap a csodálatos Steam reggeli után mentünk tovább Jönköpingbe. Útközben Vadstena városkában álltunk meg sétálni egyet. Délután, a hotelbe megérkezve kidőltem vagy két órára, és este sem volt túl sok energiám, de azért sétáltunk és kajáltunk. Másnap délelőtt a városi parkba látogattunk, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, illetve állatsimogató is volt alpakákkal, kecskékkel, birkákkal, szárnyasokkal és más állatokkal. Valamint hatalmas játszótér, amiben olyan magas mászókás torony volt, hogy Jack azt mondta, hogy ha nem lennének ott gyerekek, akkor ő felmászna oda. Szóval ez szuper park volt, jó lenne ha lenne a környékünkön is ilyesmi.

Délután pedig Huskvarna városba mentünk át, ami a Husqvarna márkanév miatt biztos mindenkinek ismerős. Innen származik ez a közel 3,5 évszázada működő cég. Útközben megálltunk a tó partján és felkaptattunk egy magaslatra. Kicsit fárasztó volt, de abszolút megérte. Ráadásul közel s távol senki sem volt, csak mi és a gyönyörű természet. Ez a tó egyébként több mint háromszor akkora, mint a Balaton és Svédország második, Európa pedig hatodik legnagyobb tava.

A tó partján kocsikázva mindenütt almaültetvényeket láttunk, és mondtam Jacknek hogy szívesen innék almamustot. A svédek kedvelt itala az almamust, tulajdonképpen almalé, de annál azért jobb és többféle változatban is kapható. Így váljon minden kívánságom valóra, mert ezek után találtunk egy gazdaságot, ahol mindenfelé roskadoztak a fák a pirosló almáktól, és tartozott a birtokhoz egy óriási bolt és kávézó, ahol annyiféle almamust volt kapható, hogy választani sem lehetett. Úgyhogy ez szuper volt és hoztunk haza sok fincsi almalevet. Az volt az üvegre írva, hogy ez a környék Småland Toscanaja. Azt nem tudom, de az biztos hogy nem tipikus svéd a táj errefelé.

Este gondoltunk rá, hogy elmegyünk moziba, de sajnos semmi olyat nem játszottak, ami érdekelt volna minket. De nem baj, helyette sétáltunk egyet és megint csak kajáltunk. Ezúttal egy kínai helyre mentünk, ahol finom és számomra újfajta vegetáriánus fogást ettem, aminek az volt a neve hogy Lo Han Chai.

Végig csodálatos őszi időnk volt, nem esett az eső, ragyogott a nap, a fák majdnem a legtökéletesebb őszi színekben pompáztak és annyira idilli volt az egész út. Jó volt kiszakadni otthonról, a munkából és a lakásberendezési feladatokból. Jó volt a baba érkezése előtt utoljára kettesben andalogni, beszélgetni és élményeket szerezni. 

+1

John Bauer

Még bónuszként bemutatom ezt a svéd festőt, akit az úton ismertem meg. John Bauer jönköpingi festő, 1882-ben született és a Manók és trollok között c. mesegyűjtemény illusztrációiról ismert leginkább. A hotel, ahol megszálltunk, a festő nevét viseli, és a lifteket, folyosókat és a szobánkat is az ő képei díszítették. Nekem nagyon tetszettek ezek a képek, és a svéd erdők varázslatos-félelmetes elképzelt világa trollokkal, tündérekkel és mindenféle lényekkel. A képeket látva nem is gondoltam volna, hogy több mint száz éve alkotta őket. Sajnos a festő korai és tragikus halált halt. A feleségével és hároméves fiával egy hajószerencsétlenség áldozatai lettek a Vättern tavon. Épp az új, stockholmi életük felé tartottak, de a hajó elsüllyedt és az összes utas meghalt. Ha ez nem lenne elég szomorú, a sors fintora, hogy direkt azért hajóval mentek, nem pedig vonattal, mert előtte pár héttel egy tragikus vonatbaleset 42 ember halálát okozta. Szomorú történet! De ennek már több mint száz éve, inkább koncentráljunk a műveire amik ma is élnek: