vegyes ez-az

• Két és fél hete lakunk az új lakásban, de hosszabb időnek tűnik. Jack kérdezi néha, hogy "emlékszel még, amikor egy cipősdobozban éltünk?" és olyan mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. Pedig még fizetjük sajna azt a lakbért is, mert a háromhónapos felmondási idő miatt október végéig miénk a lakás. Ennek ellenére kipakoltuk, rendbe tettük, kitakaríttattuk a költöztetőkkel és visszaadtuk a kulcsokat, hogy vigyék, nekünk már nem kell, ne is halljunk róla és többé már ne a mi gondunk legyen. 

• Hétvégén Jack felszerelte a régi lakás nappalijában használt függönykarnist, és feltettük az ottani függönyt (amit egyébként anyukám varrt). Sajnos se hosszra, se szélességre nem jó, viszont nagyon jól sötétít, úgyhogy végre tudok rendesen itthonról dolgozni, nincs az a hatalmas ellenfény. Viszont a függöny-, a reluxa- és a lámpakérdés még mindig megoldatlan. A reluxával az a probléma, hogy szerintem muszáj méretre készíttetni és beszereltetni szakemberekkel, mi magunk nem tudjuk megoldani. Viszont ez biztos nagyon sokba fog kerülni, és nem örülünk annak, hogy olyanra kell sok pénzt költenünk, amit egy esetleges költözéskor nem tudunk magunkkal vinni. 
  
• Terhesnadrágok: találtam 4 darab terhesnadrágot a Marketplace-en 10 ezer forintért, és írtam a lánynak, aki árulta őket, hogy megvenném őket. Válaszolt pénteken, hogy szuper, de ő épp úton van a kórházba császármetszésre, és valószínűleg csak másnap vagy vasárnap mennek haza, és akkor tudja odaadni a nadrágokat. Te jó ég, gondoltam magamban, ez a csaj komolyan úton a császárra egy idegennek írogat terhesnadrágok ügyében? És még azt is gondoltam, hogy persze, nyilván császár után, egy újszülöttel majd írni fog nekem, hogy mikor mehetek a nadrágokért. Erre vasárnap este valóban írt, hogy holnap mennek haza a kórházból, úgyhogy találkozhatunk. Mi van?? Nem akartam elhinni, hogy tényleg írt nekem. És kedden találkoztam vele, jött le a házuk elé a lépcsőn, négy nappal a császár után, a nadrágokkal a kezében, sugárzó arccal, barátságosan. És annyira cuki is volt. Hogy mik vannak!
• Kismamacsoport: nagyon élvezem azt a csoportot, amibe beléptem (ahol januárra kiírt kismamatársak vannak). Mindent elolvasok, és sokféle chatbeszélgetés is indult, és ma létrehoztak egy olyat, amiben egyelőre 7 csajszi van, akik errefelé laknak (sajnos senki sem gyalogos távolságra, hanem a többség a következő városrészben). És lehet, hogy fogunk találkozni. Szuper lenne megismerni néhány másik lányt, aki annyira hasonló cipőben jár, hogy ugyanabban a hónapban fog szülni, ugyanabban a kórházban, aztán pedig egykorúak lesznek a gyerekeink stb.
• Egy programozó kollégám is terhes. Sajnos ő nagyon messze lakik tőlem, de azért így is jópofa hogy egyszerre vagyunk terhesek. Viszont szegénynek nagyon-nagyon kemény a terhessége. Ez már a második neki, és az elsőt is végighányta. De végig-végig, nem csak az első trimesztert. És sajnos most is ugyanez van, úgyhogy dolgozni is alig dolgozik, és az irodába sem fog bejárni. Szegényt nagyon sajnálom.
• Pókerdélután: ma megint mókás volt az irodában, mert a részlegünkkel pókereztünk. Azt hiszem, negyedévente van közös program, kicsit összehozni a csapatot, és Peter felajánlotta, hogy megtanítja a csapatot pókerezni és ez lehetne a program. Volt keret rá, hogy vegyen pókerszőnyegeket, zsetonokat és kártyákat, volt egy kis eszem-iszom és pókereztünk. Én teljesen kezdő voltam, vagyis ezer éve játszottam egyszer a tesómékkal, de már nem emlékeztem semmire. Viszont nagyon élveztem, klassz volt az egész.

• Ma megálltam tankolni az autóval és egyszerűen nem tudtam letekerni a tanksapkát. Nem vagyok ennyire béna, hanem Jack a béna, mert még a nyáron egyszer elfelejtette visszatenni tankolás után és elvesztette az eredetit, és amit vettünk rá, sajnos így szorul. Csak álltam és próbáltam mindenhogyan tekergetni, de egyszerűen nem mozdult. Már ott tartottam, hogy haza kell mennem, és majd Jack legközelebb megtankolja az autót. Azt hittem, hogy legalább senki sem látja a bénázásomat, de egyszer csak odajött egy kedves taxis, hogy segíthet-e. Annyira jólesett. Nem gyakran van ilyen, hogy valaki észreveszi hogy tényleg segítségre van valakinek szüksége és odamegy hozzá. Neki sem könnyen, de végül sikerült letekernie és nagyon hálás voltam neki.
• Amúgy így nézek ki. A harmadik kép mai. Szerintem nem terhesnek nézek ki, csak kicsit ducibbnak. De nem zavar, nem azért mondom.