Arra jutottam, hogy sosem vettem hasznát annyira a svéd nyelvtudásomnak, mint most, a babavárás során. Minden más élethelyzetben elég lenne az angol, akár munkát is találhattam volna vele, de a várandósság és szülőség kapcsán rengeteg mindenből kimaradnék, ha nem beszélném a nyelvet. Sőt nem csak kimaradnék, hanem elveszettebbnek és kiszolgáltatottnak érezném magam, ha nem tudnék én magam utánaolvasni akárminek.
A kezdetektől fogva svéd forrásokból tájékozódom, ennek következtében az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a baba-mamás nyelvezetet jobban ismerem svédül, mint magyarul. Mind a terhesség, a szülés és a babadolgok kapcsán sok svéd "szakszót" tanultam már, amiket magyarul sem ismerek. De hát ez van, itt élek, itt fogok szülni, szóval miért is ne. Szuper érzés, hogy a szülésznővel svédül tudok beszélni, és annak a gondolata sem riaszt meg, hogy a szülőszobában majd svédül beszéljenek hozzám, vagy én hozzájuk.
A szülés előtt lehet írni "szülési levelet", amiben az ember leír minden olyat, amit a szülése kapcsán fontosnak tart, hogy a személyzet tudjon. Hogy milyen elképzelései vannak, mit szeretne és mit sem, mi aggasztja, milyen fontos, személyes információkat kell tudni róla, ami a szülés közben fontos lehet. Bele lehet írni fájdalomcsillapítással kapcsolatos kívánságokat, hogy milyen pozíciókban szeretne valaki szülni, szeretne-e kádban szülni stb. Bármit, amiről az ember úgy gondolja, hogy jobb kezekben fogja magát érezni tőle és elősegítheti a pozitív szülésélményt. Szerintem én is írok majd ilyen levelet, és biztos megjegyzem benne, hogy külföldi vagyok, de nem hiszem hogy kérésem lesz az, hogy angolul beszéljenek hozzám, legfelejbb megjegyzem hogy előfordulhat hogy én hozzájuk angolul szólok.
Abban is nagy hasznát veszem a nyelvnek, hogy tudok én magam vadászni használt cuccokat, és nem kell Jacket nyaggatnom, hogy bonyolítsa le ő ezeket az ügyleteket. A hónap végén pedig elmegyünk a kórház által szervezett szülésfelkészítésre, ami szintén svédül lesz. Na és ott van a januárra kiírtak facebook csoportja, amit már említettem. Ezt élvezem a legjobban. Minden nap olvasom a chatbeszélgetést és a csoportban a felmerülő kérdéseket, javaslatokat, problémákat. Olyan sok infóhoz jutok. És mindenki olyan kedves ott. Nincs ítélkezés semmiben, csak támogatás és empátia, legyen szó akármilyen kérdésről. A helyi csoporttal pedig tervezünk találkozót is, kíváncsi vagyok hogy megvalósul-e. Azt azért sajnálom, hogy rajtam kívül mindenki a következő városrészben lakik, szóval egyáltalán nem gyalogos távolságra, de azért így is jó lenne élőben találkozni pár sorstárssal.
Még egy instagram-fiókot is elindított az egyik lány, és nagyon lelkesen vezeti. Október hónapra kitalált egy olyan sorozatot, hogy minden nap valaki más veszi át a fiók kezelését, és aznap bemutatkozik az adott jelentkező, bemutatja az életét és egy átlagos napját, valamint beszél a terhességéről és egyéb kérdésekről. Hát én ezt úgy élvezem, olyan sokfélék a lányok. Volt már olyan, aki a harmadik gyerekét várja, volt anya, aki egyedül vállalt gyereket, tegnap pedig egy olyan lány szerepelt, aki bányamérnök és Gällivaréban lakik, ami a sarkkörön túl van. Szóval nagyon élvezem ezt a csatornát, és csak emiatt töltöttem le az insta appot, mert egyébként nem vagyok aktív használója.
A csoportban értesültem arról is, hogy bizonyos cégektől lehet kapni ingyenes, kismamáknak/újszülötteknek összeállított ajándékcsomagot. Nem tudom, otthon is van-e ez, de az egyik liberós, az lehet hogy igen. A másiknak Babybox a neve, az helyi. A héten át is vettem mindkettőt, és jó dolgok voltak benne, örülök nekik. Bár azt hallottam, hogy a kórházból is lehet sok mindent vinni szülés után, pelenkákat meg mindenfélét, de ezek az ajándékok is jók voltak. Az egyikben sok ajándékkupon és kedvezmény is volt, többek között ingyenes előfizetés két svéd streaming oldalra, úgyhogy erre már le is csaptam.
Ez a posztod eszembe juttatta, hogy egy gyerekkel kezdödik el igazán - vagy teljesedik ki - a beilleszkedés az adott országba, illetve annak "belülröl" megismerése.
VálaszTörlésEzzel egyet is értek és nem is. Az én esetemben igaz, de még én is ismerek olyat, olyanokat, akik gyerekkel sem tudnak vagy akarnak egyáltalán beilleszkedni. Magyarországon is ismertem olyan ázsiai párt közvetve, aki 30 éve él Magyarországon, két gyerekkel, a kis ázsiai buborékjukban és semmit sem beszélnek magyarul és nem részei a társadalomnak. Itteni kínai kollégám, akinek kínai pasija van, sem tanul semmit svédül, nem is akar. Ha lesz gyereke, kénytelen lesz abban a témában is tájékozódni, de hogy jobban be fog-e illeszkedni, azzal kapcsolatban vannak kételyeim.
TörlésSzóval szerintem nem evidencia a beilleszkedés kiteljesedése, csak ha az ember tesz érte és szeretné, hogy így legyen.
jaj, ilyen szülési tervet itt is lehetett írni, és figyelembe is vették, olyan jólesett!
VálaszTörléshuhh, ez a szulesi terv de klasszul hangzik! kar, hogy itthon nincs ilyen, legalabbis az allami egeszsegugyben nem tudok rola, ahol en szultem. nekem mazlim volt mindketszer, foleg masodjara, de tok klassz lenne, ha ez nem foleg mazlifaktorokon mult volna.
VálaszTörlésa csoport is nagyon irigylesre melto, en a mai napig keresem (oke, nem aktivan, hanem inkabb irl, ami nyilvan nehezebb) az anyatarsakat, akikekkel tenyleg ennyire hasonlo cipoben jarunk, ES meg szimpatikusak is.
creusa
Én sem hallottam még otthon ilyenről államiban, de magánban sem. Talán otthonszülés esetén hallottam azt, hogy abszolút figyelembe veszik az ember kívánságait, de nekem szomorú hogy ehhez otthon kelljen szülnie az embernek.
TörlésEgyébként én is kerestem ilyesmi magyar csoportot a facebookon, csak kíváncsiságból, hogy a magyar anyáknál milyen kérdések merülnek fel, ők mikről beszélgetnek, de én nem jártam sikerrel. Itt meg nagyon sok ilyen csoport van. Van minden hónapra, vannak 2025-re babát várók, Stockholmban 2025-re babát várók stb. Én csak ebben a januáriban maradtam benne, mert ebben is több mint ezer ember van, és alig lehet így is követni az aktivitást, de tényleg nagyon szupi az egész. És az is szuper, hogy ez még csak a kezdet, hiszen a babák születése után is követhetjük egymás életét, és tök jó lesz mikor a pocakfotókat és terhességi tünetes kérdéseket babaképek és csecsemőgondozási témák váltják fel
Én a Honvéd Kórházban szültem, állami elláttásban és lehetett írni szülési tervet (én nem írtam). Illetve babybox nevű csomagot is kapott ott minden kismama szülés után:)
TörlésA csoport szuper! Én a kórházi csoportban voltam benne és rengeteg infóm nekem is onnan származott. Volt nekünk is szülésfelkészítő, de külön tali nem volt vagy ismerősöm/barátnőm nem lett onnan sajna, bár egy ideig még tartottuk a kapcsolatot azzal a csajjal, akivel a gyermekágyi osztályon voltunk együtt, meg azzal is, akivel a felkészítőn voltam. De már hónapok óta nem írtunk egymásnak.
*ellátásban
TörlésEz tök jó Szaffi, jó hogy otthon is van ilyen.
TörlésEgyébként olyan nagy reményeket azért nem fűzök ahhoz hogy barátságok kialakulhatnak, ha össze is jön a találkozó. Talán még azok között, akik gyalogos távolságra laknak egymástól és svédek, de velem nem. De azért az első talin szeretnék ott lenni, aztán majd kiderül mennyire lesznek aktívak. Nekem már az is jó hogy online követhetem a csoportot.
Én viszonylag régen szültem utoljára (11 éve), de én is megbeszéltem előre az orvosommal (akkor még lehetett olyan, hogy választott orvos), hogy mit szeretnék és mit nem. Bár ezt nem szülési tervnek hívtuk, csak simán az utolsó terhesgondozáson történ (36. héten). De ezt csak azért tudtam (mármint mit szeretnék és mit nem), mert szültem előtte már négyszer. Nem igazán értem, hogy aki még soha nem szült, az hogyan tudja előre, hogy mit szeretne és mit nem? Mi lesz neki jó és mi nem? (Pl. nekem a szülőszék minden alkalommal maga volt a pokol, mások meg imádják, ahogy a labdát se szerettem különösebben, mondjuk az legalább már pokoli sem volt, az elsőnél konkrétan a fekvés esett a legjobban.) Amúgy még így is, hogy négyszer szültem előtte is ért meglepetés, amire nem gondoltam, és így nem is beszéltem meg előre, és az volt az egyetlen ami nem is úgy alakult, ahogy azt szerettem volna (amikor már ott van az ember, akkor bedarálnak, nem vagy olyan állapotban, hogy terveid meg vágyaid lehessenek). De amúgy az volt a legjobb szülésem. Meg az is érdekes volt, hogy jártam szülésfelkészítőre, és ott mennyire nem hangzottak el fontos dolgok a szüléssel kapcsolatban, amik aztán sokkoltak és/vagy megleptek, vagy mennyire csak a két egyszemélyes szülőszobát mutatták meg, az "istálló" szerű részt, ahol aztán ötből négyszer szültem meg mennyire nem, és aztán mennyire sokkolt amikor először kellett ott szülnöm (még a fájásaim is leálltak). Szóval nem nagyon tudom elhinni, hogy ennek a tervnek sok értelme van így.
VálaszTörlésA másik részére. A nagyfiamnak van egy kis kínai barátja, ott is a szülők évtizedek óta itt élnek, nem beszélnek jól magyarul, tökre emlékszem amikor szülőin ott ült a gyerek is és tolmácsolt a szülőknek. Szóval a szülők nem integrálódtak semennyire sem, viszont a gyerekek tökéletesen beszélnek magyarul, magyar iskolába jártak, járnak, magyar barátaik vannak, szóval ők már integrálódtak. (Amúgy borzasztó okos gyerekek). Bár persze kérdés az is mi az integráció tulajdonképpen...
pl. sztem olyanokat lehet beleirni a szulesi tervbe, amirol eleve tudjuk, hogy jot tesz a paraszimpatikus idegrendszernek, vagy pl olyanokat, hogy ha nem indokolt, ne mossak le a magzatmazat rogton a babarol, igazi aranyora legyen. szuper helyekrol lehet ma mar tajekozodni sok mindenrol; en csak szules utan talaltam ra pl. a bodyreadymethod oldalra, de azota is szeretem olvasgatni, utolag es az ott leirtak alapjan mar jobban ertem, mi segithetett volna, hogy talan zokkenomentesebb es esetleg kevesbe fajdalmas legyen a szulesem (gerincferdules es egyebek miatt eleg ferde vagyok, ezert a kisbabam rossz fejtartassal fekudt; ez un. ‘back labour’-hoz vezetett, ami plusz fajdalmakkal jart, mert a mehem probalta ot megforditani - aztan a legvegen nagyon szerencses modon es nehany tornamutatvany hatasara megfordult magatol, amit tapintassal es ultrahanggal is ellenoriztek). a magyarorszagi korhazakban - sajnos, teljesseggel felhaborito modon - (olvasom a Masallapotot a szuleszetben posztjait 😞) meg mindig rendszeres a szuleszeti eroszak, az empatia hianya, a zsufoltsag is, es meg sorolhatnam😞, de azokon a nyugat-europai szuleszeteken, amikrol en hallottam, meg amit en is tapasztaltam, rendszerint egesz mas az alapveto hozzaallas. en pl akkor lattam eloszor az ugyeletes orvost, akinel vegul a kisfiam megszuletett (annyit tudtam rola, hogy egy ismerosom nala jart surgosseggel, amikor korai vetelese volt), es tok kompetensnek ereztem magam egesz ido alatt, vagyis nem betegkent kezelt, hanem ugy, mint aki a babaval egyutt a foszereplo ott, o meg inkabb egy ‘coach’ (minden nagyon szerencsesen alakult, elozetesen felmerult, hogy kellhet vakuum vagy mas eszkoz, de azt is megmutattak, kezbevehettem - tesom vakuummal szuletett, es ez nagy trauma volt neki es anyukamnak, es en is tok sokat szorongtam emiatt). nagyon azon voltak, hogy keves beavatkozassal, minel ‘gyengedebben’ tortenjen meg a szuletes. mindig mindennel engedelyt kertek, pl vizsgalatnal. a szulesi tervnek megfeleloen nem azonnal vagtak el a koldokzsinort, hanem a pulzalas legvegen. es foleg mindenki kedves es biztato volt. elotte en is ketkedtem, mire lesz jo a terv, utolag atgondolva kicsit bena is lett ugy, ahogy megirtam, nyilvan jo lett volna valaki, aki segit a szempontoknal (pl. egy dula, meg ha nem is kiser vegig a terhesseg alatt. de covid volt, orultem, hogy egyaltalan bemehetett a ferjem), de igy is tok komolyan vettek a tervemet, elolvastak, ami nagyon jolesett❤️ librarycat
TörlésEz a a ne mossák le, meg legyen aranyóra ez nem a szülésre vonatkozik (amúgy az itteni szülészeten már 20 éve se mosták meg a babákat és volt aranyóra, nem ezekkel volt a gondom). Én pont ezt hiányoltam, hogy ezekről van szó, de arról, hogy valójában milyen a szülés és mik hogyan történnek, nem igazán tudtam semmit. Az én első szülésem is vákuumos volt, de ott spec. én már abszolút nem voltam magamnál, tehát ott abban a pillanatban bármit mondanak úgy sem jut el a tudatomig, utólag lett elmesélve az egész. Nekem a vákuum nem volt trauma, kellett és kész, nekem a szülés volt a trauma, de legfőképpen az a része ami már a baba megszületése után történt, amiről ugye szépen hallgattak anno a szülésfelkészítőn is. :) Az utolsó szülésemnél én is nagyon jól éreztem magamat (persze bazira fájt, de akkor is), de ehhez kellett előtte négy szar szülés, és néhány év, hogy olyan magabiztos legyek, hogy ki merjem mondani mit akarok. Sőt, az utolsónál még a méhlepényt is úgy szültem meg, hogy rajtam volt a baba, nem vitték el, pedig ez eszembe se jutott, hogy kérhetném, csak egy normális orvosom volt. :) (De még ő is csinált olyat az elején, amire ha előre készülők nem engedtem volna, csak akkor már bedarált a rendszer, amúgy nekem is szólt, de valahogy akkor már nem tudtam volna tiltakozni.) Meg ez is olyan, hogy a másodiknál elfolyt a vizem és nem igazán voltak fájásaim, ilyenkor ha minden rendben amúgy lehetne várni 24 órát, persze nem vártak csak 30 percet (egy NST-t csináltak és annyi, ami amúgy jó volt), de ott abban a helyzetben hiába van egy tervem, hogy én ilyenkor várni akarok, pillanatok alatt közlik, hogy veszélyezteted a gyereked életét, és kész. 24. terhességi után korlátozottak is a döntési lehetőségeid, mert a magzat érdekét is figyelembe kell venniük. És mindig erre hivatkozva darálnak bele a szar dolgokba (nekem is bekötötték az oxit, ment ezerrel, 40 perc múlva megszületett a fiam, az a 40 perc maga volt a pokol, komoly halálfélelemmel, pedig szültem már előtte). Az orvos meg örvendezett, hogy de hát milyen jó kis gyors szülés volt. Hát jobb lett volna, ha kicsit lassabb, de nem ilyen pokoli. Na mindegy. Akkor 36. héten szültem, erre is hivatkoztak, nem tud az ember sajna tiltakozni.
TörlésPersze Svédországban biztos minden hiper-szuper, nem is ezzel van a gondom, hanem, hogy magáról a szülésről hogyan is lehetne az embernek bármilyen fogalma, hogy mit lesz majd neki jó, vagy hogy lesz jó. Látod, te is azt írtad, hogy kicsit béna volt. :))
Na jó, befejeztem, a horror részeket így is kihagytam direkt. :))
Az utolsó szülésem legalább tényleg jó lett.
Bobe, "Nem igazán értem, hogy aki még soha nem szült, az hogyan tudja előre, hogy mit szeretne és mit nem?"
Törlésmost előkerestem, én miket írtam bele: hogy ha esetleg én nem vagyok kommunikációképes, akkor a férjemhez angolul vagy németül szóljanak, mert ő nem tud olyan jól franciául, illetve, hogy rosszul viselem a fájdalmat, és hajlamos vagyok ájulásra, olyankor mit kell/szoktunk csinálni. beleírtam, hogy megnyugtat, hogyha elmondják, elmagyarázzák, hogy mi zajlik, és szeretnék mindenről tudni. beleírtam, hogy ha lehet, szeretném kipróbálni a vízben vajúdást, és hogy "sétáló" epidurált tervezek.
Igazából összegezve kb. olyan szinten informáltnak kell legyél, mintha orvos lennél ahhoz, hogy kemény érvekkel alá tudjad támasztani mit nem szeretnél (pl. honnan is kéne tudni egy átlag anyának, hogy elfolyt vízzel lehet várni amúgy 24 órát??), különben minden érvedet pillanatok alatt söprik le. Nekem pl. ki kellett keresnem egy szakmai protokollt is érvnek, ahol le volt írva, hogy arra a beavatkozásra milyen körülmények között van szükség, mikor nem, és ha mégis szükség van rá, akkor pedig EDA, vagy altatás kell hozzá, hogy tudjak érvelni, hogy ezt én nem akarom. A fene se tud mindennek ilyen szinten utána nézni. Ezek most persze itthonra vonatkoztak, itthon iszonyat elszántnak kell lenned a legtöbb helyen, ha át akarsz verekedni valamit. A csecsemősökkel is csak az ötödik gyereknél tudtam kiküzdeni dolgokat (pl. azt, hogy higgyék el, hogy kompetens vagyok a saját gyerekemmel kapcsolatban).
VálaszTörlésAmit én nagyon szerettem volna az az ambuláns szülés, de ezt sem mertem berizikózni, hogy hazamegyünk szépen, pedig apukám amúgy gyerekorvos.
Ezért félrevezető kifejezés az, hogy szülési _terv_ és jobb a levél, ahogyan Svédországban hívják. Mert nem arról van szó, amiket te írsz Böbe, hogy majd a laikus megtervezi magának a szülését. Nyilván senki sem tudja, hogy hogy fog alakulni a szülése, és csakis az orvos tudhatja, amikor már megy a szülés, hogy mik a teendők az adott szülés tekintetében.
VálaszTörlésA levélben olyanokat lehet megemlíteni, ami teljesen személyes, egyéni veled kapcsolatban. És ez azért van, mert itt sincs választott orvos, hanem akár a kórházban töltött idő alatt is cserélődik a személyzet. És aki bemegy a szobába, az gyorsan átfutja ezt a levelet, ami 30 másodpercig tart, de ezáltal látja, ha van valami fontos tudnivaló. Ami akár lehet az, hogy valaki nem beszél svédül, valakinek volt egy traumatikus első szülése, lehet hogy valaki szexuális abúzus áldozata volt és emiatt vannak egyéni kérései. Vagy valakinek szülésfóbiája van (Svédországban ezzel a témával kiemelten foglalkoznak) és leírja, hogy mitől fél a legjobban, és akkor a személyzet extrán oda tud erre figyelni. Vagy beleírja azt, hogy ő szeretné, ha mindent elmondanának, hogy mi történik. Vagy mondjuk hogy a párjával beszéljenek, mert ő úgy gondolja, hogy nem fog tudni kérdésekre válaszolni. Akármi... Teljesen egyéni, ez a lényege.
És attól hogy valaki először szül, vannak olyanok, akiknek vannak elképzeléseik. Például hogy szeretnének fájdalomcsillapítás nélkül vagy kádban szülni, és akkor egyből tudja az adott orvos a levélből, nem kell a vajúdó nőt végigkérdezni mindenről.
És ez teljesen opcionális, egyáltalán nem mindenki érzi a szükségét ilyet írni. Lehet hogy én sem fogok, mert nincsenek egyelőre egyedi igényeim vagy speciális kívánságaim
igen, pontosan ilyesmikrol is van szo, en pl beleirtam, hogy ne kerdezzenek ra, hogy elso terhessegem-e (leirtam benne, hogy nem elso terhesseg, de elso szules, hogy ezt ott mar ne kelljen elismetelni). a nyelveket is, igen, bar ez annyira nem volt relevans vegul, minden szuleszno foleg franciaul beszelt. meg elvileg lehetett volna kad vagy zuhanyzo (de foglalt volt lol). illetve hogy ne legyenek eros fenyek - erre nem emlekeztem, de aztan a ferjem meselte, hogy altalaban tenyleg minimalvilagitas volt (ejszaka volt, illetve ejszakatol masnap majdnem delig tartott). tervezek-e epiduralt. tervezek-e szoptatni (ezt bele kellett volna irnom, de nem tudtam es rakerdeztek. mondtam hogy hat nagyon SZERETNEK, de ki tudja, sikerul-e.). ilyenek…librarycat
TörlésOk, értem, akkor ez totál más, mint amire én gondoltam, engem mondjuk ez a téma, hogy fények pl. a legkisebb mértékben sem izgat(na), marginális, ellenben egyebek (amikről inkább nem írok egy éppen terhesnek) meg nagyon is, mert hosszútávú következményei vannak.
TörlésDe pl. a fájdalomcsillapítás is olyan, hogy simán meggondolhatod magad közben, illetve nálunk előre elmondták, hogy kb. nincs EDA-ra lehetőség, mert nincs elég anesztes ehhez (mondjuk spec. nekem az összes szülésem olyan gyors volt, hogy már nem is lett volna rá lehetőség, tehát itt is csúszhatsz el).
Szóval a végén oda jutunk szerintem, hogy ezekben a lényegtelen, marginális dolgokban kvázi "dönthetsz", és pont arról nem, ami meg rohadtul fontos lenne, és szerintem egy csomó olyan van, ami amúgy nem az orvos kompetenciája lenne, pontosabban hagynia kéne döntési lehetőséget, főleg amikor már kint a gyerek, de nem hagy. (Amúgy nekem az ötödik szülésem volt, de "csak" három élő gyerekem volt otthon, és ahogy láttam ezt azért volt fontos tudniuk, hogy ne legyen ebből esetleg lelki elakadásom. Nekem nem volt, de utólag mondták el, hogy ettől kicsit "tartottak". )