Már itt tartok, megkezdtem a harmadik trimesztert, 83 nap van hátra az app szerint. Nem mondom, hogy repül az idő, sőt. Inkább olyan érzésem van, mintha vagy egy éve terhes lennék. Szerintem azért is érződik úgy, hogy lassan telik az idő, mert összességében kevés változás történt, nem érzek élesen elkülöníthető szakaszokat, és inkább fejben kell valahogy megélnem és tudatosítanom azt, hogy ha annyira nem is észlelem, de a magzat növekszik, és egyre közeledik az érkezése.
Vizsgálatok
Kettő darab vizsgálat volt a második trimeszterben. Az első a 20. héten a rutin ultrahang. Megnézték alaposan a magzatot, mindenféle méreteket és szervi működéseket, és kaptam egy új jóslatot érkezési dátumnak, ami január 4. lett. Az alkalmazásban, ahol kívánságlistát kell állítani, hogy melyik kórházban szeretnék szülni, át kellett állítanom a sorrendet a költözés miatt. Ami a költözés előtt az utolsó helyen állt, az került az első helyre. Szerencsére meg is kaptam ezt, ami jó, tekintve hogy gyalogos távolságra lakunk a kórháztól.
A másik vizsgálat pedig a szülésznőnél volt, május óta a második. Szülésznőt is váltanom kellett a költözés miatt, de örültem a váltásnak, mert az előző helyen annyira azért nem tett jó benyomást rám a szülésznő, és végig hozzá kellett volna járnom. Itt pedig csupa jót hallottam a klinikáról is, és a szülésznő is szuperkedves volt. Jack is eljött velem, mert most hallottuk először a szívhangot, de a többi látogatásra szerintem nem fog velem jönni. Ultrahang már nem lesz több, csak szívhangot fognak nézni. Megnézték pár értékemet és szerencsére minden rendben volt.
Elmentem szamárköhögés elleni védőoltásra is, illetve foglaltam időpontot covid és influenza elleni oltásra is, a következő vizit pedig két hét múlva lesz, és azután már kéthetente kell majd menni.
Tünetek
A második trimeszter is mondhatni eseménytelenül telt, viszont változás, hogy a trimeszter végére megérkezett a terhes pocakom is, és eddig összesen 7 kiló plusznál tartok. Azért többségében nem érzem magam sokkal nagyobbnak vagy nehéznek, és egyelőre nem esik nehezemre az alvás vagy mozgás, bár azért gyorsabban kifulladok. Van néhány terhesség okozta tünetem, például gyomorégés, párszor vádligörcs, ilyesmik, de eddig semmi vészes. Most már intenzívebben érzem a magzat mozgását, de még nem olyan erősen mint ahogy a kismamacsoportban egyesek írják (nincsenek ilyenek, hogy "jaj most a bordámat rugdossa" vagy hogy nem bírok aludni, mert egész este mozgolódik a gyerek.
Készülődés
Most már van babakocsink és a Marketplace-en vettem egy lánytól több mint 150 ruhadarabot 50-68-as méretben, amik egy januári születésű kisfiúé voltak, szóval a nem és a születési hónap is stimmel. Mindezért a mennyiségért 35 ezer forintot fizettem, szóval szerintem akkor is megérte, ha lesznek olyan ruhák, amit rá sem tudok adni. Minden azért nem volt a csomagban, de Kathie is ad majd kölcsön overált meg ezt-azt. A gyerekszoba viszont még most is egy lerakat, de legalább fiókos szekrényt és fotelt már rendeltünk és nagyjából két hét múlva megérkeznek.
Összességében nincsenek intenzív érzéseim a várandóssággal és a magzattal kapcsolatban. Továbbra is fel- és megfoghatatlan számomra, hogy van egy gyerek bennem, aki ha ebben a pillanatban megszületne, igaz hogy még korán lenne, de valószínűleg már most egészséges felnőtt válna belőle. Persze maradjon csak bent 2025-ig. Amikor barátnőim vártak gyereket, akkor úgy képzeltem, hogy belengi az anya agyát egy rózsaszín babahormonos köd, és van valami varázslatos kötődés a magzattal. Lehet hogy valakinek így is van, de nekem nincs így. Egyelőre legalábbis. Én beszélni sem tudok vagy szeretnék hozzá. Egyszer kipróbáltam, de nagyon idétlennek éreztem. De nem is gondolom, hogy van értelme kifejezetten a gyerekhez beszélni, vagy direkt a gyereknek játszani zenét meg ilyesmi. Aki akarja, persze csinálja, de nekem nincs rá ingerenciám. Régen minden ilyet varázslatosabbnak képzeltem el, de most hogy benne vagyok, valahogy hidegen hagynak az ilyen dolgok. Lehet hogy majd a harmadik trimeszterben, amikor még nagyobb lesz, változik ez. Jack szokott beszélni a hasamhoz és hahózik a gyereknek, hogy megpróbálja aktiválni, de még egyszer sem volt olyan, hogy megmozdult volna ezekre. Sajnálom is egyébként emiatt, mert olyan gyakran próbálkozik ezzel és várja hogy legyen valami visszajelzés, de még sosem volt. Eddig mindent csak én éreztem, és neki még megfoghatatlanabb emiatt az egész. Úgyhogy várom, hogy legyenek olyan erősek a rúgások, hogy végre ő is érezhesse. Igazságtalanság, hogy ő annyira kimarad mindenből.
Hát a svédek se viszik túlzásba a terhesgondozást, látom, a harmadik trimeszterben nincs is uh? Hogy állapítják meg, hogy jó irányba fekszik-e az a gyerek?
VálaszTörlésValóban nem viszik túlzásba! Azt nem tudom, hogy hogy állapítják meg, eddig nem is tudtam vagy gondoltam arra, hogy ilyet is meg kell állapítani :D De biztos megoldják, én nem aggódom, mert Svédországban az egyik legjobb a világon a szülészet és egészségügy, szóval én bízom bennük (és eddig minden zökkenőmentesen is ment, szóval nem is volt okom aggódni).
TörlésEgyébként csak a kis prospektus alapján látom, hogy milyen vizsgálatok vannak az ún. alapprogramban, de lehet hogy lesz eltérés (eddig nem volt)
persze, szerintem is jó kezekben vagy, csak meglepődtem :) amúgy Angliában (is?) pl. kitapintja a szülésznő, szóval van rá - szó szerint - manuális módszer.
TörlésVera biztos arra gondolt, nem farfekvéses-e a baba
VálaszTörlésDe lehet, hogy tévedek
Hát nem arra, hogy konkrétan farfekvéses-e, hanem hogy hogy állapítják meg, hogy milyen fekvéses :D
TörlésNekem ugyanaz a benyomásom a svéd terhesgondozásról, mint általánosságban az egészségügyről: hogy egészséges embereket nem vizsgálgatnak. Ha valami van, akkor majd szól az illető és akkor megnézik, de ameddig nincs kifejezett ok, addig nem fordítanak hatalmas forrásokat "szükségtelen" vizsgálatokra.
VálaszTörlésPéldául ha jól tudom, otthon minden várandósnak van terheléses cukorvizsgálat. Itt csak indokolt esetben végzik el. De ez egyéb vizsgálatokkal is így van, nem csak a terhesgondozás során. Otthon folyton beszélnek a szűrővizsgálatok fontosságáról, itt egyáltalán nem nyomatják ezt. Például otthon a méhnyakrákszűrést is évente ajánlják, én itt három évente kapok behívót rá. De még a fogorvos is azt mondta, hogy két év múlva elég visszamennem. Anyajegy - otthon szintén évente menjen mindenki szűrésre. Itt nincs is ilyen hogy szűrés - legalábbis amikor kerestem, nem találtam ilyet, csak azt hogy magunknak nézzük és ha van elváltozás, akkor forduljunk orvoshoz.
Szóval más! Biztos hogy a költségek és a limitált források nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy mely vizsgálatokat és milyen gyakran lehet igénybe venni ingyenesen. Nyilván biztosabb lenne mindent mindenkinél nézni, csak hát nem reális. És nem nagyon vannak magánklinikák, nincs az hogy az emberek saját költségeken, de akkor is elvégzik ezeket. Tehát nincs olyan kettőség, hogy habár ajánlják például a méhnyakrákszűrés évente, de államilag csak háromévente támogatott, úgyhogy a másik kettőt intézd magadnak.
De ezek csak az én személyes és laikus meglátásaim, anélkül hogy akár a magyar, akár a svéd egészségügyet behatóbban ismerném, mert szerencsére egyikkel sem volt sok dolgom életem során.
Ezzel tök egyetértek, csak pl egy far- vagy harántfekvéssel nem lesznek a kismamának panaszai, de adott esetben végzetes lehet, ha úgy indul be a szülés, hogy ezt nem tudják előre.
Törlés(ezt nyilván nem neked szánom, Anszki, hanem a svéd eü-nek "üzenem" :D)
TörlésÉn gyűlölöm Angliában ezt a svédhez hasonló mentalitást, és itt ez annyira le is épült, hogy már alig működik (több éves várólisták, rengeteg baleset). Cinikus vagyok, de addig jó, amíg neked ez jó és beválik, Anszki! Igazából nincs mit tenni. Ha esetleg mégis zavarna valami, szerintem Magyarországon svéd fizetésekhez képest tök olcsón elmehetsz magán ultrahangra, és ezt lobogtathatod a svédeknek.
TörlésViszont hozzá szeretném tenni, hogy belőlem a saját angliai tapasztalatom és ingerültségem beszél, benned nagyon nagy érték a bizalom és külön szuper, hogy ezek szerint a svéd egészségügy objektív statisztikák szerint is megbízható.
TörlésNekem az válik be, hogy eddig soha semmi bajom nem volt :D Nem sok problémám lehet az egészségüggyel, ha nem kell igénybe vennem... Biztos én sem lennék olyan pozitív, ha lenne valami krónikus problémám vagy egy rejtélyes betegségem, aminek szeretnék utánajárni, de folyamatosan falakba ütközöm.
TörlésAz szerintem sem jó, hogy itt inkább megvárom, hogy valami elmúljon, mert úgy vagyok vele, hogy mire eljutnék orvoshoz, addigra biztos amúgy is elmúlna... Otthon simán elmegy az ember egy bőrgyógyászhoz, megmutatja neki a baját, és kap választ. Itt kapsz egy időpontot a health centerbe 1 héttel később, ahol beutalnak mondjuk bőrgyógyászhoz, akihez meg 1 hónap múlva kapsz időpontot, aki vesz mintát (ha egyáltalán még fennáll a probléma), aminek 1-2 hónap múlva érkezik meg az eredménye. Szóval ez nem jó hogy inkább nincs is kedve az embernek elmenni orvoshoz...
Ami a terhesgondozást illeti, mivel jól érzem magam, ezért úgy vagyok vele, hogy nekem nem hiányoznak a további ultrahangok vagy cukorterheléses vizsgálat vagy akármiket végeznének otthon. De nekem ilyen a hozzáállásom, nem vagyok az az orvoshoz rohangászós típus. A wmn-en olvastam egy olyan cikket hogy sok külföldön élő magyar hazalátogatásának része hogy körbejárják az orvosaikat és mennek mindenféle szűrésre. Én nem vagyok ilyen, nekem szörnyű lenne ha a hazalátogatásaim erről szólnának, hogy ötféle orvost végiglátogatok.
(Angliában az a különbség, hogy amit 1-1 hónapnak írsz, az nálunk 3-4 hónap. Tavalyelőtt, a kórház elküldött vérvételre, az azt kiértékelő orvosi konzultációt három hónappal későbbre kaptam meg..amit háromszor (!) indok nélkül elhalasztott a kórház. Egy naptári évvel későbbre kaptam időpontot, hogy az orvos értelmezze a 12 hónappal azelőtti vérvételemet. Azóta is dühöngök, komolyan szinte PTSD-m van az angol egészségügytől.
TörlésEz teljesen off, ne haragudj!)
Teljesen érthető, ez így használhatatlan :( Nálunk még van telefonos tanácsadás is, de abban a kb. két esetben amikor hozzájuk fordultunk, az lett a megállapítás, hogy ennél a google is hasznosabb. Pedig hát ne öndiagnosztizáljunk, de mikor telefonban küldesz képet egy ápolónak, akkor ő mennyivel lesz okosabb, mint én aki legalább minden tényezővel és háttérinformációval tisztában van.... És a legtöbbször úgyis az a telefonos tanácsadás vége, hogy menjél e orvoshoz, hiszen hárítják a felelősséget, mert mi lenne ha egyszer elbagatellizálnak valamit, amiről aztán kiderül, hogy súlyos elváltozás volt...
TörlésMondjuk az NHS-nek a rossz híre még hozzám is eljutott különböző csatornákon, és azt is hallottam hogy a magánellátás brutálisan drága. Szóval ilyen esetben teljesen megértem, ha valaki inkább hazarepül és magánban lerendez pár vizsgálatot.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEz amúgy tök izgalmas téma. Az igazság biztosan félúton van, de mondjuk én pl genetikai szűrésnek örültem. A terhességi cukor meg egy fura dolog, mert én mindkét terhességem alatt az voltam és amikor az elsőnél kiderült, konkrétan sokkot kaptam, hogy miez - utálom az édességet, sose nassolok és tessék. Amit Vera írt, hogy farfekvéses vagy haránt - a második gyerekemet farfekvésesnek nézték és a programcsászár előtti UH-n derült ki, hogy haránt lesz az. Volt nagy rohangálás, hogy legyen plusz doki, az se volt vicces. De amúgy valóban, tudok azzal azonosulni, hogy a terhesség nem betegség. Jó babavárást! (M. Gray)
VálaszTörlésNekem a baba fekvése azért is "trigger", mert a legjobb gyerekkori barátnőmmel egyszerre voltunk terhesek (ő Angliában), és a terminus napján derült ki gyakorlatilag véletlenül, hogy ja, farfekvéses a gyerek, mert utoljára a 20. héten volt UH, és onnantól csak a midwife tapizta meg x időközönként. Aztán amikor ez az ominózus alkalom volt, akkor mondta, hogy ő 100%-ig biztos benne, hogy jó irányban van a gyerek, de azért "just in case" ugorjanak már át a kórházba egy uh-ra... (Minden oké lett, megpróbálták manuálisan megfordítani, nem sikerült, úgyhogy pár nappal később császárral született meg a kisfiú, de azért ez tök para volt így az utolsó napokban.)
TörlésAz én unokám is a farfekvése miatt született császárral (Magyarország).
VálaszTörlésFigyelték a menyemet többször uh-val, reménykedtek, hogy megfordul, de végül nem, ez pedig sajnos csupán ránézésre nem állapítható meg.
Remélem nem veszed okoskodásnak, ne haragudj, minden jót, jó egészséget kívánok!