orbaden spa

A tesóimtól a lehető legjobb nászajándékot kaptuk: két napot egy csodálatosfantasztikus wellnesshotelben. A bátyám kutatta fel ezt a tökéletes helyet. Saját elmondása szerint Svédország összes wellnesshotelének a weboldalát végiglátogatta, listákat és értékeléseket olvasott, és ez alapján végül közösen kiválasztották azt a helyet, ahova a két ünnep közt mentünk el. Mondhatom hogy van érzéke a dologhoz, mert az Orbaden spat választotta, ahova én magam évek óta szeretnék eljutni, amióta Kathie-ék jártak ott és áradozott róla. Csakhogy ez egy picit luxibb kategória, mint amennyit alapból hajlandó lennék szállásra költeni, így inkább egy különleges alkalomra tartogattam. Erre pont ide kaptuk ezt az ajándékot. Hát már ezért megérte összeházasodni.

A hotel Hälsingland tartományban, Stockholmtól 300 kilométerre északra található. Csütörtök reggel indultunk, aznap reggel pakoltunk össze, szóval nem stresszeltünk rá nagyon. Itt igazi téli idő van, elég havasak voltak az utak is, így lassabban lehetett haladni. Ránk is sötétedett, havazott is, úgyhogy az utolsó egy óra kicsit para volt, de túléltük, megcsináltam és fél 5-re megérkeztünk a csodálatos hotelbe, 5-kor pedig már a vízben áztattuk magunkat. 

Ja nem, először még összevesztünk valami hülyeségen, de aztán gyorsan kibékültünk, és megbeszéltük, hogy ezzel letudtuk a veszekedést az egész útra, sőt az egész évre. Na és ezután mentünk áztatni magunkat a vízbe, majd bontottuk fel a jégbehűtött pezsgőt, ami a szobánkban várt minket.

fotó a hotel weboldaláról

Gyógyvizes medence, úszómedence, gőzszauna, hagyományos szauna, kültéri medence és kültéri jacuzzi van a spa részlegen. A fárasztó vezetés utáni jóleső relaxációt követően várt minket a csodás vacsora a hotel éttermében. Lenyűgöző volt, maximális hygge – bár ez a dánok szava, de a svédek is jók hyggében. Azt mondta a pincér, hogy ha várunk tíz percet, akkor ablak melletti asztalunk lehet. Addig rendeltünk egy-egy koktélt, és rájártunk a sajtos asztalra, ami elvileg utóétel lett volna, de előételnek is tökéletes volt. Isteni volt a két fogás, főleg a spárgakrémleves. Aztán pedig a desszert, oh a desszert... Egy teljes asztal vagy tízféle édességgel. Ráadásul a legjobb fajta édességek, nem száraz kekszek vagy unalmas svéd sütemények... Crème brulée, trüffel, panna cották, mousse-ok.

És másnap mikor felébredtünk, csak akkor tárult elénk az egész hely látványa, hogy egyáltalán hol is vagyunk, hiszen sötétben érkeztünk. Az étkező még hangulatosabb volt reggel. Minden asztalon gyertya, minden ablakban fények, a kandallóban ropogott a tűz és halk karácsonyi zenék szóltak. A kilátás pedig a befagyott, behavazott tó és az azt körülölelő erdők és dombok. Még viszonylag sötét volt, mikor elkezdtünk eszegetni, és szép fokozatosan kezdett kivilágosodni. Annyira szép volt minden, kívül-belül, és mellé annyira jók voltak a kaják, hogy be sem lehet ekkora dózisban fogadni az élményt.

Reggeli után elmentünk egy nagy havas sétára. A természet is a legtökéletesebb téli arcát mutatta. Ezzel sem lehetett betelni, és bár elvileg -5-6 fok volt, nem is érződött hidegnek. A séta után kávé a kandalló mellett, majd pedig irány ismét a spa. 

A szobánk egy másik épületben volt, mint a fürdők, mi pedig fürdőköpenyben és papucsban csoszogtunk át a hóban-fagyban. Minden alkalommal a Mamikámra gondoltam, hogy ha szegény látná ezt, hogy én mezítláb megyek papucsban a hóban... mit szólna?! Mert épp most karácsonykor mondta nekem, hogy ne legyek zokniban a hideg kövön, vegyek papucsot, mert mikor olyan idős leszek mint ő, az ízületeim megemlegetik ezt. Még jó hogy nem látott!! De ha igaza van, akkor ötven év múlva sokat fogom őt emlegetni, hogy hallgatnom kellett volna rá.

A második este is várt minket a csodás vacsora. Nem à la carte van az étteremben, hanem minden este más-más a két fogás. A főételnél a köret adott, és választható hogy hússal, hallal vagy vegetáriánus opcióval kérjük.

Másnap időben felkeltünk, hogy még a spa nyitása előtt megreggelizzünk, és 9-kor elsőként vessük be magunkat a kinti meleg medencébe a mínusz öt fokban. Kicsit sajnálom, hogy nem vittem a telefonomat, főleg aznap reggel amikor még egy ember sem volt bent és minden érintetlen volt. De végül is fontosabb megélni az élményt, mint fotózgatni.

Egyszóval tökéletes volt ez a két nap, és hálás vagyok a családomnak, hogy ilyen fantasztikus ajándékot kaptunk tőlük.