Ti többiek már az évösszegzőiteket írjátok, tök jó, én viszont el vagyok maradva. Úgy öt bejegyzés van a fejemben, de el voltam foglalva mindenféle jóval, úgyhogy írni már nem volt időm. Kedden jöttem vissza Stockholmba. Jó volt így is az otthonlét és a karácsony, hogy nem voltam másfél hétig, mint a korábbi években általában. Tudtam találkozni a barátnőimmel is. Az egyiküktől kaptam egy kártyajátékot, The Fox in the Forest a neve, de még nem próbáltuk ki. Szülinapomra Kathie-től is társast kaptam, tőle a Pandemicet. Én szeretek társasozni, csak az a baj, hogy Jack (már) nem. Emiatt anyukám már nem is szokott nekünk társast venni, mert ő ezt tudja. Szomorú nekem, de Jack folyton nyafog ezeken a társasokon, hogy ő nem élvezi az ilyen típusú játékokat. Pedig az első években annyi mindent játszottunk kettesben is és a barátaival is. Most meg már azt mondja, hogy ő csak a hosszú, stratégiai/háborús társasokat szereti (amiket meg én nem). Ah olyan izé. De azért remélem, hogy hajlandó lesz kipróbálni ezeket az újakat.
Otthon viszont játszottam egy új játékkal, amit öcsémék kaptak karira. Vele és a barátnőjével próbáltuk ki. Coffee Rush a neve, esztétikus a játék kialakítása és jópofa is, mert kávéházi italok elkészítése a feladat. Mindenki a maga dolgával van elfoglalva, gyűjtögetni kell az italokhoz a hozzávalókat: kávét, tejet, jeget, csokit stb. Aranyos játék, nem gonoszkodós. Én az ilyeneket szeretem. Családilag pedig a Fedőnevekkel játszottunk is. Rendesek voltak tesómék, mert előhoztak négy játékot, de én azokat nem ismertem, úgyhogy direkt azért játszottunk a Fedőnevekkel, hogy nekem is legyen kedvem a játékhoz.
Most hogy már tesómék gyerekei 5,5 és 3,5 évesek, jobb volt velük minden, mint tavaly. Már önállóbak, és jobban lehet velük játszani is. Cukik voltak, főleg hogy eléggé rám kattantak. Sokat játszottam velük, kérték hogy olvassak nekik, mellém akartak ülni az asztalnál meg ilyenek. Másik tesóm gyereke 9 hónapos, de ő még nagyon kisbabás, és kb más nem is foghatja, mint az anyja úgyhogy vele nem tudtam sok mindent kezdeni. Mondjuk a macskáktól teljes extázisba jött, úgyhogy igyekeztem mindig odavinni neki az egyiket, hadd örüljön neki – a gyerek, mert a macska nem osztotta a lelkesedést. De mondtam a cicának, hogy ez a minimum amit megtehet azért, hogy ilyen jól tartják már 13 éve. Egy kis kisbaba-kurjongatást el lehet azért viselni, nem? (Ő határozottan úgy gondolta, hogy nem.)
Mikor indultam el, a szeretetbomba, pindurka unokaöcsém még harmadszor is szaladt hozzám puszit adni, majd mondta hogy nagyon fogok neki hiányozni. Mondtam hogy ő is nekem, mire megnyugtatott, hogy jön máskor is, főleg karácsony előtt. Édesem. Mondtam neki, hogy akkor igyekszem én is jönni, hogy megint talizhassunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése