Arra számítottam, hogy most is hasonló kickoff lesz, de most úgy tizedére csökkentették a költségvetést. Ami persze érthető, tekintve a gazdasági helyzetet. Tulajdonképpen csoda és szuper, hogy egyáltalán ekkora bulira volt pénz, mint a tegnapi, miközben jelenleg sok vállalat és magánszemély is nagyon küszködik anyagilag. Most egy pubban voltunk, semmi csillámpor, fényes jövő és fehér abrosz, csak sör, bor, hambi és dumálás. Legalább péntekre tehették volna, hogy ma ne kelljen dolgozni, de biztos csütörtökön olcsóbb kibérelni egy egész helyszínt. Mondjuk van akit nem zavart a csütörtök és a másnapi munka. Például Markust, az én jófej programozó kollégámat, aki ma igencsak el volt tűnve, így ráírtam hogy jön-e a Kahootomra, amire két órával később válaszolt, hogy kicsit ki van ütve, mert a kickoff után még átmentek valahova, ahonnan meg egy klubba, ahonnan meg fél 9-kor ért haza. Markus tud élni.
Ő az egyik kedvenc kollégám, mert ő vicces és sokat nevetek rajta és ő is rajtam, és lehet vele viccelődni, és még azt is rávághatom egy-egy mondatára hogy that's what she said és tudom hogy ő értékelni fogja, nem pedig síri csend és tücsökciripelés követi. Rájöttem hogy nekem a humor a minden, legalábbis a kedvenc kollégáim is azok, akik viccesek és akikkel lehet hülyéskedni és akik nem a munkáról akarnak beszélni még ebéd vagy kocsmázás közben is. Ez utóbbiak többek között a dizájner kollégáim, akik édesek, aranyosak, jólelkűek, de mikor odaülök melléjük és már megint olyan szavakat kapok el a hangos zene közepette is, hogy design, Figma, app, prototípus, navigációs sáv, felhasználói teszt meg mittomén, akkor legszívesebben már húznám is el a csíkot.
Vagy a másik opció meg az, hogy Robin, az egyik csaj dizájner monológot tart X számú embernek arról, hogy hogy áll az augusztusi esküvője, vagy kifejti a véleményét randizás és párkapcsolat témakörben, vagy bármi hasonló énközpontú témáról magyaráz, a többiek pedig udvariasan hallgatják. Most is ez volt, és látszik rajta hogy azt hiszi, hogy neki akkora dumája van, mint egy standuposnak és egyszerűen élvezet hallgatni, pedig egyáltalán nem így van. Aztán elkezdi nekem, hogy képzeljem el hogy Daniel nem akarja neki megmondani, hogy szerinte ő szép-e, merthogy kollégák és ezért ilyen kérdésre nem válaszolhat. Mondja ezt durcás arcot vágva, Daniel füle hallatára és felé pislogva, hátha ezzel mégis kiprovokál egy választ (pedig szerintem az őszinte válasz nem lenne kedvére való). Jézusooom. Hova tudja fokozni ez a csaj ezt az öntelt, én vagyok a világ közepe, mindenki velem foglalkozzon hozzáállást? Hát Danielnek van egy kis esze, és ilyen baromságokra nem válaszol munkakörnyezetben. De amúgy is milyen kérdés ez? Gondoljon már bele, hogy mennyire nem helyénvaló. Ha valamelyik férfi kollégám tőlem kérdezné meg, hogy szerintem ő jó pasi-e... Hát nem lenne okés. És mit lehet egyáltalán egy ilyen kérdésre mondani? Ha jó pasi, azt minek mondjam neki, ha meg nem az, azt is minek mondjam. Nincs jó válasz. A jó válasz a nem válasz.
Tehát, akiket bírok, azok viccesek és/vagy másról is képesek beszélni, mint a munka (de nem levegővétel nélkül magukról, mint Robin). Megfigyeléseim szerint ők általában nem svédek. Lehet hogy ez a svéd zárkózottság része, hogy még ivászat mellett is inkább beszélnek a munkáról, mint bármi másról. Pedig sok téma van, ami nem is személyes, de nem is munka. Lehet beszélni filmekről, sorozatokról, könyvekről, zenékről, jó éttermekről, kedvenc kajákról, ki hol nyaral, milyen jó helyek vannak meg még ezer dologról, csak Ne. A. Munkáról! Ebben a kategóriában a másik kedvencem az argentin srác. Ő is kifejezetten munkaduma-ellenes. Mesélt nekem Mileiről, meg annak az iróniájáról, amikor 13 ezer kilométerre költözteted a családodat a "nembiztonságos Argentínából" a "biztonságos Svédországba", erre majdnem fölrobbantanak titeket, mert egy bűnöző rokona a szomszédod. Erre mondják, hogy a sors fintora vagy mi.
Alapból valami olyasmi az általánosításom, hogy egy nemsvéd automatikusan kétszer olyan érdekes, mint egy svéd, hiszen minden nemsvédnek két élete van, két nyelvet ismer, két világot stb. Persze nem mindig igaz ez a sztereotípia, mert vannak érdekes és szórakoztató svédek, mint Markus (bár ő skånei, az már szinte Dánia) és nemérdekes nemsvédek, mint az indiai kollégám. Ő él az indiai buborékjában, és olyan távol áll a legtöbb dologban tőlünk, mint Újdelhi Stockholmtól. Ő az a típusú bevándorló, aki igaz hogy másik országba költözik, de attól még úgy akar élni, mintha még mindig a hazájában élne. Az ilyen típus magyarban is idegesít engem, ez nem valami indiaellenesség a részemről. Kizárólag indiai ételeket esznek otthon, amikhez indiai boltban vásárolnak be. Az összes barátja és ismerőse indiai, és azon van, hogy minél több családtagját Stockholmba költöztesse. Természetesen elrendezett házasságban él és otthon hindiül beszélgetnek. És akármikor filmekről beszélünk, neki mindig, de mindig meg kell jegyeznie, hogy ő ezekről a filmekről még csak nem is hallott (legyen szó a Jurassic Parkról, a Forrest Gumpról vagy a Gyűrűk Uráról) mert ő csak bollywoodi filmeket néz. És amikor bowlingoztunk, akkor táncikált a zenére és azt mondta, hogy "nem hallom jól a zenét, de azt képzelem hogy punjabi zene szól". Ööö garantálom, hogy nem punjabi zene szól, de csak nyugodtan.
Ma meg beszólt a kahootos kérdéseimre, hogy "ezek nem nemzetközi kérdések". Ezt egy Oscar-díjjal kapcsolatos kérdésnél mondta. Az Oscar-díj nem nemzetközi? Attól még hogy ő nem néz filmeket, szerintem az Oscar-díj nemzetközi, és nem tudom hogy azt tudja-e, hogy egyébként Bollywood miről kapta a nevét. Fura hogy ha valaki 10 éve él Európában, akkor ennyire benne tud maradni az indiai burkában. Még arra is panaszkodott, hogy szörnyű hogy Svédországban CSAK 10 napot lehet kivenni a gyereket a suliból. A kínai csaj és én csak néztünk rá... Én mondtam neki, hogy mikor én jártam suliba, három napot igazolhatott a szülő, a kínai lány meg nézett, hogy hiányozni? Az iskolából? Ha nem vagy beteg? Ő ilyenről most hall először. Nekem az ilyen emberek, legyenek akármilyen nemzetiségűek, a want to have the cake and eat it, too példányai. Kell a jó svéd fizetés, a jó egészségügy, oktatás és egzisztencia, de azért legyen egy kis India, kis Magyarország, kis akármi az élete külföldön is, és ha valamit nem úgy csinálnak az adott országban, ahogy neki jó (nem tudom télen kivenni egy hónapra a gyerekemet a suliból, hogy Indiába utazhassunk vagy akármi más) akkor hőbörögnek, hogy gáz az ország.
Na de vissza a kickoffhoz. Tegnap is volt kocsmakvíz a kickoffon. Voltunk vagy négyszázan, és ebből a sok-sok emberből pont a mi csapatunk nyerte meg a kvízt. Hát tiszta eksztázisba kerültünk, pedig mikor lementek a kérdések, már akkor is sejtettük, hogy jól teljesítettünk (18/20) de biztosak voltunk benne, hogy lesz olyan csapat, amelyik minden kérdést tudott. De nem volt, és a végén volt egy döntő kérdés, ami döntetlen esetén eldönti az eredményt. Ez a kérdés az volt, hogy mekkora Kanada területe. Na és erre a kínai lány azt mondta, hogy Kanada kb. akkora mint Kína, Kína pedig 9,6 millió km2, szóval írjuk be azt. És a helyes válasz 9,98 millió volt. Szóval ez zseni tipp volt. A csapatunk élő bizonyítéka volt annak, hogy a diverzitás jobb eredményeket hoz. Mondjuk a dizájner kollégáim megvádoltak minket csalással és árulónak neveztek engem, de tudom hogy csak nem tudják emelt fővel viselni a vereséget. Jó, igaz hogy 8-an voltunk és elvileg max 6 fő lehetett volna egy csapatban, de ezt csak akkor mondták, mikor már kezdődött a játék.Két embert tiltsunk ki az utolsó pillanatban, vagy mi?
A kvíz jó móka volt, de azért nem volt olyan nagy szám ez a kickoff. Hangos partizenét játszottak a kvíz után, pedig táncolni nem volt hely, viszont üvöltve kellett beszélgetni. A csocsót pedig nem használhattuk, pedig én pont csocsózni szerettem volna. Azt is szeretem még a cégben, hogy minden kickoffon, szóval évi kétszer kiosztanak egy díjat csapat és egyéni kategóriában, amivel elismerik a nyertesek munkáját, és kiemelik őket, hogy ők extrán odateszik magukat és hozzájárulnak a cég sikeréhez. Ráadásul mi magunk, minden dolgozó jelölhetünk csapatot és személyt, indoklással együtt és a testület ebből a listából választja ki a nyertest. Ez a díjátadó is a CEO újítása volt pár éve, és szerintem ő egy nagyon jó CEO, mert amióta ő a vezető, azóta tényleg felfelé ível a cégünk, míg például az első számú versenytársunknak épp nem megy túl jól a szekere. Megbeszéltük a csapatunkkal, hogy a következő kickoffon mi kapjuk csapatban a díjat az Apple Pay bevezetéséért, mert az akkora királyság lesz, én meg olyan dizájnt csinálok rá, hogy csak na. Á nem, csak viccelődtünk, mert amúgy a mi csapatunk nem végez olyan munkát, amiért valaha díj járna. Nekünk elég diadal volt a kvízgyőzelem és a sapka/sál/baseballsapi amit nyertünk, és hazafelé büszkén viseltem még akkor is ha csak én tudom, hogy mi ez. Ja és találtam 3x20 koronát a jeges úton hazafelé totyogva, úgyhogy még ezt is nyertem. Majd veszek rajta lottót, hátha bejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése