Tulajdonképpen az év végi sötét események ellenére is jó volt a 2023-as év, bár ahogy a végére értem az összefoglalónak, és újraéltem pár eseményt, eléggé lehangolódtam. Velünk legalább nem történt semmi baj, és ha meg is viseltek a környezetünkben történtek, ezek nem közvetlenül minket érintettek, így nem csinálhatok úgy, mintha nekünk lenne annyira rossz.
Így inkább a jó eseményekre koncentrálok, amikből volt elég sok: autótulajdonos lettem, felvettek az álommunkahelyemre két hónappal a suli befejezése előtt, megszerveztük az esküvőt és összeházasodtunk, itt voltak a szüleim, befejeztem a kétéves svéd képzést, jókat nyaraltunk, volt velem Jack otthon, ott is megünnepeltük, hogy összeházasodtunk és még a nagycsaládos találkozón is részt vettünk, megtanítottam vezetni, kutyaszitter lettem és eljutottam egy barátnőm esküvőjére. Ez az év volt az is, amiben már magabiztosan beszéltem svédül, és már nem szoktam idegeskedni rajta, még akkor sem, ha közel sem vagyok tökéletes és vannak dolgok, amiket csak nagyon leegyszerűsítve tudok elmondani.
Január
Az év elején először használtuk ki az autót komolyabban, és elmentünk egy téli kirándulásra, ami nagyon jól sikerült és másodszorra is jártunk a fantasztikus Steam Hotelben. A cégnél még gyakornok voltam, másik csapatban, mint ahol most vagyok, Peterrel és Lisával együtt. A hónapban sok interjút és felhasználói tesztet végeztem svédül a felhasználóinkkal, ami nagy kihívás volt, de jól sikerültek és élveztem. Új kollégákkal bővült a UX csapatunk, és a hónap végén volt az emlékezetes kick-off a taxis sztorival. Voltam Kathie-nél, meglátogattam az akkor még csak kéthónapos babókat, és a barinős appról kétszer találkoztam egy lánnyal, aki nem volt szimpi, és utána kölcsönösen nem kerestük egymást és az alkalmazást sem használtam azóta. Átvettük a jegygyűrűinket.
Készülgettünk az esküvőre, főleg én. Párhuzamosan dolgoztam Eleonorral ebben a hónapban a csapatainkban, és bár aranyos lány volt, a végére vártam már, hogy elmenjen, és ne legyen két dudás egy csárdában. Meghívott egy nap az irodájába dolgozni, és akkor láttam, hogy vannak az én cégemnél még menőbb helyek is, de attól még egyáltalán nem csábultam el. Volt hóvihar, találkoztam megint Kathie-vel, voltam a Women in Tech konferencián, volt a részlegünkkel jó kis csapatépítő, elbúcsúztattuk Eleonort és találkoztam valakivel a "szomszédból" aki a blogról ismer! Ebből azóta barátság lett, aminek nagyon örülök, és a blog egyik eddigi legjobb hozadéka.
Visszavittem a szüleimet a reptérre, és előtte volt még időnk sétálni egyet Trosa városkában. Jackkel elmentünk az Artipelag múzeumba, ami fantasztikus hely és a svédasztalos ebéd még fantasztikusabb. Azóta is vissza akarok menni. Az egyik csapatommal minigolfos-pizzázós este. Újabb kocsikázós kirándulás. Meglátogattam Kathie-t kocsival, munka után. Végre kezdett az idő is jó lenni, így Jack összeszerelte a kerti bútorokat és ezzel megnyitottuk a terasz-szezont. Május végén hosszúhétvégénk volt, Jack elment kenuzni, én pedig az egész szabadidőt és hétvégét azzal töltöttem, hogy megírtam a sulihoz svédül a szakdolgozatomat (ChatGPT, köszönöm). Nikki Glaser standupon is voltunk, és a hónap végén részt vettem Jackkel az éves nagy programon, amit a munkahelyem szervez és mint VIP-k vehettünk részt rajta.
Előadtam a suliban a szakdolgozatomat, és én voltam az egyetlen az ottlévők közül, akinek már volt munkahelye. Tumbába biciklitúráztunk egy nagyon jót, másnap pedig repültem haza a családomhoz és mindannyian a nyaralóban találkoztunk, amit a szüleim két éven keresztül építettek újjá. Otthonról dolgoztam. Mikor visszajöttem, volt az új dolgozóknak egy kávézós meetup. Már fürdős idő kezdett lenni, úgyhogy párszor csobbantunk itt-ott. Évzáró és "diplomaosztó" volt a suliban, ami után az egyik lány meghívott mindenkit a szülei hobbikertjébe, és egy szuper estét töltöttünk el ott együtt. Öja szigetre is ellátogattunk, Kathie-vel pedig afternoon tea-ztünk a Fotografiskában. A munkahelyen 5K sétálás és nyári évzáró volt, ami nem egy nagy szám, de az a jó benne, hogy ezzel kezdetét vette a laza nyári időszak. Jackkel midsummer környékén a Tiveden Nemzeti Parkba mentünk egy szuper kis nyaralásra. Otthon chilleztünk, fürödtünk itt-ott, bicajozgattunk, fagyiztunk, élveztük a meleget (jól tettük, mert a nyár maradék részében nem sok jutott belőle). Kaptam céges iPhone-t, amit azóta sem szeretek, de ingyen van, úgyhogy nem panaszkodhatok.
Július
Kymmendö szigetre mentünk, és ekkor még gyönyörű meleg idő volt. Kizárólag home office volt a nyáron, mert nálunk ilyenkor senki sincs az irodában. Párszor futni is mentem. Jackkel megejtettük a bevásárlóközpont parkolójában a legelső, nemhivatalos vezetésórát, majd elvégeztük a háromórás oktatást, ami ahhoz kell, hogy én lehessek a tanára, ő pedig a tanulóvezetőm. Elbicóztunk egy szuper brunch helyre. Meghívott az új magyar barátnőm magához a klassz házukba, fincsi vacsorával várt és találkoztam az állataival is. Jack nagybátyjáék nyaralójában is voltunk, ami Jack nagyszüleié volt, és sokat volt gyerekként ott nyáron. Próbálkoztam elcserélni az albérletünket nagyobbra, de arra jutottam, hogy esélytelen a dolog. Eljött a háromhetes nyári szünetünk ideje és a közel kéthetes svédországi road trip nyaralásunk, ami nagyon-nagyon jól sikerült. Hazaérve ottalvós kenuzásra is mentünk, és majdnem meghaltunk a vízen a nagy villámlásos viharban (nem is, csak így éltem meg). De ez igazi kaland volt és tök jó. Voltunk a country és bluegrass fesztiválon is, ami egy fűben ücsörgős, iszogatós, chill dolog, és nekem az év egyik leghangulatosabb estéje volt. Elkezdtünk készülődni a magyarországi útra.
Mielőtt Magyarországra utaztunk, még sétáltunk egyet Tyresöben. Autóval mentünk a reptérre, ez nekem luxi, de nem is volt drágább, mintha busszal mentünk volna. Jack otthon jókat beszélgetett mindenkivel, szombaton családi találkozón voltunk, ahol a gyerekekkel együtt több mint negyvenen gyűltünk össze, másnap pedig az esküvői ebéd volt, amin az unokatesómékkal, mamáimmal összesen 23-an. Jack jól érezte ezeken magát, csak akkor unatkozott, amikor épp nem történt semmi, merthogy a kisvárosban nem lehet mit csinálni (ez mondjuk igaz). De például hétfőn körbesétáltuk a közeli tavat, és az tök jó volt. Összességében azért jó volt vele otthon (még akkor is ha néha hisztizett) és nagyon jólesett az, hogy mekkora szeretettel és befogadással fogadta őt minden rokonom.
Csak aztán a hazaérés pillanatában jött a hír, hogy meghalt Jack barátja, ami akkora sokként ér minket, amit csak az érthet, aki átélt ilyet. Innentől kezdődött a sötét időszak, főleg hogy ezzel szinte egyidőben emelték a terrorfenyegetettség szintjét, és rám ez az egész olyan hatással volt, hogy szorongtam és féltem attól, hogy Jack is meg fog halni vagy terrortámadásban mindketten és hogy velünk is bármikor történhet olyan tragédia, ami után sosem lesz már semmi ugyanolyan. És ez egy nehéz időszak volt, egyikünk sem tudta, hogy kell kezelni, feldolgozni az öngyilkosságot.
De egyben jó dolgok is történtek, az élet sosem csak egyszínű egyszerre. Megláttam a kutyaszitteres hirdetést a cuki kutyussal, és spontán jelentkeztem rá, mert éreztem, hogy ez jó lesz. Elmentem hozzájuk kutya- és gazdinézőbe és mindenki hihetetlenül szimpatikus volt. Többször is gombásztunk, és azt hiszem, hogy az erdő csendje és a természet gyógyító erővel hatott ránk és sehol és semmi nem volt olyan jó ekkoriban, mint erdőben lenni. Sierra Ferrell koncerten is voltunk, de ez nem volt jó, mert Sierrának épp nem volt hangja, és a hangtechnika is elszállt úgy 15 percre, de az együttes folytatta a zenét úgy is, hogy semmi sem hallatszott. Találkoztam Kathie-vel, rajta is épp negatív spirál volt (elvesztette a munkáját és a babáknak valami rejtélyes allergiája lett). Hónap végén évnyitó kick-off volt, amin önmagamat is meglepve végül zárásig táncoltam néhány kollégámmal, és ez egy tök jó nap volt és azt hiszem szükségem volt erre az estére, amikor minden másról megfeledkezhettem. UX-es csapatépítőn voltunk a városban, ahova jött a legújabb és egyben utolsó új kollégánk is, akit akkor is és azóta is bírok. Elkezdtünk hivatalosan is vezetni Jackkel, miután megkaptam az engedélyt.
Néztünk bűvészbajnokságot a Kulturhusetben, ahol aztán Kathie-vel és a babákkal is taliztam. Ilyen helyeken továbbra is féltem egy lehetséges terrortámadástól, és a király 50 éves jubileumi ünnepségére is ezért nem mentem el. (Amúgy is egyszer már voltam terrortámadás közelében, így engem nehezebb azzal nyugtatni, hogy esélytelen hogy pont rosszkor legyünk rossz helyen.) Szeptember hónapban a következő ment újra és újra: gombászás, kutyusvigyázás és autóvezetés-oktatás. Sütöttem tortát Jack szülinapjára és egy fúziós svéd-japán étterembe vittem. Megvolt végre a temetés is, amiről előtte azt gondoltam, hogy talán lesz egy pozitív része is, valamiféle feloldozás, lezárás, fellélegzés. De semmi pozitív nem volt benne. Nem is tudom hogy gondolhattam ezt. Az irodában háromnapos intronap volt, amikor nem dolgoztunk, hanem mindenféle előadások és fun programok voltak. Vettem új szemüveget, összeszereltem életem első IKEA bútorát, elbicóztunk a gofrishoz. Sötét szeptembernek keresztelték a hónapot, miután 12 embert öltek meg bandaháborúk vonatkozásában, közülük egyet párszáz méterre tőlünk, és nem egyszer körözött a környékünk felett a rendőrhelikopter, ami nem kellemes érzés.
Október
Sétáltunk a Hagaparkban, kezdett két új kolléga, az egyik a gyakornoksrác a szomszédból, a másik aki a csapatépítőn is ott volt. Letelt a próbaidőszakom és ezt megünneplendő (és hogy legalább picit kiszakadjunk ebből a gengsztervárosból) foglaltunk egy jó hotelt. De közben egy ismerősünk fegyveres betörés áldozata lett, amiről nem írtam és nem is szeretnék, de emiatt sokszor volt hatalmas feszültség és félelem bennünk és közöttünk is és a romantikusnak szánt hétvége sem lett túl romantikus. És amúgy is abban a városban is, ahova mentünk, épp lelőttek valakit. Egy idős, vak bácsit, aki csak rosszkor volt rossz helyen. És persze hogy elkerülhetetlen volt a gyertyákkal, virágokkal elárasztott helyszín a kisvárosban, és már elegem volt ebből a sok szörnyűségből.
A munkahelyemen legalább továbbra is történtek fun dolgok, új (nem szakmai) dolgokat próbálhattam ki, és volt a részlegünkkel vacsi is. Találkoztam az özveggyel, ami szinte még lehangolóbb volt, mint a temetés, és megszakadt érte a szívem. És megtudtam azt is, hogy az elhunyt 9 éves unokaöccse is hirtelen meghalt. Közben egy barátnőméktől pedig 5 milliót loptak el. Szóval így egyszerre annyi durva, abszurd dolog történt, amiből egy is sok lenne. Egyedül a munkahelyemen volt abszolút normalitás és jó hangulat és ott senki sem tudott semmiről, ezért ott jobban ki tudtam szakadni a saját világom sötétségeiből. Meg az is jó dolog volt, hogy találkoztam Kathie-vel, voltunk Jack apjánál, a Centralbadetben is és hogy egyéves évfordulóm volt a munkahelyemen.
A hónap első napjától kezdve többé nem voltam diák (lejárt a diákigazolványom) és ezzel egyidőben kötöttem munkanélküli-biztosítást is. Such felnőtt dolgok. Voltam fodrásznál, a csapatommal játszottunk online játékot, meg vacsizni és bowlingozni is voltunk. Szülinapom is volt, ami jól indult, de nem jól végződött, de ennyi idő távolságából ennek már nincs jelentősége. Még ebben a hónapban is biciklizünk egyet, utoljára az évben, Kathie-vel pedig koncerten voltam. Sütöttem a babazsúrra, amin megünnepeltük az ikrek első szülinapját. Megkaptam a svéd jogsimat a hónap végén, és hazamentem a barátnőm esküvőjére. A tesóméknál gyűltünk össze a családdal. Otthonról dolgoztam, esténként Scrabble-t játszottam anyukámmal.
Sikerült két barátnőmmel is összefutni az otthonlétem alatt, a bátyám meg elvitte a gyerekeket a szüleimhez, így velük is tudtam talizni, és még az öcsém is befutott péntek este. Aztán mentem Pestre a szörnyű szállásomra és az esküvő sem volt egy húdeszuper élmény, de a lényeg az hogy ott voltam és hogy annak ellenére is jó a kapcsolatom ezzel a barátnőmmel, hogy személyesen olyan ritkán tudunk találkozni. Kiment élesben az oldal, amin a csapatommal hónapokig dolgoztunk. Az én büszkeségem. Jackkel nyolc évet ünnepeltünk a megaszupi olasz étteremben. Karácsonyi reggeli is volt az irodában, és már minden karácsonyi fényekben pompázott a városban. Sétáltunk a havas, kidíszített belvárosban és készülgettem a karácsonyra. Szabadulószobában is voltam a kollégáimmal és ittunk utána, de azért nem ez volt életem estéje. Le is betegedtem, de küzdöttem ellene, és a kutyus azért jött hozzánk és vezetni is elmentem Jackkel, de ő most már hivatalos órákat is vesz, így az én oktatásom már csak másodlagos. Eljött az év utolsó munkanapja és a karácsonyi hazautam, aztán pedig a téli kiruccanásunk Jackkel. Így az évet egy havas, gyönyörű kirándulással kezdtük és azzal is zártuk, és ebből szívesen csinálnék hagyományt, mert annyira jók ezek a téli utak.







Mindegyik kép gyönyörű!!
VálaszTörlésKöszi! Az a szabályom, hogy minden hónapnál olyan kép legyen, ami még nem volt a blogon. Nem volt egyszerű, mert a legszebbeket mindig kiteszem :)
TörlésÁáá, de szuper ötlet. Ellopom, jó? :))
TörlésJóó! :)
Törlésaz esküvős képetek tisztára mint egy stock fotó! csak a ruhádból jöttem rá, hogy tényleg ti vagytok azok :))
VálaszTörlésAmúgy nekem is pont ez jutott róla eszembe! Meg az is hogy valahogy olyan soknak tűnik a kezek/ujjak száma a fotón, mintha AI készítette volna a képet (bár akkor 5 kéz lenne és az egyik kézfej a másikból nőne ki) :D
TörlésTényleg remek ötlet :D Lássam ha találok én is 12 képet. Nem minden hónapban készült kép :)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszik és ha te is összeállítasz egy válogatást!! :)
Törlés