Az is érdekes, hogy azok a képek is, amiket készítés közben idétlennek gondoltam, és kellemetlenül éreztem magam a pózolás közben, azok is jók lettek és kívülről nem látszanak bénának. Például volt egy olyan amikor mondta a fotós, hogy érintsük össze az orrunkat, olyan eszkimó puszisan. Na ezt cikinek éreztem, jaj ki az aki összedugja így az orrát, milyen hülye ötlet ez... Ehhez képest az lett az egyik kedvenc képem. Mindketten természetesnek látszunk, biztos a furcsa póztól, a hidegtől csak mosolygunk a helyzeten, becsukjuk a szemünket és olyan harmonikus és szeretetteljes kép lett. Szóval nagyon jó volt, hogy a fotós mondott ilyen ötleteket, nagy segítség volt.
Nagyon elégedett vagyok a képekkel, szuper volt ez a srác akit találtunk. Fotózás közben azt mondta anyukám, hogy megtaláltuk Stockholm legjobb fotósát. Annyira nyugodt és türelmes volt, és csak kattintgatott mint egy gép, és kedvesen, szelíden adott nekünk utasításokat, de amúgy nem beszélt semmit. Csak egy vastagabb pulcsi volt rajta, de ő semmit se szólt a hidegre vagy a szélre, csak azon aggódott, hogy én nehogy megfázzak. Kathie is kérdezte tőlem, hogy mennyit kért ez a fotós?? Mert neki is nagyon tetszettek a képek és hogy milyen sokat kaptunk kézhez, és akivel ők dolgoztak korábban, ő 9800 koronát (320 000 forint) kért volna ugyanezért, és akiket a neten először találtam, azok is egy kétórás fotózásért azért 200 ezer körül elkérnek, ez a srác meg 3200-at, olyan 100 ezret kért, szóval a felét-harmadát, mint más. Pedig nemcsak a fotózás volt nagy munka, hanem aztán biztos jó pár órát eltöltött a képek kiválogatásával, színezésével, feltöltésével, na meg a honlapját is fent kell tartania. Ráadásul számlát is adott a munkáról, szóval úgy a felét le kell adóznia, neki alig marad valami. Adtunk is neki borravalót, de szerintem még azzal együtt is kevés, amit kapott és emelnie kellene az árain.
Az outfitemet is megdicsértétek és én is maximálisan elégedett vagyok az összképpel. Örülök, hogy a végére csak meglett ez a ruha, amibe beleszerettem, még akkor is ha az eredeti, szerintem egy fokkal szebb változata nem jött össze. De amit Ella írt anno a ruhára, teljesen igaz. Hogy egyrészt a modell beállása miatt tűnik rosszabbnak ez a ruha, másrészt alkat kérdése, hogy kinek melyik áll jobban. Lehet hogy még jobb is volt ez az én alakomhoz, mint a másik lett volna. A varrónő nagyon jól átalakította, és ő 750-et, 25 ezer forintot kért, maga a ruha meg leértékelve 60 ezer forint volt. Itt van még egyszer a kétféle változat, összehasonlításképp:
A blézernél anyukám mondta, hogy gallér nélküli legyen, mert az jól működik ezzel a nyakba kötős szabással. Erre én egyáltalán nem gondoltam volna, de szuper tipp volt, mert tényleg tökéletesen passzolt a blézer szabása a ruháéhoz. A színötletet meg a ruha fotóiról vettem és remek volt a halvány rózsaszín. Annyira jól mutatott Jack sötétkék öltönye mellett hogy csak na, szóval nem bántam azt sem hogy a legtöbb fotón blézerben vagyok, mert azzal is jól nézett ki. A gyöngyfülbevalót pedig a fodrász mondta, hát az is egy tuti tipp volt, és megérte a küzdelmet. Először ugyanis az történt, hogy kiesett a gyöngy az egyik fülbevalóból, és a fodrásztól hívtam Jacket, hogy van-e pillanatragasztónk, mert vészhelyzet van. Szóval hazaérve még fülbevalót ragasztottam, aztán pedig egyszerűen nem tudtam az egyik fülembe betenni a fülbevalót, mert amúgy nem hordok soha, ezért nincs rutinom benne és vagy tíz percen keresztül gyilkolásztam a fülcimpámat, mire végre sikerült. Közben a szüleim és Jack csak ácsorogtak kedvesen és türelmesen várakoztak rám. Már majdnem fel is adtam, hogy akkor nem lesz fülbevalóm, de az nagy kár lett volna, mert jól mutatott a gyöngy, főleg hogy a hajdíszben is hasonló volt.
A frizurám viszont tényleg csúcs jó lett, mintha nem is az én hajam lett volna, mert a valóságban annyira béna ám a hajam. A tesóm esküvőjére a fodrász nem is tudott mit kezdeni vele, és csúnya lett a frizurám, és más fodrász is csak szidta a hajamat, hogy milyen rossz minőségű és hogy egyszerűen nem tudja formázni (igen, kedves...). Ez a fodrász nem mondott semmi csúnyát, sőt szépeket mondott a hajamra és az eredmény magáért, vagyis inkább a szakértelméért beszél. A kontyot egy hajfánkra, pontosabban egy felgöngyölített anyagra építette fel és este több mint 20 hajtű került elő a hajamból, illetve ez a vastag harisnyaszerű anyag... Amit mikor megmutattam Jacknek, hogy ez volt a hajamban, azt mondta hogy neki ez a nap legnagyobb meglepetése, és olyan döbbenten nézte, hogy nagyon vicces volt. A fodrász 3000 korona, 100 ezer forint, a smink 60 ezer volt (előzetes konzultációval együtt és úgy hogy hajnalban keltek miattam és két órával előbb csak nekem kinyitották a boltot). Nekem abszolút megérte, mert egy nap úgy érezhettem magam mint egy sztár, akit a vörös szőnyegre kicsinosítottak és meglettek az áhított fotók, amikre öregen és ráncosan is szívesen nézek majd vissza.
A csokor egy sima csokor, amit pasztellszínekben kértem. Ez is olyan szép volt. Ami a honlapon menyasszonyi csokor néven fut, az négyszer ennyibe, 65 ezerbe kerülne és így néz ki. Nekem ez amúgy is sok lenne, nem kell túlzásokba esni.
Jack ment el előző nap a virágokért és az ő kitűzőjét a hűtőben kellett tárolni másnap reggelig. Ez volt az első alkalom, hogy virág volt a hűtőnkben. Vicces.
Na de most már tényleg ennyit a képekről, az esküvőről és a részletekről. Az árakat csak érdekességképpen írtam le. Nekem legalábbis érdekes, mert amúgy fogalmam sem volt, hogy mi mennyibe kerül, se itt, se otthon. Ezek nem olyan költségek, amikkel az ember a hétköznapokban találkozik. De ahogy írtam, vagy lehet hogy nem írtam, nem emlékszem... Az esküvő előtt négy nappal kaptam meg életem első, teljes munkaidős, svéd fizetését, és gondoltam is hogy veszek belőle valami drágábbat és emlékezetest, amiről elmondhatom, hogy az első fizetésemből vettem. Így viszont az esküvő kiadásai lettek az első költségeim, ami jobb is és emlékezetesebb, mint bármi tárgy amit vehettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése