minigolf, frizbigolf és eurovízió

Le vagyok maradva a sztorikkal, de még múlt héten volt AW az egyik csapatommal. Ez a Spectra, a James Bondos csapat, ahogy az új kollégám hívta a Spectre c. Bond-film miatt. Ezt a csapatot egy fokkal jobban kedvelem, mint a másikat amiben benne vagyok, talán azért mert ebben a vezető egy kedves, vidám, jófej nőci, aki közel lakik az irodához, így gyakran találkozom vele. A másik csapatban, a Globalban a vezető olyan messze lakik, hogy múltkor konkrétan repülővel jött Stockholmba. Na nem magángéppel hanem belföldi járattal, de hát akkor is. Szóval vele nem szoktam találkozni, talán ezért is áll közelebb hozzám a Spectra csapat. 

Ebben a csapatban van egy argentin srác, aki nem tud svédül, viszont kitartóan jár svédórákra, és sajnos pont svédóra miatt nem jött el a programra, pedig reméltem hogy ott lesz és ezért angolul fogunk beszélgetni, de így öt svéddel voltam. Az egyik kollégám szintén messze délen lakik, de most felvonatozott a városba hogy eljöhessen erre a talira. Aznap lépett fel Beyoncé Stockholmban, és emiatt annyira tele voltak a hotelek, hogy két egybefüggő estére nem is sikerült szállást találnia. Először minigolfoztunk egy Golfbar nevű helyen, aminek a belsejében van egy mini minigolfpálya. Három lány és három fiú volt úgyhogy így voltunk csapatokban. Én lettem az utolsó bűhű. Aztán átmentünk kajálni egy fantasztikusan kinéző, nagyon népszerű helyre. Menő volt ez a hely, de valószínűleg elfelejtették a rendelésünket, mert másfél órát vártunk a kajára. Ez elég bosszantó volt, a végén már mindenki éhes és türelmetlen volt. Ezt leszámítva azért jó volt. 

the public

Most hogy svédekkel dolgozom van egy kis kisebbségi komplexusom vagy mim. A legtöbbnek van valami menő hobbija vagy menő dolgai. De hát persze, itt nőttek fel, itt élnek, szóval van idejük és pénzük arra hogy mindenfélét csináljanak. Nekem az utóbbi években azért sok időt vett el az hogy ideköltöztem az országukba, megtanultam a nyelvüket és új szakmát és évi 3-4-szer hazajárok és amúgy is tartom a kapcsolatot az otthoniakkal. Nekem nincs menő hobbim. Ezek, akikkel voltam... Ketten golfoznak, egynek lova van és westernlovagol, a negyedik meg hobbipilóta. Igaz, most már nem repül, mert két éve volt egy szörnyű tragédia Svédországban, amikor lezuhant egy kisgép és mind a nyolc rajta utazó ejtőernyős és a pilóta is életét vesztette. Azóta nem repül, helyette vett repülőgép-szimulátort. Hát jó... én meg... blogot írok.

Egyébként itt nem volt az az özönvízszerű eső, amiről az otthoniaktól hallottam. Itt nyári meleg volt múlt hétvégén. Azt olvastam, hogy nagyon meleg nyarat jósolnak, aminek nem örülök... 2018-ban volt utoljára itt nagyon meleg nyár, és majd megpusztultam, de az még hagyján. Sok erdőtűz volt és szörnyű volt. Szóval nem szeretnék ilyet, szegény természet. Múlt hétvégén 23-24 fok volt. Én a héten elvittem rendbe hozatni a bicómat a nyárra, kicseréltek rajta valamit, aztán le is mostam. Most régi-új formájában készen áll a szezonra. Elmentünk frizbigolfozni. Erről a sportról írtam már, tavaly ez lett az új szórakozásunk (na tessék, van nekem is rendkívül izgalmas hobbim). A frizbigolf vagy disc golf olyan mint a golf, csak ütő és labda helyett frizbit kell dobálni és bejuttatni a célba, egy láncos kosárba. Hozzánk közel egy kisebb pálya van, ahol csak olyan 40-50 méteresek a távolságok, mert amúgy egy rendes nagy pályán akár 200 méterre is lehet a kosár a kezdőponttól. 

Ez egy nagyon jó játék, mert először elbiciklizünk oda, aztán végig kint vagyunk a természetben. Ez a pálya erdőben és mezőn van, és láttunk már ott őzet, rókát, sok madarat. Csodás. Most ahogy odabicikliztünk, az évben először, szinte meg voltam zavarodva, mert előzőleg még hideg volt és télies feeling, de hirtelen ott voltam a 23 fokban, csiripeltek a madarak, zöldellt a természet, és olyan volt mintha 2022 nyara lett volna. 

A pálya elvezet egy nagy, régi ház mellett, ahol néha szoktunk találkozni egy cicával. Most is néztük hogy jön-e a cica, illetve megnéztük a hirdetőtáblát. Észrevette egy ott gereblyéző bácsi, hogy azt nézzük és szóba elegyedett velünk. Kiderült, hogy többek között ő gondozza ezt a házat, ami valamiféle közösségi ház. Elkezdett mesélni a házról, a közösségről, és kérdezte, hogy láttuk-e már a kilátást a másik oldalon, mert az valami csoda. Megmutatta a kilátást, bent a házat és mindenféléről mesélt. Festékes nadrág volt rajta és volt bent egy teljes szoba, ahol fest, a falon pedig mindenfelé a festményei. Nagyon érdekes volt, de én azért nehezen értettem amiket mondott. Olyan tipikus ember volt, aki imád mindenkivel beszélgetni és ha egyszer belekezd a sztorikba, akkor nem lesz vége soha. Most úgy lett vége, hogy a végére csak megjelent a macsek, és jött egy család kisgyerekkel, akikhez átpártolt a macska, mire a fickó tőlük is megkérdezte, hogy látták-e már a kilátást a ház másik oldalán. Mi elköszöntünk, ő meg kezdett mindent elölről ezzel a családdal.

Este pedig Eurovíziót néztem. Én úgy szeretem ezt a műsort. Olyan kár, hogy a magyarok már nem versenyeznek és nem is adja a tévé. Szeretem, hogy van ez a verseny, ami összehozza Európát és hogy van még olyan tévéműsor, amit egyszerre néznek sokan és egy közös élmény. Jó, tudom a sportesemények is ilyenek, csak én azokat nem nézem. Tíz éve voltam Angliában, és akkor együtt néztem az Eurovíziót a két német lánnyal, az olasszal és az amerikai-angollal, aki azt sem tudta mi ez. A mai napig ha Eurovízió van, akkor ráírunk egymásra és mindannyian nézzük. Most is írtam, hogy Eurovision timeee és a német csaj küldött képet, hogy ő már nézi, tévé és kaja beállítva, a másik hogy tudooom de még nem értem haza... Az olasz csajjal végigbeszéltük az egészet. Kérdezte, hogy emlékszem a Játék határok nélkülre? Aaa igen, kicsi voltam amikor az ment de az is olyan jó volt.

Amúgy a svédek őrült nagy Eurovízió rajongók. Náluk 1958 óta minden évben van a Melodifestivalen, vagyis Mello nevű válogató, aminek a nyertese aztán képviseli az országot az Eurovízión. Na ez a műsor annyira népszerű a mai napig, hogy Magyarországon nincs is példa hasonlóra. A Mello döntőjét 3 millió fölötti néző szokta nézni a 10,4 milliós országban, szóval kis túlzással a Mello estéjén mindenki a tévé előtt ül. Szerintem tök jó hogy van ilyen műsor, ami összehozza az országot. És Loreent egyszerűen imádja a nép. Már a Mello alatt is ő volt a legnagyobb kedvenc és hatalmas rajongás övezi. Szóval én már hónapok óta hallom a Tattoo-t és így Loreen és úgy Loreen, szóval nem tudok elvonatkoztatni ettől és nem elfogult lenni. Átragad rám a svédek rajongása, szeretete és öröme Loreen győzelme felett. Kíváncsi vagyok, hogy melyik városban lesz jövőre a verseny. Szívesen elmennék rá ha Stockholmban lenne.