artipelag

Most már kezd egyre szebb tavaszi idő lenni, és szerettem volna egy kicsit kirándulni Jackkel, főleg hogy az esküvőnk hétvégéjén inkább a szüleimmel voltam. Pár hete írt nekem Cranberries, az új helyi, magyar barátnőm, akit a blogon keresztül ismertem meg, és mesélte hogy az Artipelagon járt, és kérdezte hogy mi voltunk-e már, mert nagyon jó. Mi még nem voltunk, csak hallottam róla, de nem tudtam pontosan, hogy mi is ez a hely. Én azt hittem, hogy csak valami sima művészeti galéria, de sosem néztem utána. Úgyhogy ha nem ajánlja, nem hiszem hogy elmegyünk, így viszont vasárnap javasoltam Jacknek, hogy oda menjünk. Ó és milyen jól tettük!

Megnéztem a honlapjukat, hogy olvassak egy kicsit erről a komplexumról, hogy el tudjam mondani, hogy mi ez. Erre azt látom, hogy maga az alapítója a következőt mondta róla: az Artipelagot szavakkal nem lehet leírni. Egyszerűen meg kell tapasztalni élőben. Hát ez jó! Tényleg nehéz elmondani, hogy mi is ez. Egy hatalmas épület Stockholmtól 20 km-re a víz partján. A nevét három szóból alkották: art (művészet), activities (programok) és archipelago (szigetvilág). Van itt kiállítóterem, rendezvényközpont, étterem, kávézó. Maga az épület beolvad a környezetébe és sétányok veszik körül, ahol különleges szobrokat helyeztek el elszórva. És nekem a legérdekesebb talán az volt, hogy ezt a helyet ugyanaz a férfi alapította, aki a BabyBjörn márkát megalkotta. Azt a híres babahordozós márkát. Tök jó hogy egy ilyen helyet álmodott meg a vagyonából, nem pedig kizárólag magáncélokra fordítja azt.

Először a vízparton és az épület környékén sétálgattunk és néztük meg a szobrokat. Most ennél az épületnél áll a Solar Egg, amit én már 2019 nyarán láttam, de akkor még a Rättvik nevű városban állt, mi meg épp átutaztunk rajta. A Solar Egg, vagyis Naptojás egy ötméter magas aranyszínű tojás, ami egyszerre szauna és művészeti installáció. 2017-ben készült el, és azóta több helyen állt, nemcsak Svédországban hanem a világ több pontján is, például Párizsban vagy Minneapolisban. Mikor Rättvikben voltunk, akkor üzemelt is szaunaként, de itt csak tojás formájában ücsörög a víz partján.

Mire bementünk az épületbe, már elég éhesek voltunk, az emeleti étteremben pedig fantasztikus brunch fogadott minket, aminek nem tudtunk ellenállni. Na jó, Jack volt aki rábeszélt. Ő olyan éhes tud lenni, mintha nem élné túl, ha nem eszik azonnal valamit. Én beértem volna egy kávéval és sütivel a lenti kávézóban, de az igaz hogy irtó guszták voltak a kaják, a környezet csodálatos, szóval beadtam a derekamat. Tényleg fantasztikus volt minden, sokféle ételt még nem is ettem máshol. A desszerteket pedig az a cukrász készíti, aki a tavalyi Nobel-vacsorán is készítette őket. Mondjuk pont azok nekem nem voltak kiemelkedőek, de azért jól hangzik. Szerintem egyszer ide még visszamegyünk, kifejezetten bruncholni.

És ezen a helyen még a mosdó is egy külön élmény.

Szóval szuper kis kirándulás és nap volt ezen az idilli helyen.