új barátnő?

Múlt héten, rám nem jellemző módon, sok (új) emberrel találkoztam, beszéltem hosszabban vagy rövidebben. A face-to-face tesztek az irodában négy idegennel, a hétfői munka és ebéd Roberttel, kezdett egy új lány, a kick-offon sok ember, aztán még egy lánnyal is taliztam az alkalmazásról (erről később). Egy hét alatt teljesítettem az éves "új ember kvótámat". 

Van az a lány a csapatban, aki babát vár és azt mondta, hogy azért nem nyilvános infó még, mert arra vár, hogy véglegesítsék. Nekem ez furcsa. Még Magyarországon is azt gondolnám, hogy teljesen felesleges titkolni, mert a próbaidőszak nem arról szól, hogy megnézzük, nem leszel-e esetleg terhes, mert akkor nem veszünk fel. Sőt valószínűleg nagy bajba is kerülne a cég, ha így lenne. Ezenfelül lassan már fél éve itt van, tudhatja hogy véglegesíteni fogják, mert nem az utolsó napon közlik majd vele, hogy meglepetééés, nem veszünk fel mégsem. Harmadrészt pedig szerintem rosszabb az, ha a véglegesítése után közli, hogy amúgy 23 hetes terhes, csak eddig nem akarta mondani. 

De ki tudja, lehet hogy bennem is lenne egy ilyen érzés, hogy ciki hogy nemrég kezdtem, és nemsokára elmegyek egy évre. Pedig ez Svédország, ahol az apák ugyanúgy el szoktak menni gyesre, mint az anyák. Épp most ment el az egyik férfi kollégám papaszabira, és szeptemberben jön vissza. Egy másik pedig 11 hónapra ment el. Úgyhogy itt nincs ez, hogyha nő vagy és 30 körüli, akkor nem veszünk fel, mert biztos elmész majd szülni... Egyrészt férfi is lehet az, aki hosszabb időre "lelép", nő is lehet az, aki meg rövidebbre, másrészt pedig túl hosszú időre se apa, se anya nincs távol.

Egyszóval akárhogy is gondolkoztam rajta, furcsának találtam ezt a titkolózást a részéről. Erre tegnap kezdett egy lány, és körülbelül a második mondata az volt, hogy nem tudom, tudjátok-e hogy terhes vagyok. Ráadásul nem is annyira előrehaladott, mint a másik lány. Mondta, hogy ő így keresett állást, őszinte volt ezzel kapcsolatban, minden interjún elmondta, hogy ez a helyzet, és ez is szimpatikus volt neki a cégben, hogy abszolút nem jelentett semmiféle problémát, hogy elmegy majd szülni. Én ezek után rosszul érezném magam a másik lány helyében, aki meg titkolgatja. De persze így sem lesz semmi. Ez minden nőnek a maga dolga, gondolom nem fogják rajta számon kérni, hogy miért nem szólt korábban.

Másik téma, a "csajrandim". A svédeknél van egy ilyen szó, hogy csajrandi, amikor barátnőkkel lógsz, nem pasival. Úgy mondják, hogy tjejdejt, vagyis tjej + dejt (ami az angol date szó svéd fonetikus írással). Ezt csak azért mondom, mert nekem rrrrendkívül érdekes, hogy magyarban van a csaj szavunk, a svédeknek pedig a tjej (kb. cséj/séj), tehát majdnem, mint a csaj, és azért egyeznek szinte, mert mindkettő szó a cigány nyelvből ered. Ugye hogy érdekes! Az ombudsman meg svéd szó. Az is közös a nyelvünkben.

Szóval a talim arról az alkalmazásról volt, ahol Kathie-t megismertem. Tudom hogy már többször említettem, de elmesélem újra. Van egy svéd app, ami olyan mint egy randiapp, csak azzal a különbséggel, hogy barátnők keresésére van és csak lányoknak. Ettől eltekintve ugyanúgy működik mint egy randizós alkalmazás. Kitöltöd a profilodat, feltöltesz fotót, írsz bemutatkozást, illetve megadhatsz három tevékenységet, amihez barátnőt keresel. Például edzés, kávézás, bulizás, shopping, éttermezés, kirándulás, kisgyerekes program, kutyasétáltatás. Ezután pedig mindenféle beállítás (lakhely, életkor, van-e gyereke stb.) alapján lehet keresgélni a lányok között, vagy várhatod hogy téged jelöljenek be.

Én négy éve próbálgattam ezt az alkalmazást és akkor több lánnyal is találkoztam. Voltak szimpatikusak és nem szimpatikusak, de Kathie kivételével senkivel sem alakult ki barátság. Úgy gondolom, hogy ennek elsősorban a földrajzi távolság volt az oka. Az első találkozások mindig jól mentek, meséltünk magunkról, eldumáltunk. De aztán a második már problémás volt, mert megint üljünk be egy kávézóba és megint csak beszélgessünk? Egyáltalán miről? Többekkel ezért nem is volt második tali. Volt egy lány, akivel elmentem egy standup klubba. Az jó kis program volt, de aztán vele sem találkoztam többször. Szerintem azért mert sokszor kell találkozni ahhoz, hogy kialakuljon egy kapcsolat. De az is lehet, hogy sok közös pontnak kell lennie az életünkben. Nem tudom melyik, de Kathie-vel mindkettő megvolt.

Ötpercnyire laktunk egymástól, és sok közös volt bennünk: a svéd pasink miatt költöztünk Stockholmba, nagyjából egyidőben, a kapcsolataink is hasonló hosszúak, köztünk is csak egy év van. Mindketten küzdöttünk a nyelvvel, a munkahelyzettel. Mindkettőnknek volt előtte jó munkája, amit feladtunk és nem tudtuk, itt hogyan tovább. Mindketten éltünk au-pairként egy évet más országban is. Ezenfelül a személyiségünk is sokban hasonló. Vele talán azért tudott szoros kapcsolat kialakulni, mert sokszor akár csak félórát sétáltunk együtt és egy ebédszünet alatt is össze tudtunk hozni egy találkozót. 

Most hogy elköltözött, ő is egy távoli barátnőm lett, akivel a találkozáshoz szinte egy egész szabadnap szükséges. De még így is ő a legközelebbi barátom, amilyen korábban nem volt az életemben. Valahol irigylésre méltóak számomra azok az emberek, akik ugyanott élik le az életüket, ezért a gyerekkori barátaik a felnőttkori barátaik is. A stockholmiakkal általában így van. Jack legtöbb barátja itt született, itt nőtt fel, soha nem ment sehova és ugyanazokkal lógnak, akikkel akár áltsuli óta ismerik egymást. Persze valahol meg ingerszegényebb és uncsibb ez, mint többfelé élni és többféle embert megismerni. Néha eszembe jut, hogy ezek a stockholmiak nem is tudják milyen az, amikor az embernek két élete, két világa, két nyelve van. Ők csak ezt az egyet ismerik. És ezt már én is, de ezenfelül még van egy bónuszéletem. Nem is rossz!

Lényeg a lényeg... Már nem használom az alkalmazást, de mikor Kathie elköltözött, akkor kíváncsiságból letöltöttem újra. Mert jó lenne megint egy közeli barátnő, akivel sétákra és kávékra összefuthatok. Május körül töltöttem le, frissítettem a profilom, pár csajt be is jelöltem, de senki sem írt, szóval le is töröltem. Erre fél évvel később egyszer csak feléledt ez az alkalmazás. Kaptam egy mailt, hogy valaki bejelölt. Kíváncsi lettem, szóval letöltöttem újra, és utána még páran bejelöltek, illetve egy lány írt is nekem üzit.

Mivel írt is rendes üzenetet, nem csak bejelölt, ezért bunkóságnak éreztem volna, ha nem válaszolok. Meg amúgy is, miért ne. Kiderült, hogy nagyon közel lakik és hasonló a munkája, mint nekem. Elmentem vele kávézni, de valahogy nem vagyok túl lelkes vele kapcsolatban. Pedig elég sokáig eldumáltunk, de pár nap elteltével inkább azt kívánom, hogy ne keressen újra. Gondolkoztam ezen, hogy mitől lesz valaki szimpatikus vagy nem szimpatikus. És mit írhatnék róla, amivel megindoklom, hogy miért nem szimpatikus, anélkül hogy bunkónak tűnnék. Mert ha kiemelek egy-egy dolgot, azok mind olyanok, amiktől még lehetne szimpatikus. Meg hát ahogy egy rendes randinál is, egy találkozás alapján nem lehet még tudni, hogy milyen is az illető. Ugyanakkor ha valaki nem szimpatikus elsőre, akkor érthető módon nem lesz kedved még egyszer találkozni vele.

Amiket tudnék róla mondani, nem túl fair "kritikák", és olyanok amik más barátaimra is igazok vagy igazak lehetnek, ők mégis a barátaim. De az ember a gyerekkori barátaival elnézőbb. Meg ott máson van a hangsúly. Most én egy olyan valakit szeretnék, ha valóban lenne egy új barátom, aki életvidám, lelkes, szeret nyüzsögni, programokat szervezni, vannak más barátai is, kedve van elmenni egyet sétálni ugyanúgy, mint moziba vagy biciklizni egyet. Ez a lány túlságosan otthonülőnek tűnik, illetve mondta hogy generalizált szorongásos zavara van, amivel kognitív viselkedésterápiára jár – ezen a ponton felmerült bennem, hogy esetleg a találkozásunk egy CBT-s gyakorlat? És most belegondolva: ha nem írok neki, akkor visszavetem a fejlődését, mert heteken keresztül azon fog szorongani, hogy miért nem írok, mit mondott vagy tett olyat, amivel megbántott? Vagy épp ellenkezőleg: a terapeutával felhasználhatják ezt a kudarcos élményt a fejlődésre? Hmm...

A pasija jó ideje munkanélküli, és most ő tartja el kettőjüket, de a lakbér drága, szóval spórol. Most beültünk egy kardamomos csigára, de gondolom máskor inkább kerülné a kiadásokat. Amin még csodálkoztam, az az hogy másfél éve lakik itt, de nem járt még a csodálatos tóparti kávézóban. Sőt még a tónál sem. Mondom, mindezeknek nem kellene problémát jelenteni, csak úgy összességében nem éreztem azt, hogy ő lenne a megfelelő emberem. Pláne úgy hogy amúgy nem is kerestem barátságot és évek óta nem éreztem magam magányosnak vagy úgy hogy kellene egy új barátnő az életemben. Ettől még jöhet és jó lenne, de akkor olyan legyen, akiért lelkesedem.