boldog vagyok

Mindössze 11 napot kellett volna kibírnom nyavalygás és depi nélkül, ugyanis ma munkaajánlatot kaptam Pontustól!!! Igen, és olyan boldog vagyok, hogy mindenkit meghívnék egy semlára, ha már amúgy is ma van a semla-nap. Titeket, akik olyan cukik vagytok hogy ismeretlenül is szurkoltatok nekem és jótanácsokkal láttatok el. Ez tök jólesik, de tényleg.

Tegnap este ismét, sokadjára is a munkáról beszéltem Jackkel és kértem, adjon tanácsot: beszéljek-e Peterrel, ha igen, hogyan, mikor és mit mondjak? Szóval csak a szokásos... Ma reggel viszont felugrott egy üzenet Pontustól, hogy tudunk-e beszélni. Nagyon izgatott és ideges lettem, azonnal tudni szerettem volna, hogy mit akar, de csak 10-től értem rá. Nem tudtam másra gondolni, mint arra hogy munkaügyben akar beszélni velem, csak azt nem tudtam hogy vajon mit fog mondani. Tegnap volt egy csapatmeetingünk, amin a várandós kollégám elmondta, hogy babát vár, úgyhogy majd helyettesre lesz szükség. Azt gondoltam emiatt, hogy esetleg azt fogja megkérdezni, hogy érdekelne-e a helyettes pozíció. Úgyhogy ezen kezdtem el gondolkodni, hogy ha erről lenne szó, akkor mit is mondjak (megint a spekulációk...).

Végre eljött a 10 óra. Bejelentkezett Pontus, és rögtön a lényegre tért. Eleonor (egy másik kollégám) március végén el fog menni, tudja hogy én szeretnék itt dolgozni, szóval átvenném-e az ő helyét. Eleonor egy teljesen másik csapatban van, ahol senkit sem ismerek, úgyhogy az első kérdésem az volt, hogy a jelenlegi csapatomban nem maradhatok? Ekkor elmagyarázta szépen, hogy hogyan működnek ezek a dolgok, hova hány ember kell, hány százalékban, így megértettem, hogy miért nem maradhatok a mostani csapatomban. Természetesen mondtam neki, hogy nagyon örülök a lehetőségnek és mindenképp érdekel. Azt mondta, hogy akkor összeírja a teendőket, elvárásokat, megbeszéljük majd a fizetést és továbbítja a HR felé a dolgokat.

Miközben beszéltem vele, rám írt Lisa, de olyan kedvesen, hogy szia drága, és hogy csak azt akarja mondani, hogy Pontus kikérte a véleményét rólam, és szólt pár jó szót az érdekemben. Be is másolta, hogy mit írt, egy féloldalas értékelést, amiben rengeteg szépet és jót írt rólam mind szakmailag, mind emberileg, ugyanakkor objektíven megfogalmazta a gyengeségeimet és a fejlődésre szoruló területeket is (szóval nem egy üres frázisokkal teli kliséhalmaz volt). Ahh nem bírooom komolyan! Hogy lehetnek az én életemben mindig ennyire csodálatos emberek??? Ez a Lisa is... elolvadok! Biztos vagyok benne, hogy sokat jelentett Pontus felé az, hogy ilyen pozitív véleménnyel van rólam.

Ezek után persze alig bírtam dolgozni a nap folyamán. A legjobb része az volt a hírnek, mikor elújságolhattam mindenkinek. Felhívtam a Mamikáimat, akik repkedtek a boldogságtól. Persze még nincs a szerződés a kezemben, szóval talán lehetnék kicsit óvatosabb, de azt mondtam mindenkinek, hogy munkaajánlatot kaptam, nem azt hogy felvettek. Jack javasolta, hogy menjünk étterembe és ünnepeljük meg a jó hírt. Először azt gondoltam, hogy várjuk meg a szerződést... De áh, egye fene! Ünnepeljük meg most az ajánlatot, aztán majd külön a szerződést, aztán majd az első fizetésemet is... Mindent ünnepeljünk meg!

Kaptam egy üzenetet Petertől is. Annyit írt, hogy gratulálok, de ennél több nem is kell. Iszonyat jólesett, hogy rám írt. Megköszöntem neki és nevetve írtam, hogy látom, gyorsan terjednek itt a hírek. Sajnálatomat fejeztem ki amiatt, hogy nem maradhatok az ő csapatában. Ami abszolút igaz, mert nagyon megszerettem ezt a csapatot és a cégnek ezt a részét, és nagyon szívesen folytatnám velük a munkát. Ehelyett egy teljesen más részlegre és két csapatba kerülök, amikről semmit sem tudok és ahol senkit sem ismerek. De sebaj, mert Eleonor itt lesz még március végéig, és mostantól kezdve turbó sebességgel fogok dolgozni. Egyrészt amíg itt lesz, követem mindenhová (digitálisan), mint egy kiskutya. Másrészt a jelenlegi csapatomban befejezem az elkezdett munkámat. Harmadrészt Lisa "magánórákat" ad nekem, amit vállalt hogy folytat. Negyedrészt pedig a sulit is be kell majd fejeznem munka mellett.

Pontus azt írta, hogy ő április 1-től gondolta a szerződést. Remélem ez nem csak tréfa – viccelődtem Peternek, majd hozzátettem: különösen tekintve, hogy idén az egy szombat. Ami tényleg vicces, de gondolom ezt Pontus nem nézte meg. Szóval most várok a hírekre a HR-től, holnap gondolom beszélek az új csapatom két tagjával. Ráírtam a csapatunkban lévő másik, programozó gyakornoklányra, akivel jóban lettem, és aki szintén nagyon szeretne itt maradni. Olyan aranyos volt, azt írta hogy nagyon örül nekem, sok cuki emojit is küldött és hívott holnap kávézni. Szóval ez egy olyan nap volt, amikor szétvetett a boldogság. Nem csak a jó hír miatt, hanem a sok kedves reakciótól is. Olyan jók az ilyen pillanatok, amikor érzem az emberek szeretetét.

Hát nagyon boldog vagyok. És nagyon boldog leszek mikor aláírom a szerződést, amivel még jobban valósággá válik. Annak pedig különösen örülök, hogy a suli vége előtt 3,5 hónappal kaptam munkaajánlatot és a suli vége előtt 2 hónappal már munkába állok (mármint a tervek szerint). A suli ezt abszolút támogatja, sőt örülni fognak neki, ha megtudják hogy az egyik diákjuk máris el tudott helyezkedni, mert jó reklám nekik az ilyesmi. Pont lesz is egy meeting a sulival és Pontusszal hétfőn, úgyhogy meg is tudjuk beszélni a továbbiakat.