és amúgy

Még múltkor hatalmasat sétáltunk Nackáig egy kávézóba, ahol egyszer korábban szuper semlát ettünk. Az lett most az úti célunk és a séta végén a jutalmunk. Hajóval mentünk vissza a városba és gyönyörű volt a naplemente. Ezt a képet mindenképp fel akartam ide tenni.

ez meg homályosan-tükröződőn a vidámpark

Még mindig rengeteget gondolok a munkám jövőjére, vagyis hogy lesz-e a cégnél jövőm. Persze nem lehet tudni, szóval kár ezen pörögni, de nehezen tudom megállni, hogy ne kezdjem el újra és újra különböző nézőpontokból végiggondolni a helyzetet, és spekulálni magamban. Tudom, hogy könnyű azt mondani, hogy ez csak egy munka, majd lesz másik. De én nem így érzem. Mármint persze, lesz másik (bár azt is ki tudja, a mostani helyzetben) de attól még nekem ez nem csak egy munkahely. Én úgy megszerettem itt mindent és mindenkit és a céget is nagyon, és sokkal többet teszek bele annál, mintha csak az lenne a célom, hogy kipipáljam a suliban a gyakorlati kurzust. Büszke vagyok rá, hogy itt dolgozom, úton útfélen a cég logójába, nevébe botlom, és olyankor izgatott leszek. Tegnap meg az étteremben a mellettünk lévő asztalnál egyszer csak azt veszem észre, hogy a fickó a mobilján a "mi" oldalunkat nézi és tárgyal róla a többiekkel. Vicces volt.

Próbálom felkészíteni magam arra, hogy nem fognak felvenni, de nem nagyon megy. Amíg nem tudom biztosra, addig nem tudom beleélni magam. Vannak azért olyan pillanataim, amikor megbékélek a gondolattal, amikor sikerül közömbösnek érezni magam, de ez a ritkább. A péntek is tök jó volt, talán azért mert sokat szerepeltem. Összedobtam egy prezentációt a felhasználókkal készített interjúkról és tesztekről, mert hetek óta csak ezt hallja tőlem a csapat, hogy én ezzel foglalkozom, de igazából nem tudják, hogy ez mit takar. Szóval most bemutattam nekik, hogy hogyan állítottuk össze a teszteket, milyen célcsoportok voltak, hogyan toboroztuk őket, hogyan zajlottak a tesztek és mik voltak az eredmények. 10-12 ember hallgatta a kis előadásomat, és mindenkinek nagyon tetszett ez a projekt. A végén jó kis beszélgetés alakult ki, amihez sokat hozzá tudtam tenni az interjúkon hallottaknak köszönhetően.

Peter megdicsért és chaten küldött nekem egy serleg emojit (nekem az ilyen apró gesztusok is rengeteget jelentenek). Aztán mikor jött a szokásos pénteki kvízjáték és dumaparti, elkezdte mondani az egyik csaj, hogy milyen érdekes volt ez az előadás, és nem lehetne-e ha az ő oldaluknak is készítünk ilyet, mert tök jó volt hallani, hogy mit gondolnak a felhasználók az oldalról. Mire a főnök, az oldalak tulajdonosa, Marie elkezdi, hogy milyen előadás? Hol? Mikor? Ti miről beszéltek?? Erre mondják a többiek, hogy hát amit anszki tartott a demón. Mire Marie elkezdi: bassszuuus anszkii, miért nem szóltál hogy ez lesz? Ezt én is akarom hallani! 
Szóval ez tök jó volt. Jó érzés volt, hogy a többieknek tetszett a kutatásom és még utólag is felhozták és hogy Marie-t is így érdekli. Meg is beszéltem vele, hogy valamikor majd neki is bemutatom.

A heti kvízt is én tartottam. Meggondoltam magam a témával kapcsolatban és nem Magyarország lett. Rájöttem, hogy úgysem tudna senki semmit róla és úgy nem túl szórakoztató a játék. Végül vegyes kérdések lettek, de úgy hogy mindegyik válasz egy szám volt, a legkisebbtől a legnagyobbig haladva. Én azt hittem, hogy vannak közte könnyű és tippelős kérdések is, de csalódás lett számomra, hogy túlságosan nehéznek találta mindenki a kérdéseimet, és azt hiszem így nem nagyon élvezték. No mindegy, nehéz végül is tudni hogy mit tudnak a svédek és mit nem.

Valentin-nap alkalmából meghívtam Jacket szombatra vacsira abba a skybarba, amiben az őszi Open House-on jártam. Egy újépítésű toronyház 28. emeletén van az étterem és már beszéltünk arról, hogy valamikor jó lenne elmenni oda. Nagy szerencsénkre közvetlenül az ablak mellett kaptunk helyet, és szuper volt nézni alattunk a forgalmat. Igazi nagyvárosi feelingje volt. Csak a helyszín miatt szerettem volna menni, és nem voltak óriási elvárásaim a kajával kapcsolatban, de elégedett voltam. Kagylós-articsókás krémlevessel kezdtünk, én gombás rizottót kértem, desszertnek pedig sült almát fahéjas fagyival és valami mártással. Pont a desszert nem nagyon jött be, de összességében megérte elmenni és ez is egy jó kis program volt.

ez az az épület - sjöstaden skybar az étterem

Mostanában se filmet, se sorozatot nem nagyon nézünk, de múltkor megnéztük az Eszeveszett mesék (Wild Tales/Relatos Salvajes) c. argentin filmet ami nekem bejött. Nem tudtam róla semmit, csak egészen véletlenül két vagy három helyen is szembe jött velem ez a film, és kíváncsi lettem rá. Hat teljesen különálló történetből áll, de mindegyik az emberi gyarlóságot dolgozza fel valamilyen formában. A port.hu azt írja, hogy ez egy "fergeteges vígjáték" - hát maximum tragikomédia.