dühös vagyok

Idejövök ventilálni, mert minimum ötször el kell hisztizni a bánatomat, hogy jobban érezzem magam, és még csak négy embernek hisztiztem. A téma már megint a munka. Megint hogy felvesznek-e. És megint Pontus, a nyomorék menedzserem. Most nyomoréknak nevezem, mert úgy felhúzott. 

Kéthetente beszélek vele, ezek 20 perces kis videós talik, hogy hogy mennek a dolgok, mi van velem, mivel foglalkozom épp. Legutóbb 4 hete volt ilyen, szóval azóta eltelt sok idő, a gyaknak majdnem a kétharmadánál vagyok, láttam hogy egy osztálytársam már munkát keres a LinkedInen, szóval úgy éreztem, itt az idő újra rákérdezni, hogy mi a helyzet a munkával, a jövőmmel, lehetséges folytatással, mert szeretném már tudni. 

Először a tesztjeimről, interjúimról volt szó. Meséltem neki, hogy összesen 17 tesztem volt, mondta is, hogy az nagyon kemény, meséljek, hogy mentek. Én meg ellelkendeztem mindent, hogy milyen jól mentek, hogy együtt dolgozom a researches nővel, hogy a másik teamben is benne vagyok, hogy Lisa "magánórákat" ad nekem hetente... Csak hogy lássa, hogy mindenütt ott vagyok, mennyi mindennel foglalkozom, és minden területen fejlődöm. Aztán felhoztam a kérdést. Erre azt mondta, hogy erről következő alkalommal beszéljünk.

Rendben. Ha ennyit mondott volna, hogy most már nincs sok időnk, erről inkább legközelebb beszéljünk, azt el tudom fogadni. De nem ennyit mondott. Azt mondta, hogy erről jövő héten beszéljünk, de aztán mégis elkezdett dumálni mindenféléről. Egyrészt azt mondta, hogy most fel fognak venni két embert kívülről a teambe. Hát épp ez az! Hogy amúgy is kell ember nekik, kettő is. Akkor miért ragaszkodnak egy külsőshöz, akit még meg kell találni, fel kell venni, be kell tanítani. Másrészt pedig harmadik alkalommal is felhozta azt, hogy augusztus/szeptemberben indul egy fizetett gyakornoki program, jelentkezzek arra, mert azután biztosan felvesznek.

Ez az ember tényleg ennyire sötét vagy szívat engem??? Mekkora ész kell ahhoz, hogy valaki felfogja, hogy aki már egyszer gyakornok 6+ hónapon keresztül, az utána nem szeretné végigmalmozni a nyarat, hogy aztán újra gyakornok legyen, ugyanannál a cégnél. De tényleg, ez az ember teljesen hülye vagy csak engem néz annak?? Most már megmondtam neki, hogy én szeretnék munkát, szeretnék pénzt keresni, két éve vagyok diák és nem szeretném végigvárni a nyarat. Dolgozni szeretnék. Erre annyit mondott, hogy "hallom amit mondasz" meg hogy majd legközelebb beszélünk róla.

Ami miatt annyira dühös vagyok az a köntörfalazás, amit művel. Két hónap telt el azóta, hogy legutóbb felhoztam a témát és szóról szóra ugyanazt a kerülő "választ" adta. Ne mondja már nekem, hogy meglepetésként érte, hogy újra rákérdeztem, vagy hogy továbbra is ott tartok, hogy szeretném tudni, hogyan tovább. És a legjobban az zavar és aggaszt, hogy úgy érzem, hogy szándékosan az utamba áll. Úgy gondolom, hogy senkivel nem beszél rólam és arról, hogy szeretnék munkát. Se Peterrel, aki a mentorom, se a design team többi tagjával, se azzal a csapattal és annak főnökével, akikkel november óta dolgozom, se pedig a részleg vezetőjével, aki a költségvetésért és az összes csapattagért felel. Én Pontushoz fordulok, mert ő a felettesem, ezért csakis vele beszélhetek erről, de nála megáll a történet. Mert megállítja.

Mert ha nem így lenne, akkor sok mást mondhatna. Mondhatná azt, hogy akkor körbekérdezősködik rólam, hogy tudja egyáltalán, milyen szinten vagyok. Mondhatná, hogy szól pár jó szót az érdekemben. Hogy ő is szeretné. Mondhatná azt, hogy a költségvetésen múlik. Mondhatná azt, hogy beszélt a főnökével, és másban gondolkoznak. Mondhatná azt, hogy ebbe a csapatba most nem kell új ember. Hogy seniort szeretnének. Hogy még szeretnék látni a fejlődésemet. Hogy még tanuljam meg ezt és azt, mert az mindenképp szükséges az álláshoz. De semmi ilyet nem mond. Semmi konkrétat, semmit amire van ráhatásom. Egyszerűen csak hárít.

Na és még mindezek tetejébe, azért is vagyok annyira dühös, mert nem figyel rám rendesen ezeken a meetingeken. Ő az én főnököm, a supervisorom és amúgy semmit sem foglalkozik velem. Kéthetente ez a 20 perces kis ablak lenne az enyém, ami rólam szólna, de látom, hogy nem figyel rám, hanem írogat. Látom az arcán, hogy a kapott üzenetekre reagál, gondolkozik mit írjon, aztán gépel. Látom hogy nem is hall! Ami iszonyat bunkóság. Sőt, megalázónak érzem, hogy ennyibe vesz, hogy kéthetente 20 percet kapok, de akkor sem figyel rám. Mert biztos ő annyira fontos, hogy én annyit nem érek, hogy 20 percet is elveszítsen a napjából miattam. Jack szerint legközelebb mondjam neki, hogy "látom hogy írsz valamit, megvárom" vagy hogy "fejezd be nyugodtan, aztán folytatom". De nekem ez passzív agresszív reakció arra, hogy figyejjémá ember!

Amúgy az elméletem arra, hogy miért blokkolja a jelentkezési kérelmem, hogy miért nem továbbítja semerre, az az hogy ő előttem mindössze két héttel kezdett mint csapatvezető. Az egyik feladata az, hogy ÖT darab új embert vegyen fel. És én azt gondolom, hogy az ő fejében az van, hogy ő majd létre fogja hozni az álomcsapatot. Svédország legmenőbb, legprofibb új designteamjét. Ő egyedül. Ő, Pontus, fél évvel azután, hogy kezdett, ő megmutatja mindenkinek, hogy mekkora profi. És én, a gyakornok nem férek bele az ő nagyratörő elképzeléseibe. Nem akar a főnöke elé állni azzal, hogy az egyik ember, akit felvesz, én leszek, mert az lustaság vagy "csalás" vagy egyszerűen nem elég jó, mert neki csak a legjobb elég jó, egy gyakornok pedig nem a legjobb.

Pedig közben mindenki máson azt érzem, hogy hosszú távban gondolkoznak velem. Most lettem kész azzal a sok interjúval, amire mindenki csak elismerően bólogat, hogy az sok és nagy munka és ügyes vagyok és tartsak majd előadást az eredményekről. Peter is épp ma kérdezte, hogy eddig melyik terület tetszik legjobban, mit gondoltam a kutatási részről. Miért érdekelné, hogy melyik terület tetszik legjobban, ha aztán elmennék egy másik céghez? Nem vagyunk olyan jóban, hogy a szívügye legyen az én karrierem. És mindenki a csapatban azt mondja, hogy persze hogy kapok majd munkát, persze hogy maradnom kellene, érthető, logikus stb. Ja és a legelső napomon maga Pontus mondta, hogy a cégnek is az az érdeke a gyakornokságommal, hogy a végén felvegyenek. Akkor meg? És ha nem így van, akkor minek mondta ezt az első napomon? Miért nem játszik tiszta lapokkal?

Ffffffu úgy felhúzott és elkeserített hogy olyan dühös fejjel ültem be a szokásos péntek délutáni kvízre, hogy meg is bántam, hogy részt vettem. Aztán utolsó előttiként végeztem, annyira rosszul ment. Az a szabály, hogy mindig az utolsó előtti készíti a következő heti kvízt, úgyhogy jövő pénteken én fogom vezetni a játékot. Mondjuk ez izgi. A téma Magyarország lesz és már gondolkoztam kérdéseken. Szeretnék pár svéd-magyar vonatkozású kérdést is találni.