magyarok mindenütt

Jópofa dolog történt a munkában. Elvileg már befejeződtek a beszélgetéseim a felhasználókkal, de egyik-másik célcsoportba nem lett elég jelentkező, így a mentorom úgy döntött, hogy keressünk még párat a telefonos interjús csoportba. Úgy toboroztunk, hogy szombat délelőtt az oldalra látogatók 10 százalékának megjelent egy felugró kérdés ötféle válaszlehetőséggel, amik közül csak az egyik, számunkra megfelelő válasz vezetett tovább oda, hogy jelentkezhettek interjúra, ha akartak. Amint meglett a megfelelő számú ember (mindössze négy darab), le is vették a kérdőívet az oldalról. Ezt csak azért írom le, hogy szemléltessem, mennyire kicsi volt arra az esély, hogy az egyikük egy Gabor Deak (a nevét megváltoztattam) nevű illető legyen.

Persze az azonnal feltűnt, hogy magyar a neve, de nem tudhattam hogy "mennyire" magyar. Az e-mail-címében szereplő számból arra következtettem, hogy a 60-as éveiben járhat, de ezenkívül mást nem tudhattam róla. Lehet hogy itt született vagy itt nőtt fel. Lehet hogy csak az apja magyar, lehet hogy mindkét szülője. Lehet, hogy 10 éve él itt, lehet hogy 30 éve. Lehet, hogy csak keveset tud magyarul, lehet hogy a magyar az anyanyelve. Bármi lehetett. Írnom kellett neki, hogy megkérdezzem a telefonszámát. Svédül írt mindent, viszont beleírta az üzenetébe, hogy esetleg válthatunk majd pár szót magyarul. Még ezek után is lehetne, hogy nem sokat tud magyarul, de szívesen mond pár szót. Jack egyik ismerősének is magyar neve van, erdélyi származású magyar, de itt született és nőtt fel, és csak pár szót beszél magyarul.

Kicsit izgultam a helyzet miatt, és hogy vajon milyen lesz ez a Gábor. Mikor felvette a telefont és elkezdtünk beszélni, egyikünk sem mondott semmit, ami eltérne a forgatókönyvtől és a feladatunktól. Koncentráltam a kérdéseimre, a válaszaira és a svédemre, de azért közben hallottam a kiejtésén, hogy magyar akcentusa van. Majd mikor bő 20 perc után a végére értünk, még szintén svédül kérdezte, hogy akkor most már átválthatunk magyarra? Mondtam neki, hogy leállítom a hangfelvételt és igen. 

Furcsa érzés volt, zavarba is jöttem és úgy éreztem egy pillanatra, hogy elfelejtettem magyarul. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Végül azt mondtam neki, ami miatt nem tudtam, hogy mit mondjak. Hogy láttam én egyből a nevén, hogy magyar, csak nem tudtam "mennyire" az. Mire mondta, hogy teljesen, viszont 35 éve él már itt. Megdicsérte a svédemet, ami természetesen rendkívül jól esett. Aztán egy újabb 20 percet beszélgettünk, de ezúttal már magyarul és arról, hogy melyikünk hogy kötött ki itt, mióta élünk itt, hogyan tanultuk meg a nyelvet, mivel foglalkozunk. Főleg ő mesélt sok mindent (én folytattam a kérdező szerepét).

Nekem különösen érdekesek azok, akik még az internet és a modern, "összezsugorodott világ" előtt költöztek külföldre. Ők aztán tényleg bátrak, kalandvágyók és talpraesettek voltak. Úgyhogy élveztem hallgatni a történetét. A végén még azt is mondta, hogy ha Stockholmban jár, bár nem nagyon szokott, összefuthatunk egy kávéra. Feldobott ez a váratlan találkozás és élmény a hétfői munkanapom közepén. Még egy kicsit izgalmasnak? tabunak? bizarrnak? is találtam azt, hogy a svéd munkámban, míg a svéd kollégáim svédül dolgoznak, én munkaidőben magyarul cseverészek az interjúalannyal, akivel annyi lett volna a feladatom, hogy interjúvoljam meg a weboldalról.