Még nem döntöttem el, megváltoztassam-e a nevem házasságkötéskor. Én korábban mindig is úgy voltam vele, hogy én biztosan nem változtatnám meg a nevemet, mert az az én nevem, azzal nőttem fel, azon ismernek, miért változtatnám meg csak azért, mert hozzámegyek valakihez. Erre most hogy aktuálissá vált a kérdés, és nem csak úgy beszélek bele a levegőbe, hanem valóban meg kell hozni ezzel kapcsolatban egy döntést, hirtelen már nem is tartom olyan egyértelműnek a választásomat.
Nekem amúgy is kedvelt témám a nevek témája, mindig kíváncsi vagyok, hogy ki milyen nevet választ a gyerekének. Elgondolkozom, hogy tetszik-e, milyen is a név, milyen a vezetéknévvel együtt, milyen a rövidsége, hosszúsága, hogyan lehet vagy nem lehet becézni. Szeretem megnézni a jelentését, az eredetét és a gyakoriságát is. És szeretek a nevekről beszélni, kibeszélni őket. Hogy kinek melyik mostani divatos babanév tetszik, nem tetszik, milyen neveket fogadtak el, utasítottak vissza vagy milyen furcsa vagy vicces vezetéknevek vannak. Így tehát azt is érdekesnek tartom, hogy házasság után egy nő felveszi-e a férje nevét, ha igen akkor hogyan, ha nem akkor miért nem és kinek milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban. Magyarországon meg pláne érdekes, mert többféle opció van. Nem is tudom miért van az, hogy van ez a né-s dolog és hogy régen teljesen elveszett a nő neve a férje nevében (Takács Jánosné pl).
Világszerte sokféle szokás van, ezekről is olvasgattam most. Spanyolországban mindenkinek két vezetékneve van, az apja vezetékneve és az anyja vezetékneve, és a pár gyerekeinek a vezetékneve a két szülő apai vezetéknevéből áll össze. Itt egy ábra hozzá. Tehát ők nem veszik fel a házastársuk nevét, ahogyan sok másik országban sem szokás vagy olyan is van, hogy kifejezetten nem is engedélyezett. Kínában, Görögországban, Franciaországban, Hollandiában vagy Koreában például megmarad a nők leánykori neve. Ezzel szemben Japánban kötelező, hogy a házaspárnak azonos legyen a vezetékneve. Az izlandi helyzet is érdekes, mert ott a vezetéknév az apa keresztnevéből jön. Például ha Gunnar az apa, akkor a fia vezetékneve Gunnarsson, a lányáé pedig Gunnarsdóttir. Lehet választani azt is, hogy az anya nevét kapja meg a gyerek, de az ritkább. És a nők nem veszik fel a férjük nevét házasságkötéskor. Szóval az sem univerzális és egyértelmű, hogy a nők minden kultúrában "elnyomottak" és fel kell venniük a férjük nevét. Svédországban egyébként egy 2015-ös statisztika szerint még mindig az a leggyakoribb (64%) hogy a feleség felveszi a férje nevét, a második leggyakoribb (21%) pedig az hogy mindketten megtartják a saját nevüket.
Két dolog miatt gondolkoztam el azon, hogy megváltoztatnám a nevemet. Az egyik a praktikussági szempont, hogy ne külföldi nevem legyen Svédországban. Múltkor is tök hülyén félreértette valaki, meg általában persze nem értik. Egyszerűbb lenne az élet svéd névvel, viszont a hátulütője az, hogy a nevem alapján svéd lennék, és talán úgy érezném, hogy megvezetem az embereket. Például ha behívnak állásinterjúra, akkor egy svédre számítanak, helyette egy külföldit kapnak. Ha külföldi a nevem, akkor tudják mire számíthatnak. Viszont minél tovább élek itt, annál kevésbé lesz probléma, feltéve hogy a svédem folyamatosan fejlődik (másban nem érzem esetleges problémának a külföldiségemet). Illetve az önéletrajzomon rajta vannak a magyar iskoláim, úgyhogy ha valóban megnézik, akkor gondolhatják.
A másik egyszerűen a romantikussági, elköteleződési szempont. Elkezdett szimpatikussá válni az a gondolat, hogy a nevemben is Jackhez és ehhez az országhoz tartozzak. Tudom hogy sok házasság nem tart örökké, de gondolom mindenki úgy megy bele, hogy azt gondolja, az övé örök életre szól. Még csak 31 éves vagyok, az életem nagyobb része hátravan, és ha minden jól megy, akkor ő lesz ennek az életnek a legfontosabb szereplője. Ha meg nem, akkor vissza is lehet változtatni. Vagy olyan leszek, mint a suliban a volt tanárom, hogy férjről férjre megyek és mindig új nevem lesz (jó, csak a 2. férjénél tart, de akkor is 37 évesen már 3-féle vezetékneve volt). Vagy olyan is lehetek, mint Angela Merkel, hogy bár elválok, újraházasodom, de marad az első férjem neve. A lehetőségek végtelenek kéremszépen.
Szeretem megnézni, hogy mások hogy jártak el, főleg akiknek külföldi a férjük. A svéd-olasz barátainknál a feleség nem vette fel a férje nevét, elsősorban a publikációi miatt, de szerintem egyébként sem vette volna fel. Kathie hozzáadta a férje nevét a sajátjához, úgyhogy ő a két vezetékneves megoldást választotta. Amúgy is elég befolyásolható vagyok, vagyis hatnak rám olyan emberek, akik szimpik. Figyelgetem, hogy ki hogy csinálta, és milyen számomra szimpatikus vagy hasonló értékrendű emberek vették fel a férjük nevét. Ha találok ilyet, akkor megörülök, hogy na tessék, ő is felvette, hát akkor... Például a gyerekek anyja, akinek volt karrierje, nagy ismeretségi köre és szép volt a családi neve és majdnem 40 évesen házasodott, mégis felvette a férje nevét. Ha viszont olyanra látok példát, aki nem olyan szimpi vagy nem egyezik az értékrendünk és felvette a férje nevét, akkor meg arra gondolok, hogy uhh és én is úgy csináljak mint ő? Persze mindenre lehet példát találni, szóval végső soron ez nem mérvadó, de mégsem tudom megállni hogy ilyen szemmel nézzek körbe.
Az is olyan béna érv, hogy eszembe jut hogyha megváltoztatom a nevem, akkor át kell írnom a facebookon és majd mindenki látja, hogy új nevem van. Meg nem találnak meg akik a régi néven ismernek. Tudom hogy ott Banánhinta Konzuéla Hercegnőnek is hívhatnám magam, és semmi nem kötelező, de azért a többség a valódi nevével játszik. Bár a facebook amúgy is kezd elavulni. Ja meg új e-mail-cím is. Amikor látom a régi, már házas osztálytársaim neveit a facebookon, akkor fintorgok hogy kik ezek az emberek, mik ezek a nevek. Ez csupán arról szól, hogy nem akarom hogy bármi is változzon, legyen úgy minden, ahogyan régen volt, ahogyan én ismerem, és hogy merészelnek ezek a lányok hozzámenni (számomra) vadidegen férfiakhoz és megváltoztatni a neveiket. Én a Tóthot, a Fazekast, a Faragót ismerem, kik ezek a nék meg ezek a névcsoportosulások? Milyen furcsa dolog a nevünkben viselni a férjünk nevét...
Nekem ezért tetszik jobban teljesen felvenni a férj nevét (ami Magyarországon a legritkább változat, ahogyan olvastam) mert akkor nem látszik a néven, hogy x hozzáment y-hoz, hanem az csak egy név. Meg nem olyan hosszú és praktikusabb. Meg ha csak hozzáadnám a nevét, akkor ugyanúgy megmaradna a problémás magyar nevem. Nekem van középső nevem is, úgyhogy négy név, bah. Bár ahogy látom a svédeknél az előkelőbb embereknek régebben sok nevük volt. Például van egy író, Jan Guillou akinek a teljes neve Jan Oskar Sverre Lucien Henri Guillou. A gyerekeknek is három utónevük van és mindkettőjük második neve az apjuk neve. Bár ez inkább a keresztnévre vonatkozik. Na de szóval végletekben gondolkozom, vagy felveszem a nevét és ejtem a sajátomat vagy megtartom a sajátom. Nem vagyok a családi nevemmel kapcsolatban szentimentális, szerintem a vezetéknév elsősorban azonosításra van, amúgy úgyis a keresztnevem használom, azon mutatkozom be, azon szólítanak. Bár felszínes, hiú érv, de ha különleges vezetéknevem lenne, ahhoz valószínűleg jobban ragaszkodnék. Ha meg Jacknek valami béna, nekem nem tetsző neve lenne, akkor meg valószínűleg nem szeretném felvenni, ami szintén helytelen döntésnek tűnik, mármint nem arról kellene hogy szóljon ez a döntés, hogy kapjak az alkalmon, hogy upgrade-eljem a nevem. De Jack is azt mondta, hogyha valami menő nevem lenne, például Lennon, akkor azt felvenné, és akkor ő lenne Jack Lennon. Ezen jót nevettem, annyira random volt.
Van viszont egy másik probléma is a kérdés kapcsán. Jacknek két vezetékneve van. Sosem szerette, hogy hosszú a vezetékneve és máskor is mondta már, hogy az egyiket elvetetné, minek kettő, csak a gond van vele. Persze sosem lépte meg ezt a lépést, mert sok macerával jár és különösebb oka nem volt rá. De most újból aktuálissá vált a kérdés. Én a két nevét nem venném fel, egyet talán igen, szóval ha úgy dönt hogy megváltoztatja a nevét, akkor már én is. Szóval egyelőre itt tartunk... Jack is azt mondja, és én is úgy vagyok vele, hogy nincsenek erős érzéseink és határozott véleményeink a kérdés kapcsán, és egyszerűbb ha minden marad a régiben. Viszont tetszik amit Jack mondott, hogy maga a házasság absztrakt és megfoghatatlan, és a névváltoztatás, a közös név viselése legalább egy megfogható változás lenne.
Folyton eszembe jutnak még gondolatok, amiket hozzá tudnék tenni, de így is elég hosszan írtam a témáról. Szívesen olvasom a ti gondolataitokat, tapasztalataitokat, akármi fun sztorit, mert ahogy írtam, szeretek erről beszélni és a gyűrűs posztnál is érdekes volt olvasni a sokféle hozzáállást.
Tényleg érdekes figyelni a vezetéknevek alakulasat. Nemrég beszélgettem erről idősebb hölgyekkel, és az egyik teljesen elhűlt, mikor mondtam, hogy én soha nem lennék X. Y. -né, mert abban hol vagyok én?! Tessék, X. Y.-né vagyok, ezzel máris legalább 4 dolgot megtudtál _a férjemről_, rólam meg még azt se, hogy szólíts. 🥴😅
VálaszTörlésNekem nagyon szimpi egy ismerős házaspár döntése, ők mindketten folvettek egymás nevét (X-Y). Közös teherviselés címszóval.
Én amúgy a saját nevem megtartása mellett vagyok.
Igen, az is érdekes hogy Magyarországon ennyiféle lehetőség van és szinte generációról generációra változik, hogy mi a szokás, mi a divatos és elavult. A mamáim még az XYné formát vették fel, anyukám pedig a Férjné Saját Neve verziót választotta, ami akkor modernnek számított. Most meg ahogy látom, az kezd kimenni a divatból és a kötőjeles megoldás lett divatos, vagy ahogy te is írod, mindketten felveszik egymás nevét. Értem az utóbbi mellett az érveket, de ahogy írtam, nekem van valami rigolyám a hosszú nevekkel kapcsolatban, illetve a mi kultúránkban nincs kialakult szokás a kettős vezetéknevek továbbvitelére, mint a spanyoloknál. Oké, hogy valakik mondjuk Kovács-Tóthok lettek és a gyerekük is Kovács-Tóth, de aztán ha a Kovács-Tóth hozzámegy a Szabó-Kisshez, akkor 1) mit csinálnak a neveikkel 2) mi lesz a gyerekük neve? Meg lehet persze oldani, de nálunk nincs rá kialakult szokás. Vagy persze a gyerek attól még kaphatja csak az apa nevét, de ha fontos volt nekik hogy mindkettőjük nevét felvegyék, akkor gondolom a gyereknél sem szeretnék kizárni az anyát (vagy apát)
TörlésFro-ban a házasságkötéskor keletkezik egy olyan jog, hogy a házastárs nevét a másik fél bármikor elkezdheti használni („használt név”). Akár úgy, hogy bizonyos helyzetekben időnként az új nevét mondja (mert praktikusabb) akár úgy, hogy a személyijében/útlevelében ezen a néven szerepel. A korábbi neve azonban bizonyos helyeken (anyakönyvi kivonat stb.) megmarad („családi név”), szerintem te erre gondoltál. Sok nő használja a férje nevét amúgy!
VálaszTörlésElvileg nekem bármikor jogom van használni a férjem nevét, és én is elgondolkodtam rajta, hogy TELJESEN átveszem. Elsősorban azért, mert amikor franciául bemutatkozom, akkor két lehetőségem van: 1) magyar kiejtéssel és sorrendben mondom , DE akkor csak bámulnak rám, és nem értik, 2) francia kiejtéssel és sorrendben mondom, DE akkor meg úgy érzem, h ez tökre nem én vagyok.
Minden. Egyes. Alkalommal. Felmerül. Ez a dilemma, úgy utálom!!
Erre lett volna jó a férjem neve, de végül is nem vágtam bele, mert egyrészt azt is magyarázni kellene, másrészt az utónevem még akkor is problémás lenne, de leginkább azért, mert nem akartam a mh-emen e-mailt váltani! :)) Időnként azonban használom, pl. a tanítóknak így írom alá az üzit, hogy rögtön tudják, kinek is vagyok az anyja…
Nagyon érdekes, köszi a kiegészítést, gondoltam hogy nem teljesen helytállóak az infók amiket az egyes országokkal kapcsolatban találtam.
TörlésEzt a francia felállást mondjuk nem értem a gyakorlatban. "Bizonyos helyzetekben" - ez azt jelenti, hogy lehet hogy a személyimben a lánykori nevem van, a bankkártyámon meg a férjem neve? Nem okoz bonyodalmakat az, hogy bármikor csak úgy dönthet, hogy más nevet használ?
Svédországban minden a személyi számhoz (születési dátum + négy számjegy) kötött és minden rendszerben (bank, egészségügy, hűségprogramok, csomagrendelés, oktatás stb) ezt a számot bediktálva kijön a nevünk, címünk, telefonszámunk és e-mail-címünk. Az a nevünk, ami itt van regisztrálva és ha megváltoztatom, akkor mindenütt automatikusan változik, tehát nincs lehetőség különböző neveket használni
Úgy tűnik, külföldön élve magyar névvel és külföldi férjjel ez így is úgy is problémás marad.
Szerintem az àltalad vàzolt helyzet nem àllhat fenn, mert a bankkàrtyàhoz személyi kell (tehàt ha abban nincs kicserélve a név, akkor a kàrtyàn sem àllhat màs). Olyat viszont màr hallottam, egy nö panaszolta, h a férjével kòzösen vezetett bankszàmlàhoz a csekkfüzetre M. és Mme Lejeune-t irtak, holott a no nem hasznalta a férje nevét (de sok helyen automatikusnak veszik).
TörlésA férjemnek az a fura, h Mo-on lakàsvàsàrlàskor elkérték az o anyja nevét - ez itt sehol sem téma, mivel van ez a vezetèknév-hasznàlt név megkülönbòztetés. Talàn igy erthetobb a francia pèlda.
Amugy kivàncsi vagyok, a harcos feministàk mit gondolnak a témarol!!
En egyetertek a lenti kommenttel, hogy mindenkinek mas a jo megoldas, es a farmeres példa szuper :)))
Nekem úgy változott meg a nevem, hogy X-né YZ (vagyis a régi nevem) lettem. Nálam az nem volt kérdés, hogy felveszem-e a férjem nevét, mert egyértelmű volt, hogy igen. Egyrészt azért, amit írsz: elkötelezettség, romantika. Másrészt azért, mert már egy család vagyunk, nekem az lenne a furcsa, ha családként különböző neveink lennének. Én szeretem a régi, hagyományos dolgokat egyébként és nekem inkább annyi volt csak a dilemmám, hogy teljesen felveszem az ő nevét a -né végződéssel, vagy csak a vezetéknevét -nével és utána jön a régi saját nevem. Ez lett ugye végül. Nekem a kötőjeles megoldás nem tetszett és az sem, hogy lecserélem a vezetéknevemet az övére (mert akkor kvázi ugyanúgy hívtak volna mindkettőnket, hihi). De egyébként az én környezetben már ebbe is túl sok mindenki beleszólt, a végén már nem mondtam meg, hogy végül hogy döntöttem, mert nem voltam kíváncsi mások véleményére és végül mindenki az esküvőn tudta meg.
VálaszTörlésHát igen, mindig vannak ilyen egyéni szempontok is amik közrejátszanak, mint nálatok például hogy kvázi ugyanúgy hívtak volna mindkettőtöket :)
TörlésMeg vannak olyan nevek, amik nemigen működnek kötőjelesen, szóval ettől is függhet.
Érdekes hogy beleszóltak, mert ez nincs másra hatással és nincs jó vagy rossz döntés sem, csak egyéni preferenciák. Azért is vagyok ezzel úgy, hogy csakis én hozhatok döntést ebben, és nem érzem úgy hogy bárki tanácsot tud adni, mert nekem kell tudni, hogy mit szeretnék. Ettől függetlenül érdeklődve olvasom mindenki indokait és gondolatmenetét úgyhogy köszi hogy megosztottad :)
Nekem is így van, és nagyon megbántam. De kb. már utána pár hónappal. :)) Egyrészt mert két hosszú keresztnevem van, másrészt még dr. is vagyok, és mindenhová két sorba fér ki a nevem. Iszonyat. Nem is használtam egy idő után soha úgy, csak a "sima" lánykori nevemet azt is csak egy keresztnévvel, aztán meg el is váltunk, és egy külön nyűg lett, hogy így van a nevem. Még egyszer "kezdhetném" nem venném fel a férjem nevét az tuti. Nem ettől leszünk egy család. De a gyerekeimnek is ezért lett amúgy egy keresztneve, iszonyat nyűg a kettő, soha életemben nem használtam, csak a hivatalos iratokban van így.
TörlésÉn nem változtattam meg a nevem, mert az is én vagyok. Mint a szemem színe. Azt sem cserélem le. :-) A korosztályomban, 40 vagyok, javarészt a kötőjeles megoldás a népszerű. Nem tudom, szerintem olyan, mint egy háborús egyezmény, tudjátok, Molotov-Ribbentropp és hasonlók.
VálaszTörlésPersze, biztosan. Bennem mákszemnyi romantika sincs, így ilyen értelemben sem merült fel a névcsere.
TörlésHa nagyon romantikusnak tartanám, akkor nem gondoltam volna egészen egy hónappal ezelőttig, hogy én sosem változtatnám meg a nevem és most sem lenne gondolkoznivalóm a témával kapcsolatban :)
TörlésSzerintem ha Magyarországon élnék és magyar férjem lenne, akkor továbbra sem gondolkoznék el rajta (nem tudom) de ez egy lehetőség hogy svéd névvel élhessek itt, ami azért jó kis bónusz.
Viszont én a vezetéknevemre nem úgy nézek, mint a szemem színére vagy a lényem egy meghatározó darabjára. Végül is az is elég "random" hogy azért hívnak valahogy, mert az apámat és az ő apját úgy hívták. Én például szívesebben viselném anyukám nevét, mert nagyon szép név és neki nincs fiútestvére, így senki sem vitte tovább a papám szép nevét. Vagy ha a négy nagyszülőmre, a nyolc dédszülőmre, 16 ükszülőmre gondolok, az 16 különböző név és mindannyian kellettek ahhoz, hogy ma én itt legyek, egyikük sem kevésbé fontos a létem szempontjából. Csupán a tradíció teszi, hogy az apai ágon öröklődő név az enyém. Ha így nézem, akkor valahol van abban logika, hogy ahova születtem, akikkel együtt éltem, azokkal közös volt a nevem, de akivel eztán fogok élni és a lehetséges gyerekeink, azokkal legyen közös nevem. Ilyen szempontból választásnak látom ezt, míg az eredeti nevemet, családomat, lakhelyemet és életemet úgy kaptam, beleszólás nélkül. Ahogyan lakhelyet és életet váltottam, választottam, úgy a nevem is megváltozhat.
De persze így és úgy nézve is furcsa dolog, igen, ahogyan a legtöbb tradíció furcsa, ha elkezdünk igazán elgondolkozni a miérteken és hogyanokon.
Nekem alapból hosszú a nevem, mármint a keresztnevem, és még van hozzá egy harmadik név, ami szintén hosszú... Ezt megfejeltem a férjem szintén hosszú vezetéknevével, kötőjelesen... Nem is tudom, mit gondoltam. :D Én nem akartam "-né" lenni, sem teljesen csak az ő nevét felvenni, hogy eltűnjön a saját vezetéknevem. Ezért maradt a kötőjeles verzió, mert én viszont mindenképp fel szerettem volna venni a nevét. De azóta már százszor megbántam. Ha most kéne döntenem, akkor elmennék, és a harmadik nevemtől szabadulnék meg, és lenne a kevésbé hosszú születési családnevem, és a keresztnevem, aztán kész. :D
VálaszTörlésNa egy sorstárs. Nekem az anyakönyvvezető váltig állította, hogy a második keresztnevemet elhagyhatom a házasságkötés után, de persze nem, és jól meg is lepődtem, a csalódás első része már ott bekövetkezett. :)
TörlésJacknél kicsit hasonló a helyzet, mert neki van két keresztneve és két vezetékneve, és néha nem is engednek ennyi karaktert beírni online űrlapokra... Szóval megértem hogy sokszor gondolt már arra, hogy az egyik, hosszabb vezetéknevét "leműttetné" :D
TörlésBobe, ez akkor úgy van hogy házasságkötés kapcsán megváltoztatni a nevet (az engedélyezett formák szerint) egyszerűbb, de elhagyni az egyik utónevet az külön kérelem, eljárás lenne és másfajta az elbírálás, többe is kerül esetleg?
A házasságkötéskor lehet nevet változtatni, ami bekerül a házassági anyakönyvi kivonatba, és utána az a neved. De a lánykori neved ugye azzal nem változik. Nevet változtatni is lehet, ennek azonban van valamilyen díja, nem vészes asszem, de van. A házasságkötés után az iratokat lecserélni ingyenes, viszont válás esetén, vagy névváltoztatás esetén nem ingyenes. Ha nevet változtatsz a születési anyakönyvi kivonatod is lecserélik, és olyan lesz, mintha világ életedben ez lett volna a neved, ami nekem iszonyat fura lett volna, a szüleim iránt érzett tiszteletből sem tudtam volna megtenni. Szóval marad a szenvedés tovább a sok névvel. Én aztán már az összes gyerekemnek csak egy keresztnevet adtam, azt is éppen elég volt amúgy kitalálni (5 gyereket szültem, bele sem merek gondolni milyen szörnyű lett volna 10 nevet találni.:)).
TörlésAmúgy az ilyen mindenféle munkahelyi felületeken, amikből van ezer, na azokon és olyan hülye módokon tudnak nekem belépő nevet adni, hogy soha nem bírom megjegyezni milyen módon kombinálták a neveimet, egy külön noteszbe vannak ezek feljegyezve. :))
Nagyon érdekes, köszi hogy leírtad, ezeket nem tudtam. Furcsa tényleg nagyon, hogy lecserélnének egy dokumentumot, amit születésünkkor kaptunk. Jacknek van egy svéd ismerőse aki teljesen megváltoztatta egy amolyan kreatív művésznévre a nevét és nem árulja el, mi volt az eredeti neve. De ő a keresztnevet, vezetéknevet, mindent. Most három neve van és mind a hármat ő alkotta magának. Ez is érdekes. Ennek ellenére ő azt mondta, hogy szívesen felvenné a férje nevét, de 9 év és 2 gyerek után sem házasok úgyhogy nem tudom, meg fog-e történni valamikor.
TörlésÉn megtartottam a nevem :D Egyszerű praktikussági okokból döntöttem így. Megkérdeztem a férjem, hogy neki mi a véleménye, ragaszkodik-e a hagyományosabb megoldáshoz, ami felénk szokás, hogy a családnevet felveszi a feleség, azt mondta őt ez egyáltalán nem érdekli, legyen úgy ahogy én akarom. Én meg úgy döntöttem, hogy sokkal egyszerűbb az életem ha nem kell végig mennem minden hivatalon, hogy átcseréljem a nevem, minden szolgáltató cégnél, hogy újra írják a szerződéseket, autót átíratni, céget átíratni... Ráadásul így 10 év után is titokban tudjuk tartani hogy mi házasok vagyunk és ez a legromantikusabb része, hogy van egy titkunk amiről a családban egyesek nem tudnak :D
VálaszTörlésEz olyan vicces hogy 10 év után van aki nem is tudja hogy házasok vagytok :) De olyanok is vannak, akik kérdezgetik meg utalgatnak rá, hogy jó lenne összeházasodnotok és akkor csak így bólogatsz hogy jaja, persze persze és megtartod magadnak a titkot?
TörlésJacket sem érdekli, hogy hogy döntök, nekem furcsa az ha a pasi kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy vegyék fel a nevét. A neten olvastam ilyen sztorikat, amikor nézelődtem névváltoztatás témában. Nekem az red flag lenne, ha ilyen döntésben kontrollálni akarna a férjem.
Nem is emlékszem mikor kérdeztek utoljára ilyesmit :D A távolság sok mindenre gyógyszer, például arra, hogy ritkán találkozunk olyanokkal akiknek efféle kérdések eszükbe jutnának és ha találkozunk, mindig van más mesélni való :D
TörlésNálunk mindenkinek ilyen micimackói Kovács János egyszerűségű neve van, viszont mivel többszörösen mozaikcsalád vagyunk, így nincs 2 egyforma nevű tagja a családnak, ami a postásnak eleinte elég nagy fejtörést okozott és persze más idegennek sem derül ki név alapján azonnal, hogy ki kivel van és milyen összefüggésben.
VálaszTörlésHihi igazi modern család! Akkor a postaládán 3-4 féle név van vagy a postás nézze csak a címet és kész? :)
TörlésEgyébként a második keresztnévnek alapvetően mi értelme? Nálunk se nem hagyomány, se nem divat, ezért nem értem. Van, aki mind a 2t használja egyáltalán .? Soha nem hallottam, hogy valaki Ágnes Alexandra vagy Béla Dániel néven hívatná magát.
VálaszTörlésNem tudom, de itt Svédországban meg sok külföldi országban tök alap az, hogy két keresztneve van mindenkinek. Talán az is az azonosításban segít? Például Amerikában ha valaki csak John Smith akkor van belőle 2 millió de ha John Adam Smith akkor talán csak pár tízezer....
TörlésNekem azért van két keresztnevem, mert apukám máshogy akart elnevezni, de végül anyukám győzött, de apukámnak úgy tetszett az a név hogy úgy döntöttek, legyen két nevem. A suliban nem szerettem, mert szerintem én voltam az egyetlen két névvel, ráadásul a második nevem ritka, szokatlan név, de most már szeretem mert egy kis plusz, különlegesebb. De nem használom amúgy, csak jó hogy van. Előfordul néha olyan, hogy valaki a 2. nevét jobban szereti és azon szólíttatja magát. Lehet válogatni :)
Én nem tudom, nekem, és a testvéreimnek csak nyűg a második a keresztnév, sehol nem használjuk, csak ahol hivatalosan meg kell adni. Mi mindannyian a keresztszüleink keresztnevét kaptuk.
TörlésOlaszorszagban nem lehet felvenni a ferj nevet jo par evtizede, es sztem manapsag mar elegge furcsallanak, ha valakinek erre igenye lenne. Az megesik, h a suliban a tanarno (aki a gyerek csaladnevet tudja, de az anya csaladnevet nem feltetetlen) Signora ‘Apacsaladneve’ formaban szolitja az anyat, de hivatalosan es formalisan nem lehet. Annal is kevesbe, mert az adoazonositot (amit a szuletesedkor kapsz) a vezetek- es keresztnev, plusz a szuletes ideje alapjan generaljak, es azt megvaltoztatni, hat nagyon durva menet lenne (gyakorlatilag a teljes allamilag nyilvantartott identitasodat torolni kellene es ujracsinalni mindent). Szoval nem. Nekem a vezeteknevem olaszul kiejtve csunya (jelentesileg), de egyaltalan nem erdekel ;) akkor is en vagyok, es az ismerosoknek meg ki szoktam javitani a kiejteset, ok mar tudjak, hogy nem olaszosan kell kiejteni. Az, hogy idegennek neznek: hat mert idegen vagyok. Bar kettos allampolgar, es ezert azt szoktak feltetelezni, hogy olasz apatol es magyar anyatol szarmazom - meglepodnek, mikor mondom, h nem, en full magyar vagyok, csak megtanultam rendesen olaszul. Ehhez kapcsolodoan akartam mar kerdezni, hogy honnan ez a nehezseg a sved megtanulasaval - mi kozben, ha jol ertem, angolul nagyon jol tudsz??? En egy masik hasonlo nyelvet jol beszelve (francia) es az olasz kozepfokkal erkeztem, es kb 4-5 ev utan tulajdonkeppen sokan mar olasznak gondoltak (az szokott felmerul no, h melyik regiobol jottek - nagyon nagyon a regionalis kulonbsegek), vagy hogy esetleg gyerekeket kerultem ide, mert van egy kis akcentusom. Mondjuk ezzel megneztem oket, mert irni messze nem tudok olyan jol, mint egy egyetemet vegzett olasz, de beszelni siman.
VálaszTörlésDe fura, az én nővéremnek olasz férje van, és ő felvette a férj vezetéknevét kötőjelesen. 9 éve házasok. (Francia-olasz határnál laknak.)
TörlésAz utolso mondatot “szetjavitotta “ a javito ;( ‘az szokott felmerulni, hogy melyik regiobol jottem…… )….. Mondjuk ezzel megvezetem oket….
VálaszTörlésHu, bocsi, olyan szamonkeroen hangzik a kerdesem, nem ez volt a szandekom ;) csak arra gondoltam, h ti otthon esetleg angolul beszeltek Jack-kel? Vagy keves az interakciod mas svedekkel?
Törlés:D Nem baj, számon is kérheted, én is azt gondolom, hogy ennél jobban kellene már beszélnem ennyi év után, de igen, angolul beszélünk Jackkel (csak ritkán szoktunk gyakorlás céljából svédre váltani) és lényegében a suliig sehol nem használtam a svédet - vásárláson kívül, de hát az legtöbbször ugyanazt az 5-6 kifejezést takarja. A passzív nyelvtudásom nagyon jó, mert olvasni és hallgatni sokat szoktam, de írni és beszélni nem volt sok alkalmam. Most a suliban használom a legtöbbet, de az is sokszor olyan hogy végighallgatom az órát és meg se kukkanok. A csoportmunka során tudom ténylegesen használni a nyelvet.
TörlésNagyon menő az, hogy te szinte akcentus nélkül beszéled a nyelvet!
Amúgy érdekes az olasz helyzet, köszi hogy leírtad. Svédeknél is van ilyen kőbe vésett, megváltoztathatatlan azonosítószám, de itt a születési dátum + 4 számjegyből jön a dolog, az pedig sosem változik.
A csúnya jelentés kicsit kellemetlen, de az tök jó hogy nem érdekel. Nekem volt egy Fanni ismerősöm Angliában, ami ugye ott szleng a női nemiszervre és ő elkezdte egy más néven hívni magát. Meg a Kitti néven is mosolyognak a britek.
nekem ez a vezetéknév, ami itt látszik, a férjem neve, amit egy kicsit egy anekdota miatt vettem fel, mi barátok voltunk a házasságkötésünk előtt sok-sok évig és egyszer mondtam neki, hogy majd vegyen már feleségül, mert tetszik a neve és szívesen lecserélném rá a tök hétköznapi születési nevemet. :) akkor még kötőjelesen nem lehetett felvenni csak névváltoztatással, pedig amúgy azt a változatot választottam volna. a névváltoztatás után amúgy nagyon megbántam, mert vagy egy évig nem bírtam bemutatkozni, nagyon szenvedtem attól, hogy mi is a nevem, de aztán megszoktam, később nagyon megszerettem. egyszerűen jó érzés nekem, hogy négy azonos vezetéknevű ember van itt, nyilván tökmindegy amúgy, ugyanúgy család az is, amiben mindenféle nevek vannak, de bennem ez jó érzést okoz.
VálaszTörlésmondjuk egyben utálom, amikor valaki azon felsőbbendűsködik, hogy odaadni a nevemet, az milyen megalázó, hát ne adja, jóvan, szerintem ez mindenkinek a privát döntése, senkinek semmi köze hozzá. de sajnos saját és mások példáján azt kell mondanom, hogy olyan ez, mint a farmervásárlás, amikor megveszed és tetszik a tükörben, még egyáltalán nem tudod, hogy később majd ez lesz-e a kedvenc farmered vagy valójában utálni fogod vagy egy kicsit utálod, de aztán megszereted, vagy az elején szereted, de aztán megutálod. :)))))
"ugyanúgy család az is, amiben mindenféle nevek vannak, de bennem ez jó érzést okoz."
TörlésBennem viszont baromi rossz érzéseket kelt az ilyen megjegyzés, és ezért nem is törekedtem huszonévesen sem né lenni. Nem mindenféle nevek, hanem a szüleink, nagyszüleink öröksége.
Tudom, hogy a mozaikcsalád azoknál szinte szitokszó akiknél nem történt ez meg, tapintatlanság.
Edit, köszi hogy megosztottad, nagyon érdekes sztori és cuki hogy barátok voltatok először. És szép a vezetékneved, tényleg. A farmervásárlásos példa érdekes, biztosan így van tényleg. Valóban nem tudom most elképzelni, milyen lenne ténylegesen az ő nevével élni.
TörlésEgyetértek veled abban hogy ez privát döntés és senkinek semmi köze hozzá. Érthető hogy sokan sokféle módon gondolkoznak erről, rengeteg mindentől függnek a nők érzései ezzel kapcsolatban, ahogyan a kommentekben is látszik, de mivel Magyarországon szabadon lehet választani, ezért nem érzem elnyomásnak vagy megalázónak, akárki akárhogyan is dönt. Természetesen teljesen más a helyzet egy olyan országban, ahol a nőnek nincs választási lehetősége, hanem kötelezően fel kell vennie a férje nevét. Érthető ha ebben a helyzetben küzdenek azért a nők, hogy ne legyen ilyen szabály.
Névtelen, nem tudom miért okoz benned rossz érzést az, ha elmondja, hogy _ő_ hogyan érez és gondolkozik valamivel kapcsolatban. A saját érzéseink és véleményeink nem minősítenek másokat. Igen, a szüleink és nagyszüleink öröksége, de pontosabban csak az apai águnk öröksége, így a nőknek, anyáknak régen az egyetlen esélye az volt arra, hogy a gyerekeikkel azonos nevet viseljenek, hogy felveszik a férjük nevét. Nekem nincs gyerekem, de el tudom képzelni hogy fontos egy anyának, hogy a gyerekével azonos neve legyen.
Számomra szubjektív és egyszerűen nézőpont kérdése az, hogy valaki ragaszkodik az apjától kapott nevéhez, vagy fel szeretné venni annak a férfinak a nevét, akit ő választott és akivel leélni tervezi az életét. Mindkettő mindössze hagyomány és egyéni preferenciák kérdése és én egyiket sem látom rosszabbnak vagy jobbnak. Mindkettőben látok logikát is, furcsaságot is, mindkettőt meg tudom érteni és el tudom fogadni, és végső soron nem érdekel az sem, hogy ki mit gondol az én döntésemről, mert mindenkinek megvan a maga története, a maga indokai, a maga élményei arra hogy miért dönt úgy ahogy.
én nem is tudom értelmezni azt, amit Névtelen írt, olyan, mintha összekeveredtek volna a gondolatai, az elején lecsesz, de aztán mintha ugyanazt írná, amit én vagy nemtom. :) mindegy, bennem jó érzést kelt a kaputelefonunk :) és baromira semmi rossz érzésem nincs akkor sem, ha egy családban mindenkit teljesen máshogy hívnak, pont ugyanolyan cuki az is, mint a mi családunk. talán egyedül az xy-nével kapcsolatosan vannak érzéseim, mert sajnos rossz a memóriám és a munkahelyemen rendszeresen elfelejtem, hogy Julika hát vagy Marika az illető.
TörlésÉn egy időben nagyon meg akartam változtatni (magyarítani) a vezetéknevemet, akkoriban elég rossz kapcsolatom volt apámmal. Azóta kibékültünk, és már nem akarom megváltoztatni, mert amúgy tökre szeretem - és itt bejátszik a hiúság is, mert annyira egyedi vezetéknevem van, hogy eddig minden ezzel a vezetéknévvel élő magyar, akivel eddig találkoztam, valamilyen úton-módon rokonom. (Abban az országban, ahonnan a családom ezen ága származik, nem olyan ritka név.) A páromnak sem mindennapi a vezetékneve, és szerintem szép is, szóval a kötőjeles változaton elgondolkodnék, de igazából fogalmam sincs, hogy nevet változtatnék-e, ha összeházasodnánk.
VálaszTörlésNagyon érdekes, köszi! Menők tényleg az olyan nevek, amiből ilyen kevés van. Én is hallottam ilyenekről, hogy valakinek olyan a családneve hogy az összes olyan nevű valahogyan rokona és akár még találkozókat is szerveznek vagy a facebookon létrehoznak csoportot az azonos nevűeknek. Én sem szeretnék megválni egy ilyen névtől, az olyan lenne mint megölni egy unikornist :)
TörlésNálam az történt (anno domini :D ), hogy a világon semmi pénzért sem szerettem volna -né lenni, a lánykori nevem 12 egy tucat, ezért felvettem a férjem családnevét. Aztán elváltunk, én megtartottam a nevet, mivel szinte régebb óta hívnak így, mint a lánykori nevemen. Viszont ő újranősült, és a múltkor egy iskolai hírlevélben láttam egy téma kapcsán, hogy az új feleség is felvette azt a családnevet, így most olyan, mintha testvérek lennék. Hát, elég furi/mókás/abszurd.
VálaszTörlésKöszi hogy megosztottad, a te sztorid eddig a legegyedibb és nagyon bírom. Akkor te az Angela Merkeles változat vagy a sokféle lehetőség közül :) Tényleg furi/mókás/abszurd. És amúgy milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban? És az ex-férjed tudod hogy mit gondol arról hogy megtartottad a nevét? Ha szabad kíváncsiskodni :)
TörlésIgaziból inkább elcsodálkoztam rajta, zavarni nem különösebben zavar. Őszintén szólva nem kérdeztem a volt férjemet, mit szól ahhoz, hogy megtartottam a nevet. Talán akkor válhat főleg izgalmassá a dolog, ha egyszer esetleg én is újra férjhez megyek - na, akkor tényleg nem tudom, mit fogok csinálni :))
TörlésDe tényleg, mivel régebb óta hívnak így, mint a leánykori neveden, ezért gondolom már elidegenedtél attól, pláne azok akik nem is ismertek azon a néven. Hát nem egyszerű ez a helyzet, de ahogy belegondolok, most már meg tudom érteni, hogy miért történhet meg az hogy valaki megmarad az első férje nevén akkor is ha másodszor is megházasodik.
TörlésIgen, pontosan. Azt hiszem, a mostani eszemmel megtartanám a lánykori nevem mégis (vagy nem mennék férjhez :D ).
TörlésNa, már megint too late for the party, de én a poszt egy másik témájához szólnék úgyis hozzá: azt irod, svéd névvel svédhez néznének, és az zavarna. Erröl eszembe jutott egy itteni, frankfurti egyetemi angol professzorasszonyom, aki mesélte, hogy a lánya, ugye angol anyanyelvü, de már itt nött fel Németországban, angolul akcentus nélkül, ÉS német akcentussal is tud beszélni! ès hogy most indul Angliába a lány, és ö, az anyukája azt a tanácsot adta neki, hogy Angliában beszéljen német akcentussal angolul, mert különben ha angolnak nézik öt, az félreértésekhez adhat okot! Emlékszem, akkor mennyire ledöbbentem ezen a tanácson, de most már eléggé megértem. Hiába beszéli a nyelven anyenyevi szinten, hiába angol az anyukája, ö Németo.ban szocializálódott, ez a társadalom formálta, nem ismeri Angliát, csak vendßegként.
VálaszTörlésKár, hogy nem tudom, mi volt aztán a lánnyal.
Ez érdekes tényleg. Nem tudom hány éves a lány, de szerintem el tudja dönteni hogy, milyen akcentussal érzi jól magát, én nem adnék ilyen tanácsot. Nekem olyan mintha az lenne benne, hogy "húzd meg magad lányom, nehogy gondot okozz valakinek" Én nem tudok elképzelni nagy félreértéseket, hiszen Anglián belül (vagy akármilyen angol nyelvű országból) is költözhetnek az emberek ide-oda és akkor is új lesz nekik sok minden. Németország és Anglia között nincsenek nagy kulturális különbségek, illetve ha bármi félreértés történik, akkor annyival meg van oldva, hogy "nem itt nőttem fel"
TörlésPersze mondom ezt én, miközben hasonlóval van problémám :) De én azt el tudom képzelni, hogy a nyelvtudásom akadályozhat a munkavégzésben (vagy ezt feltételezhetik rólam) és így talán probléma lehet, ha egy svédre számítanak és egy nem tökéletesen beszélő illetőt kapnak, míg ha tökéletesen beszélek svédül, csak épp nem itt nőttem fel, az nem látom milyen problémát okozhatna. Oké, nem értem a kulturális vagy politikai referenciákat de ha egyszer megismernek, tudják rólam hogy miért. Illetve senki sem ismer mindent - mindig vannak olyanok, akik nem olvasták azt a könyvet, nem hallották azt a hírt, nem látták azt a sorozatot, nem jártak azon a helyen stb. amiről épp megy a beszélgetés a munkahelyen.
De egyébként érdekes sztori volt, csak én is elmerengtem ezen a helyzeten :)
Ez tök érdekes téma és milyen jópofák a hozzászólásokban szereplő sztorik! Nekem elég egyedi és bonyolult a vezetéknevem, és mivel apukámnak csak lánytestvére van, mi meg ketten nővéremmel ugyebár mindketten nők vagyunk, így velünk kihal ez az ág - ami engem kiskorom óta nagyon bánt, sajnálom is meg kicsit felelősnek is érzem magam, bár tudom, hogy ez nem az én felelősségem "felfelé". Mindenesetre érzek némi hivatástudatot hogy fenntartsam a nevünket, ami most egyedülállóként nem annyira esélytelen, de amíg párkapcsolatban éltem, elgondolkodtam rajta, hogy ezt hogy lehetne kivitelezni.
VálaszTörlésAz akkori párommal csak az esküvő közeléig jutottunk, így maga a névváltoztatási kérdés nem merült fel, de magamban azért gondolkodtam egy sort. -né biztos nem lettem volna, ízlelgettem, hogy az ő vezetékneve + a saját keresztnevem - de ilyen nevű "híresember" most épp él, szóval ezt elvetettem. Most meg már úgy vagyok, hogy annyira a saját nevemet szoktam meg, hogy nem tudom elképzelni, hogy lecseréljem (plusz ugye a névtovábbvitel megoldatlan kérdése), de a romantikusságát határozottan érzem, ha felvenném a a férjem nevét. Na meg ha lenne férjem, annak is érezném a romatikusságát :)
Egy barátnőm amúgy a házasságukkor nem vette fel a férje nevét, hanem mindenki maradt a születési nevén, és miután már megszülettek a gyerekei, akkor érezte, hogy milyen fura, hogy ő lóg ki a családból egyedül, és mindenki mást ugyanúgy hívnak, mint őt - szóval több évvel később vette fel a férje vezetéknevét. Nekünk, barátoknak, meg plusz sok év kellett, mire megszoktuk, hogy már más a neve :)
Köszi Teri, hogy megosztottad a történeted, érdekes helyzet ez is. Én is sajnálnám, ha ilyen helyzetben lennék, mint te és elveszne egy különleges név. Végül is ha lenne gyereked, elvileg kaphatná a te neved is, de persze szokatlan lenne ez a helyzet és sok férfi talán nem is menne bele. Én is azt gondolom, hogy a gyerekek megléte és neve is sokat nyom a latba a döntésnél, viszont végül ebből a posztból kihagytam azokat az érveket és gondolatokat, mert úgy vagyok vele, hogy még nincs gyerekünk, egyrészt sosem lehet tudni hogy mi lesz a jövőben, másrészt úgysem tudom most elképzelni, hogy anyaként hogyan gondolkoznék erről (ahogyan a névváltoztatásról is máshogy gondolkoztam, amíg ide nem kerültem), szóval igyekszem a meglévő információk alapján dönteni :)
TörlésAmikor férjhezmentem, valahogy én is igy gondolkodtam, mint te az elején : miért adjam fel a lánykori nevem, hiszen úgy, azon a néven voltam önmagam. A férj teljes nevének felvétele ellen, meg kézzel-lábbal tiltakoztam, azt ma is elképzelhetetlennek tartom, hogy én vagyok AB és holnaptól XY-né legyek :-) aztán lassan, lassan rájöttem, hogy igen, a férfiaknak azért jó érzés ha a nő felveszi a családnevüket - és egyre többet agyaltam ezen a dolgon, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Mert van Apuka és négy gyerek egy néven, aztán jön az Anya egy másik néven... és elég sokszor volt, hogy egyik barátnőmnek magyarázkodni kellett ez miatt a gyerekek ügyében és igazolni hivatalos igazolvánnyal, hogy igenis, ő a gyereke anyja, egy család. Szóval ha ismét választanom kellene, akkoris igy csinálnám :-)
VálaszTörlésKöszi fenci, hogy írtál és jó látni téged :)
TörlésAz a legjobb, ha ma is jónak tartod a döntésed. Sokaktól hallottam azt az érvet, hogy a gyerekeik miatt szeretnék valamilyen formában viselni a férjük nevét. Ez érthető is. Mondjuk ehhez képest kicsit ironikus hogy Magyarországon az anya lánykori neve is rajta van hivatalos iratokon. Az anya felveszi a férje nevét, hogy egyezzen a gyerekeivel, aztán mégis folyton a lánykori nevéről kérdezik a gyerekét :)
Vicces adalék: felvettek egy külföldi egyetemre, ahol mindenkinek kivétel nélkül a lánykori nevét használják.
VálaszTörlésEn felvettem az elso ferjem nevet, mint x-ne yz. En is azt gondoltam h ez milyen romantikus; aztan 4 ev utan (meg egy ocsmany megcsalas utan khm) elvaltunk. Isteni volt minden iratomat lecserelni 2x uh most a masodik ferjem nevet nem vettem fel; mondjuk az is igaz h “kovacs” es “horvath” kaliberu neveink vannak :)
VálaszTörlés