Tegnap voltam utoljára a gyerekeknél, véget ért ez az összesen hétnapos munka. Ha a gyerekekkel már nem is volt ugyanaz a kapcsolat mint régen, azért így is jó volt újra velük lógni egy kicsit és visszatérni abba az életbe. Sajnos a gyerekek anyukájával nem is találkoztam, mert minden nap olyan későn ér haza. Tegnap azt gondoltam, hogy hátha hazamegy 7-re, hogy találkozhassunk, de nem volt ott, én meg eljöttem. Aztán írta, hogy épp elkerültük egymást és sajnálja, hogy nem találkoztunk. Hát még én! No mindegy, legalább a gyerekekkel, az apjukkal, a kutyussal és a kutyus gondozójával találkoztam, meg amúgy is jó volt bemenni párszor a városba hozzájuk. Furcsa hogy elvittem az autójukat, fuvaroztam a gyerekeiket, főztem a lakásukban, de vele nem is találkoztam. Persze az jólesik, hogy így megbíznak bennem.
Nem sokat tudtam beszélgetni a gyerekekkel, a legtöbbször csak ültünk csöndben az autóban, én az utat, ők meg a telefonjukat nézték. De kedden mindketten ott voltak, és a nagyobbik rácsatlakozott az autó hangszórójára és betette a Goobát 6ix9ine-tól... Ami egy szörnyű szám, de anno amikor kijött, akkor persze eljutott a gyerekekhez is, és főleg a kisebbet megbabonázta ez a furcsa alak meg ez az egész zene, és sokszor betették a kocsiban, és nevettek a reakciómon, meg direkt felnyomták a hangerőt maxra és lehúzták az ablakokat, hogy égessenek. Szóval ez amolyan belső poén volt nálunk, és amikor betette most, akkor szinte meghatódtam, mert tudom hogy csak azért tette be, hogy visszahozza a régi időket, amikor olyan jól elvoltunk és sokat viccelődtünk. És utána sorra elkezdte betenni azokat a számokat, amiket két-három éve együtt hallgattunk az autóba, és ááá. Odakint szakadt az eső, ültem a meleg autóban, hátul a két srác és szóltak ezek a nosztalgikus számok, amiket együtt hallgattunk vagy akár énekeltünk is, mint a Det kommer bli bra. Úgy vettem, hogy szavakkal nem akarja elmondani, hogy hiányzom nekik és örülnek hogy itt vagyok, helyette így mondta el. Lehet hogy nem, de nem érdekel. Én ezt akarom gondolni erről, és úgysem tudom meg, ha nem így van, hadd gondoljam ezt, mert ez jó érzés.
Nem vagyok szomorú, hogy nem megyek hozzájuk többet, egyszerűen csak örülök hogy volt ez a pár nap és hogy ismerhetem ezt a családot és hogy szeretnek és hogy visszahívtak. Mikor eljöttem tegnap, benéztem a kisebbik szobájába és "könnyes búcsút" vettünk. AirPod a fülében, bámulja a mobilját:
- Bye, most már megyek...
- Okay bye.
- Nem hiszem, hogy jövök többet, úgyhogy szia...
- Okay bye.
- Jó volt újra találkozni, remélem találkozunk még valamikor.
- Yeah bye.
Néhány kép:
 |
| szép östermalmi házak |
A suli felé, Djurgården szélén. A távolban látható a Kaknästornet, ami egy 155 méteres TV-torony és sok helyről látható Stockholmban. Régen látogatóközpont is volt bent és fel lehetett menni megnézni a kilátást, illetve étterem is működött a tetejében, de 2018-ban bezárták sajnos. Viszont nekem még volt szerencsém egyszer ott ebédelni Jackkel és nagyon szuper kis étterem volt, körben kilátással a városra. Sajnálom, hogy már nem lehet felmenni.
 |
| az esős napon, miközben vártam rájuk a kocsiban |
 |
| nehéz munkám... |
 |
| a világ legkisebb liftje |
 |
| tegnap hazafelé |
A "Yeah bye"-parbeszed kicsit megszorongatta a szivemet... gyerekek.
VálaszTörlésDe szerintem siman van letjogosultsaga annak, amit mondasz, hogy a zenevalogatas jelentette a neked szant bucsut, vegul is fiugyerekek erzelmi onkifejezese szerintem (vallalvan a szexizmus vadjanak rizikojat :D) nem a konnyedsegerol hires. Miert ne hasznalnak ezt a kifejezest olyasminek a kozvetitesere, amit talan meg sem tudnak igazan fogalmazni onmaguk szamara sem?
Na örülök hogy szerinted sem hülyeség ez az elmélet. Viszont ez a nagyobbik volt, a kicsi meg a "yeah bye"... És régen pont vele voltam szoros kapcsolatban, 6-9 éves volt amikor ott dolgoztam és nagyon jóban voltunk, még 9 évesen is volt hogy megfogta a kezem ahogy mentünk be a suliba meg ilyenek... Nem vettem rossz néven az elköszönését, mert végig ilyen volt most és betudtam annak hogy kiskamasz lett...
TörlésDe pszichológust játszva és mélyebbre nézve, lehet hogy van benne egy dac vagy egy törés, még ha nem is tudatosan. Biztos rossz lehetett neki, hogy 3 évig tök jó barik voltunk, aztán egyszer csak hupp eltűntem, és rájött hogy nem is voltam a barátja, csak egy fizetett dolgozó :( Pedig nem így van, csak hát miután eljöttem, nem lehetett már folytatni a kapcsolatunkat, és én felnőtt fejjel ezt tudom kezelni, de nem tudom hogy 9 évesen neki milyen volt... Szóval lehet hogy azért volt ő mogorvább, mert úgy van vele, hogy minek legyen jófej, úgyis elmegyek megint - ha nem is tudatosan. Előttem volt egy másik nannyjük, ő meg 5 évig volt velük. Azért nehéz lehet a gyerekeknek, hogy megszeretnek valakiket, aztán eltűnnek az életükből.
Úúú igen, ebben ezer százalék, h igazad van, bele sem gondoltam. (Hogy a gazdag gyerekeknek is nehéz.:) Saját kiskori élményeimből kiindulva is logikus, hogy ami egyszer fájt, arra hajlamos az ember daccal, elzárkózással reagálni. Hát, ezt megfejtettük.
TörlésTalán egyszer, ha már nagyobb lesz, adódik még lehetőséged találkozni vele és beszélgetni erről. Érdekes lenne.
Azért elég megható, ahogy ezt leírtad. Mikor eszükbe fogsz jutni a jövőben, biztosan szeretettel gondolnak majd rád, és már ez is nagyon jó :) épp hallgatom ezt a LALEH számot, szerintem cuki :))
VálaszTörlésRemélem így lesz! :)
TörlésÉn is szeretem azt a számot! Amikor covid volt és nem lehettek rendezvények, akkor évzáróra a sulijuk erre a számra készített videót és iszonyat jó lett. Minden osztály táncolt, énekelt, játszottak az udvaron és tátogták a dalt. Össze lett vágva és valahogy felgyorsítva, és vidám, bulis, aranyos klip lett belőle.