Hétfőn meg az történt, hogy kaptam egy sms-t a gyerekek anyukájától, akiknél nanny voltam. Megdobbant a szívem, amikor megláttam a nevét a telefonomban. Azt írta, hogy az a lány, aki utánam jött (akit én találtam nekik) elkezdett dolgozni teljes állásban, úgyhogy most megint nincs nannyjük, de már csak rövidebb időre és csak keddtől péntekig kellene valaki, hogy elvigye a fiúkat a különóráikra és főzzön, és megkérdezi hogy engem érdekelne-e a dolog. Ezt már az új lány is megkérdezte tőlem még nyár elején és mondtam neki, hogy novembertől gyakorlaton leszek úgyhogy így nem. De most, hogy a gyerekek anyukája kérdezte, ellágyultam. Nem tudom, hogy azért mert egy részem szeretne visszamenni abba az életbe vagy mert annyira szeretem őket, hogy kötelességemnek érzem, hogy segítsek nekik. Egy kicsit talán mindkettő.
Pár óráig tanakodtam, hogy mit is írjak neki, zakatolt az agyam és nem tudtam máson gondolkozni. Végül megírtam neki, hogy október 31-től teljes állásban fogok dolgozni, de ha most nincs senkijük és kellene segítség, akkor ha az órarendem engedi, esetleg be tudok segíteni, amíg találnak valakit. Nagyon hálás volt. Megegyeztünk, hogy megírjuk egymásnak az órarendjeinket és meglátjuk, mi lesz.
Azóta sem tudom, hogy mit is tegyek, hogy jó lenne-e visszamenni egy kicsit. Előnyei, hogy keresnék egy kis pénzt, ami a két hónap 0 bevétel és sok költekezés után nem hangzik túl rosszul, bár fogalmam sincs, hogy mennyit kapnék. Előnye még, hogy találkozhatnék a gyerekekkel és visszatérhetnék egy kicsit abba a régi életbe és munkába, amit úgy szerettem. Hátránya az, hogy félek, túl sok lenne a suli és munka együtt, esetleg le kellene maradnom órákról, és egy ilyen tulajdonképpen felesleges és "önkéntes" munka miatt elvesztegetném az időmet és nem tudnék a suliban úgy teljesíteni és a tanulásra, fejlődésre fókuszálni. És mivel novembertől teljes állásban fogok dolgozni, ami persze nem tudom, hogy milyen lesz, viszont szabadságom nem lesz, ezért lehet hogy jobb lenne nem lekötni magam már most.
Talán a legjobb az lenne, ha az első hónapban ott lennék és közben segítenék megint találni nekik valakit. Mutatta a nő, hogy kiírta a facebookján, hogy segítséget keres, de nem hiszem hogy úgy eljut a megfelelő emberekhez a poszt. Először fel akartam ajánlani neki, hogy megint segítek keresni valakit, de Jack miatt végül nem írtam ezt. Ő múltkor sem értette, hogy miért én keresek nekik munkaerőt és végzek ingyen HR-munkát. Én mondtam, hogy szívesen csinálom, mert jó érzés a családnak is segíteni és az is jó érzés volt, hogy valakit hozzájuttattam ehhez a munkához, amiért nagyon hálás is volt a lány, akit felvettek.
Jack gondolom kihasználásnak érezte ezt, hiszen ez a család számomra felfoghatatlan mértékben gazdag és ezért zavarja az, hogy mégis ingyen munkát végzek nekik. Például amikor gondolkoztam, hogy hol lehetne meghirdetni a munkát, akkor javasoltam neki az egyik angol nyelvű hírportált, akik angol nyelvű munkákat is közvetítenek Stockholmban. Megnéztük az oldalt és 30 napra 350 euró lett volna egy hirdetés és mondta, hogy ó az nagyon drága. Igen, ez nagyon drága, nektek pedig nagyon sok pénzetek van - gondoltam magamban. Végül én találtam nekik valakit, szóval mondhatni megspóroltam nekik 350 eurónyi pízt + az ő idejéből sokat azáltal, hogy én levelezgettem emberekkel. Hálás volt a segítségért, de ennyiben ki is merült a dolog. Jófejség lett volna, ha köszönetképpen ad valami apróságot. Tényleg nem ezért csináltam, és így is megint ott tartottam, hogy újból segítek, de tényleg igaza van Jacknek abban, hogy miért segítenék én, miért nem oldják meg maguk. Biztos ezért is keresnek átlagban kevesebbet a nők, mert sokan vagyunk ilyenek, mint én, hogy nem merek a pénzről beszélni, nem merek kérni és legyintek, hogy á szívesen megcsinálom ingyen. Ja és amúgy ha neki annyira fontos ez a munka, hogy a sulikezdés előtt három nappal kap észbe, hogy nincs nannyjük, miközben már tavasszal tudta, hogy nem lesz, akkor tényleg miért én törjem magam. Amúgy odáig vagyok ezért a nőért, rengeteg mindenben felnézek rá, de azért ő sem tökéletes.
Hááát egyik oldalról igaza van Jacknek, kicsit felelőtlenség a nőtől, hogy ilyen későn kezd keresni, meg hogy nem hajlandó fizetni a weboldalért.
VálaszTörlésMásrészről ha kedveled, és fontos neked, hogy a gyerekeknek jó nannyjük legyen, tudsz segíteni és nem esik nehezedre, miért ne tennéd meg jófejségből? Mármint én is biztosan megtenném nekik, de én is ugyanilyen típus vagyok, mint te, annyi mindent megcsináltam már életemben, amit nem kellett volna csak úgy, puszira.
Velem is előfordult már, hogy segítettem valakinek (a sulimba felvételizett a gyerekük, ahova nagyon nehéz bejutni, és kb coachingoltam őket és a gyereket is, több hosszú telefonhívás, videóbeszélgetés, stb). A végén egy sms-t kaptam, hogy felvették a gyereket, ennyi. Nekem is jólesett volna egy csoki vagy bármi apróság, egy gesztus, mert tényleg sokat segítettem és nagy tétje is volt a dolognak, de hát ez van.
Szóval tessék, segítek 'önzetlenül', aztán puffogok. :D
Amikor elmentem tőlük, akkor abszolút nem láttam azzal problémát, hogy szívességből segítek nekik találni valakit, mert váratlanul távoztam, 3 év után és én is a szívemen viseltem a gyerekek sorsát és szerettem volna, ha szeretik az utódomat is. Most viszont tényleg nem tartozom nekik már semmivel, csak simán kinézem magamból, hogyha visszamegyek egy kicsit besegíteni és azt mondja az anyjuk, hogy jaj nem talál senkit, akkor azonnal felajánlom a segítségem, mert én is ilyen vagyok. Pláne velük, mert úgy szeretem őket és ez a nő olyan kedves és hálás tud lenni, hogy nem tudok neki "ellenállni".
VálaszTörlésVannak ilyen kihasználós munkák, akiket sokat zaklatnak ismerősök vagy akár ismerős ismerőse, hogy csak egy gyors kérdés, csak ez, csak az. A nyelvtudás is ilyen, meg a mindenféle orvos például. Én is úgy vagyok ezekkel, hogy bár én szívességből segítek, de ha a másik mégsem fejezi ki semmilyen módon a háláját, legalább azáltal hogy mutatja, hogy tudja hogy ez nagy kérés, extra munka, szívesség részemről, hanem egyszerűen elveszi amit kap, az rosszul tud esni.
Nekem az egyik barátnőm állatorvos és őt rendszeresen zaklatják kérésekkel, kérdésekkel, de olyan is volt, hogy este 9-kor zörgetett a szomszéd pár az ajtaján, hogy a kutyája nem tud pisilni. És rimánkodtak neki hogy nem tudják elvinni a sürgősségire, segítsen ő. Végül bement velük este a rendelőbe, lekezelte a kutyát és utána semmi köszönöm, semmi hála, kb. úgy mentek el mellette a folyosón mintha egy idegen lenne. És ilyenkor még az érzi hülyének magát, aki segített és jót cselekedett, hiába a másik embert minősíti az ilyen viselkedés.
Teljesen megértem ezt a dilemmát, én is nagyon nehezen mondok nemet, mikor tudnék segíteni is. Nekem az jutott eszembe, hogy ilyenkor szerintem az van, hogy ez a nő először a könnyebb lehetőségeket kutatja fel, ami nem jár nagy idő és pénzbefektetéssel, gondolom e között vagy te is, és ha ezek a lehetőségek kifújnak, legfeljebb ezután fektet ebbe több időt és energiát. Szerintem amíg szívesen segítesz, addig oké, de ahogy ez már inkább áldozat, ott már érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e :)
VálaszTörlésBiztosan így van ahogy mondod! Ő iszonyatosan elfoglalt, van hogy reggel 7-től este 10-11-ig dolgozik, úgyhogy biztos alapbeállítás nála, hogy a legegyszerűbb megoldást választja.
TörlésIgen, amúgy ez a nemet mondás és a szívességek felajánlása nagy és nehéz téma. De én általában úgy vagyok vele, hogy jót tenni jó és hiszek abban, hogy megtérül valamilyen módon.