a gyerekeknél

Visszamentem a gyerekekhez és olyan érdekes volt. Én sosem mentem vissza például a gimimbe, hogy egyetemistaként bratyizzak a tanárokkal, beüljek egy órára vagy csak körbesétáljam a régi termeket... De azt gondolom, az is ilyen érzés lehet. Minden a régi, minden ugyanúgy van, ahogy emlékszem rá, de mégis más. Már nincs súlya, nagy jelentősége, nem félelmetes, csak egy szeretett vendég vagyok, aki már máshol jár, máshol él, mással foglalkozik. Azt már akkor is gondoltam, amikor utoljára voltam náluk, hogy egy korszak véget ért és sosem lesz ugyanolyan a gyerekekkel való kapcsolatom, még ha találkozom is velük, és ez tényleg így van. 

Munka előtt, miközben vártam az indulási időt, eszembe jutott, hogy mennyire nem szerettem ezt, hogy csak 2-3 körül kell elindulnom, és az utolsó órákban már nem is tudom normálisan lekötni magam, csak azon jár az eszem, hogy lassan indulni kell. Jó érzés volt odafelé menni, a megszokott útvonalon. A Centralentől gyalog mentem a házukig. Nagyon szép környék, legutóbb az öcsémmel turistaként bicikliztem arrafelé, jó volt erre gondolni.

Én persze már ott voltam 10 perccel előbb, a kissrác pedig 10 percet késett. Most már 11 éves kiskamasz, aki nem fogja magát azon izgatni, hogy pontosan odaérjen teniszre. Elmondása szerint vannak akik 15 percet késnek, akkor az 5 perc az semmi. Ja bocsika. Az autóban igyekeztem vele beszélgetni, de hamar kifogytam a kérdésötletekből, és a párszavas vagy egymondatos válaszaival megvolt a beszélgetés úgy 10 perc alatt. Visszafelé már nem is beszélgettünk, csak TikTok-videókat nézett és vicces filtereket próbálgatott a telefonján. De nem baj, ezt bírom a gyerekekben, hogy bennük még nincs meg az a kényszer, hogy udvariasságból vagy mert kínosnak tartják a csendet, bájcsevejt folytassanak. 

Míg teniszezett, volt egy órám a kávézóban, de a könyvemet elfelejtettem elvinni, szóval kicsit unalmas is volt az az idő. Közben elgondolkoztam azon, hogy de jó hogy már továbbléptem és bármennyire is jó volt ez a munka és akkor pont ez volt, amire szükségem volt, mennyire jó érzés az, hogy haladok előre az életemben, tanulok azért hogy legyen egy új végzettségem és nem kell ilyen-olyan munkákat végeznem a hátralevő életemben, hanem remélhetőleg már jövő nyáron lesz egy jól fizető állásom és végzettségem, amiben előrelépési lehetőségeim is lesznek.

A nagyobbikkal, aki már 14, még ennyit sem tudtam beszélni. Tudom, hogy furcsa hogy ilyen nagy gyerekek mellé segítséget hívnak, de nannynek, bébiszitternek már két éve sem nagyon tudtam nevezni magam, csak az egyszerűség kedvéért mondtam így. Inkább sofőr és szakács voltam, mert tulajdonképpen csak erről volt szó. A svédeknél sem átlagos dolog az, hogy ekkora gyerekek mellé fizetett segítség van, sőt úgy általánosságban sem divat náluk a bébiszitter, aupair. Inkább olyanok, mint Magyarországon, bár azt sem mondanám, mert a magyaroknál meg a nagyszülők általában rengeteget segítenek a gyerekek körül, itt meg általában a családok megoldják maguk a dolgokat. Ez az én megfigyelésem, persze ahány ház annyi szokás. 

Már otthon gondolkoztam, hogy mit is főzzek majd, de aztán írta az anyukájuk, hogy elő vannak fizetve a Linas Matkasse szolgáltatásra, ami olyan hogy minden héten érkezik hozzájuk egy csomag a megfelelő, friss hozzávalókkal és a heti receptekkel és azokat az ételeket főzik. Én ezt nem igazán kedvelem. Egyszer kipróbálta akkor is, amikor náluk voltam, és nekem nem jött be. Eleve annak, aki rutinosan összedobb kajákat, sokkal több munka egy újfajta ételt megadott receptből, megadott hozzávalókkal és mennyiségekkel elkészíteni. Másrészt én nem találom túl jónak a recepteket. Mondanám, hogy ez a szolgáltatás annak jó, aki most tanul főzni, de ez sem igaz, mert ahhoz nem elég leíróak a receptek. Én főzésnél a receptekből csak ötleteket merítek, hogy milyen hozzávalók és ízkombinációk működnek együtt, milyen új ötleteket látok, ami nem jutna eszembe, itt viszont minden ott van és muszáj felhasználnom azt és úgy, amit küldtek. Ezenkívül szerintem nem is jók a mennyiségek. Legutóbb is problémám volt ezzel és most is, ha például szigorúan követtem volna a receptet, akkor a krumplihoz a mártás, ami tulajdonképpen besamel mártás volt, nem lett volna jó, mert rosszak voltak az arányok. Na meg még az sem tetszik, hogy rengeteg műanyag csomagolást használnak. 

nagyjából azért sikerült a recept fotóját létrehozni

Egyébként azóta van ez a szolgáltatás, amióta az előző csaj kezdett, mert ő nem nagyon tudott főzni és neki találták ki ezt a megoldást. Nekem több időt is vett igénybe a főzés, mintha csak amúgy főztem volna valamit. Közben a gyerekek persze már tök éhesek voltak és rájártak a hűtőre. A vacsora nagy része viszont ott maradt a tányérjukon. Nem változik semmi tényleg. 2020 decemberében dolgoztam utoljára náluk, érdekes élmény volt, ahogyan visszajött minden, hogy mit hol tárolnak és minden ugyanott is volt. Ugyanúgy el van romolva a sütő hőmérséklet-állító gombja és minden ugyanaz azóta is.

Majdnem 7 lett mire végeztem, aztán el is mentem. A kutyának saját bébiszittere van, napközben egy idős hölgy vigyáz rá és este 7 körül szokta visszavinni, de tegnap nem érkezett meg, mielőtt elmentem, pedig akartam látni, hogy milyen örömujjongást vágott volna le a kutyust nekem. Na ő tényleg örül nekem, nem úgy mint a fiúk.

És hogy a pénzkérdéses történetet is lezárjam, örömmel jelentem, hogy rávettem magam, hogy Jack összegét kérjem. Tényleg sokkal egyszerűbb volt így, hogy nem is találkoztam vele és sms-ben megírtam. De egész nap készültem rá, hogyha este hazaér esetleg, akkor élőben is merjem neki mondani. Így viszont könnyű volt, de azért így is izgultam. Bár addigra már azért eljutottam arra a szintre, hogy én sem gondoltam, hogy irreális lenne ez az összeg. Jack is sokat beszélt róla és a kommentjeitek is segítettek. Csak két órával később, 9-kor válaszolt az sms-re, persze addig izgultam, hogy jáj írjon már. Aztán azt írta, hogy nagyon finom volt a vacsora és bárcsak minden nap az én főztömet ehetnék. Aww. Mindig agyondicsérte a főztjeimet, ez nagyon kedves tőle. Nem vagyok amúgy kiemelkedő szakács, egyrészt ő nem tud főzni, másrészt ő sosem fukarkodik a kedves szavakkal. Szerintem ritka az ilyen ember. Mondjuk amikor ott voltam egyszer találkozni az új lánnyal, és láttam hogy ő mit művelt a kajával, pedig bolti sült krumplit és halrudacskákat készített, amit nem gondoltam, hogy lehet rosszul vagy furcsa módon elkészíteni, de neki sikerült. Szóval egy főzni nem tudó emberhez képest biztos jó vagyok.

Meg is kaptam a kért összeget, nem írt rá semmit. Aztán megbeszéltük, hogy még hatszor fogok menni és egyébként talált valakit, aki megy majd a gyerekekhez. Egy svéd lány, aki a házikban, korrepetálásban is tud segíteni a nagyobb fiúnak is.