pénzkérdések

Most a pénztémáról fogok írni, ami az előző posztnak végül is folytatása. Közben megbeszéltem az anyukával, hogy kedden és pénteken elviszem a kisebbik fiút teniszre és főzök, aztán ha meglesz a további órarendem, igyekszem besegíteni, amíg nem találnak állandó nannyt. Várom egyébként a keddet, szuper lesz újra ott lenni.

Nehezemre esik a pénzről tárgyalni és pénzt kérni a munkáltatómtól, főleg ha ilyen félig baráti viszonyról van szó és ebben az esetben közvetlenül a zsebükből húzom ki a pénzt. Tehát nem az, hogy egy nagy cégnél vagyok, és egy illetékessel beszélek, aki kezében van egy költségvetés és feketén-fehéren a számok és majd ő megmondja, hogy mennyi az annyi. Amikor egy családról van szó, akkor teljesen más a helyzet. De mondjuk a fordítás kapcsán is totál béna, vagyis nagylelkű voltam a pénzzel, és ott is Jack volt aki pénzügyi menedzser szerepbe bújva próbált tanácsokat adni vagy épp csúnyán nézett egyes dolgok kapcsán. 

Ott az volt a felállás, hogy volt egy kis csapatunk, akikkel elosztottuk a munkákat és a beérkező pénzeket is hol egyikük, hol másikuk kezelte és utalta ki a többieknek. És a nő folyton késett a fizetéssel. Mindig úszott a munkákkal, a számlákkal és mindennel. Volt hogy több hónapon keresztül nem kaptam meg a pénzt, én pedig mindig türelmesen vártam és nem is aggódtam, mert tudtam hogy meg fog az jönni egyszer és pontosan, csak ki kell várnom. Jack viszont elfogadhatatlannak tartotta ezt és volt, hogy azt tanácsolta, hogy ne fordítsak addig, amíg nem fizet. Én pedig csak legyintettem, hogy tudod milyen elfoglalt, mindig ez van, de minden rendben lesz. Sőt egyszer az történt, hogy megkért ez a nő, akivel személyesen kétszer ha találkoztam, hogy adjak neki kölcsön egy nagyobb összeget olyan módon, hogy továbbra is visszatartja a fizetésem pár hónapig, mert szeretne elvégezni egy képzést és máshogy nem lenne most rá pénze. Én meg mondtam neki, hogy persze, majd fizet amikor tud.

Ezek tényleg nem professzionális dolgok és az emberi kapcsolatokat, a jó viszonyt előbbre helyezem, mint a pénzt. Ha semmi nem lett volna a kasszában és nem tudtam volna hogy veszek kaját a hónap végén, akkor biztos én is motiváltabb lettem volna, de nem erről volt szó és a szabadúszásban egyébként is nagyon fluktuált a munka- és így a pénzmennyiség is, amit elfogadtam hogy a munkával járó kihívás.

Na de vissza a családhoz. Amikor náluk dolgoztam, akkor rendesen be voltam jelentve, volt munkaszerződésem és tisztességes fix havi fizetésem, amit egész nyáron ugyanúgy kaptam, hiába volt 10 hetes nyári szünetem, na meg az őszi, téli, sí és tavaszi. Viszont most, hogy visszamegyek pár napra, nyilván nem fognak hivatalosan felvenni, hanem feketén fizetnek majd, de nem tudom mennyit. Megint, ahogy lenni szokott velem, nem is foglalkoztam volna a pénzkérdéssel. Simán kinézem magamból, hogy ingyen is beugrottam volna. Megint Jack volt, aki szóba hozta ezt a témát és azt mondta nekem, hogy ne menjek úgy vissza, hogy nem tudom mennyit fognak fizetni. Kérdezzem meg előre.

Össze is vitatkoztunk ezen, mert én jöttem a legyintésemmel, hogy áh nem azért csinálom, ő meg mérges lett rám, hogy miért mondom ezt, nehogy már ingyen munkát végezzek és tessék szépen megkérdezni hogy mennyit gondolt fizetni, nem ördögtől való dolog az. Na én kb. egy óráig ültem az sms felett, hogy juj most ezt a "kínos" dolgot hogy kérdezzem meg. Jack közben olyanokkal biztatott, hogy "tudni kell beszélni a pénzről, tudni kell megbecsülni magunkat és a munkánkat és árat szabni mindennek. Nekik van láthatóan nagy szükségük rád, te pedig szívességet teszel nekik és magadtól és a sulitól veszed el az idődet. Szerinted ők is így viselkednek, ha be kell nyújtani egy számlát? Szerinted megsértődik, ha a pénzről érdeklődsz, vagy mitől félsz?" Teljesen igaza van egyébként. Már csak abban is, hogy hiába nehéz kérni, az rosszabb lenne, ha nem mondok semmit és a végén nem azt kapom, amire számítok és csalódok.

Egyszer előfordult ilyesmi, persze az is ilyen nehéz helyzet volt, amire szerintem nincs jó megoldás, csak különböző emberek különböző megközelítései, jellemei és véleményei. Szóval az volt, hogy a családnak kettő alkalommal segédkeztem egy nagy vacsorán. Első alkalommal elmondták, hogy 18 vendéget fognak meghívni (plusz ők ketten) és tudnék-e segíteni az ételek elkészítésében és tálalásában. A menüt kitalálták, megvettek hozzá mindent, átbeszéltük a dolgokat, tehát nem minden az én feladatom volt. Előételt rendeltek, a levest és a mártást ők készítették. Én ezeket csak szépen tálaltam. A steaket én, a vega készítettem el. Én nem kóstoltam, de mindenkinek nagyon ízlett. A desszert is bolti volt, azt is csak be kellett dobni a sütőbe és tálalni. De 20 tányérra szépen kitálalni mindent, aztán elpakolni, készülni a következő fogásra... Egész este sürögtem-forogtam. Amúgy tök jó élmény volt és büszke voltam, hogy megkértek erre. Aztán elhalmoztak dicséretekkel és nagy siker volt az egész. Majdnem éjfélre értem haza, fizették haza a taximat és másnap kaptam 1000 koronát. Én nem is számítottam erre a pénzre, vagy csak nem tudtam mennyi lesz, már nem emlékszem, de arra igen, hogy nagyon örültem neki. 

Aztán úgy egy év múlva újra vacsorát szerveztek, most ráadásul a feleség a cége fő fő fő embereit hívta meg, összesen 14-en voltak. Már az esemény előtt elmondta nekem, hogyha én nem vállalom a segítséget, akkor nem is szervezi meg, mert nélkülem nem tudnák. Örömmel segítettem újra, most kicsit másfajta menü volt, és még több mindent én készítettem. Már délután is készülődtem. Erre az eseményre még a 20 éves unokahúgát is áthívta felszolgálni. Ez is jó élmény volt, a szünetekben beszélgettem a lánnyal és jól elvoltunk. A vacsora után is elmondta nekem a nő, hogy mennyire nagyon hálás, minden milyen fantasztikus volt, és ha én nem vagyok, akkor nem vállalkozott volna arra, hogy meghívjon mindenkit magukhoz és ez az egész est nekem köszönhetően jött létre. Ismét taxival hazamentem és másnap kaptam pénzt az estéért, 500 koronát. Mivel az első alkalommal 1000-t kaptam, így ehhez képest ez már csalódás volt. Persze nem foglalkoztam vele semmit, nem kérdeztem, hogy hogyhogy ennyi, egyszerűen csak csalódás volt. Egyébként arra gondoltam, hogy valószínűleg nem is emlékezett, hogy első alkalommal mennyit adott. 

Ezt most azért meséltem el, mert anyukámnak és egy barátomnak is nyavalyogtam, hogy ugye milyen kínos ez a pénztéma és nem tudom, mit tegyek. Mire mindketten mondták, hogy de hát tudod hogy nem fognak kihasználni és úgyis megfizetik a munkádat. És eszembe jutott ez a sztori, illetve az is hogy az interjún azt mondták, hogy a plusz bébiszittelésért pluszban fizetnek majd, de aztán nem fizettek soha pluszban akkor sem, amikor betegek voltak a gyerekek és délután 3 helyett már reggel 9-re odamentem és egész nap velük voltam, vagy akkor sem amikor programjuk volt és éjfélig voltam náluk. Ezeket is egyébként lerendeztem azzal, hogy áh úgyis jó a fizetésem és hány olyan nap van, amikor nem kell dolgoznom, mégis kapok érte pénzt és ők sem kicsinyeskednek, akkor én miért tegyem. Ez igaz, de hát ők maguk mondták, hogy a fix fizetésemen felül pluszban még fizetnek, és az előttem lévő lánynál így is volt, szóval megint az én bénaságom volt, hogy nem mertem kérni. Egy idő után meg már azért nem, mert korábban sem kértem, akkor hogy kezdhetem el most.

Mennyi kanyar van ebben a történetben... Végül megírtam az sms-t úgy hogy rákérdeztem arra, hogy mivel most nem leszek alkalmazott, hogy lesz a fizetés. Normálisabban kérdeztem, nem éreztem tolakodónak. Erre visszaírt a nő, elsősorban arra hogy hálás hogy megyek, nagyon köszöni, minden segítség rengeteget jelent nekik. A pénzre meg tulajdonképpen azt írta, hogy ahogy én akarom, olyan formában fizet és amennyit mondok, azt küldi. Oké, hát ez nagyon jófejség, de jött a következő probléma, hogy afenébe, most megint kezdhetek töprengeni, hogy mennyi az annyi, és jaj nehogy mohónak, pénzéhesnek tartsanak, de alá se mondjak, hogy én érezzem magam nyominak. Persze mondtam Jacknek, hogy ezt írta, és hogy mit mondjak, ő meg kapásból egy nagyobb összeget mondott annál is, amit én a szerény kis agyammal nagynak gondoltam. 

Én elkezdtem ellenkezni és mondani neki, hogy neeem, ugyaaan már, ő pedig elkezdett meggyőzni, hogy miért ne kérnék ennyit? Sok jó érve volt valóban. Olyanokat mondott, hogy
- miért mondaná, hogy fizet amennyit mondasz, ha nem akarna annyit fizetni, amennyit mondasz?
- nagy szükségük van rád, nélküled mit tennének?
- főzni is fogsz? óó hát akkor pláne hogy mondd. tudod hogy szeretik a főztöd.
- szerinted ők szerénykednek, amikor árat szabnak a munkájuknak?
- tudod hogy ezeknek az embereknek mennyi az a pénz, ami szerinted olyan sok? fillérek...
- a kisemberek sosem mernek pénzt kérni a gazdagoktól. Szerinted Donald Trump valaha mondott olyat, hogy "ez túl sok?" (lol)
- komolyan szerinted ez sok? Besétál a Prada cipőjében a Gucci táskájával, te meg azt mondod, hogy ez túl sok pénz?
- na és ha sokallja, akkor majd mond egy kisebb összeget. Ez így működik.
- amikor be voltál jelentve, akkor jóval többet fizettek utánad, mint amennyit te kézhez kaptál, tehát számold bele ezt is. És te rosszabbul jársz azzal, ha feketén fizetnek
stb
stb
stb

Én bólogattam, hogy igaza van, de közben mégis azért érveltem, hogy ne kelljen már annyit kérnem. "Nem a pénzért csinálom. Olyan rövid idő, úgysem számít. Ez kétszerannyi, mint amiért lehet a neten bébiszittert találni. Nem akarom, hogy pénzéhesnek tartsanak." Persze mindenki a pénzből él, szóval nem tudom miért gondolom azt, hogy pénzéhes vagyok, ha kérek pénzt. Inkább alábecsülöm magam azzal, hogy keveset kérek? Az jobb?

A vége az lett, hogy nincs vége, mert válaszolgattam szépen az sms-eire, felajánlottam hogy főzök is, ő mindenért nagyon-nagyon hálás volt. Közben beszéltem az új, vagyis előző csajjal és kiderült, hogy ő valószínűleg talált már egy megfelelő embert az állásra, ezt is megírtam a nőnek, amiért még jobban örült és még hálásabb lett. És "meglepő módon" a pénztémát azóta is kerülöm, halogatom és nem akarok rágondolni. Jack meg csak csóválja a fejét ezen.

Szerintetek? Van igazság, jó megoldás ebben a történetben? Mondjak nagyobb összeget azért, mert nagy szükségük van rám, mert nekik az is aprópénz ami nekem már húdejófizu vagy legyintsek a pénzügyekre, hiszen néhány alkalomról van szó, ebből úgysem gazdagszom meg és nem a pénz a lényeg? Vagy valahol esetleg a kettő között? Az viszont nem tudom hol van, hiszen fogalmam sincs, hogy a szülők mennyit tartanak reálisnak, mennyit keveselnének és mennyitől kerekedne el a szemük, hogy "az szép". De simán lehet az is, hogy tényleg akármit mondok, csak bepötyögi és küldi és egyetlen másodpercre sem mérlegeli, hogy az sok vagy kevés, csak örül hogy jó kezekben vannak a gyerekei és nincs ezzel több gondja.