summertime and the livin's easy

Jack múlt szombat este elment egy hétre a vadonba Tobival. Ezt a nagy túrát már régóta tervezik, talán már tavaly nyáron kitalálták, hogy idén egy hétre mennek majd a packrafttel. A packraft egy könnyű (kb. 2,5 kiló) kis méretűre összecsomagolható, felfújható gumikajak, amivel elsősorban folyó vizeken lehet közlekedni. Előtte volt, hogy kajakkal vagy kenuval mentek túrázni, de azok szállításához autó kell, ezt pedig össze tudják csomagolni és tulajdonképpen a járművüket a hátukon vihetik. Tényleg szuper kis találmány, nagyon erős az anyaga, szóval elvileg nem tud egykönnyen kilyukadni. Ami még szuper, hogy van az orrán egy erős és vízálló cipzár, amivel ki lehet nyitni a csónakot és a belsejébe is lehet pakolni. A többi csomagot pedig az orrán lehet szállítani. A teherbírása úgy 180 kiló úgyhogy sok csomagot is elbír. Hátránya, hogy elég korlátozott, hogy hol, milyen vizeken használható, de errefelé északon sok megfelelő folyó van, ahova tökéletes. Berakok egy képet róla, Jacké ilyen, de sokféle típus van. Ez az Alpacka márka.

Éjszakai vonattal mentek északra, Umeå fölé, úgy 700 kilométerre, ahol jó kis vizek vannak és egy kisebb folyón mentek lefelé egy héten keresztül. Rengeteg sok tervezéssel jár egy ilyen túra, kezdve azzal hogy találni olyan helyszínt, ahol sokáig tudnak lenni és megfelelőek a vizek. Mert ha túl vadvíz, az nem jó, ha túl sekély, az sem. A másik kitétel, hogy tömegközlekedéssel el tudjanak jutni a kezdőpontra, majd A-ból B-be jutva onnan meg haza tudjanak jutni. A következő feladat pedig átgondolni, hogy mi minden kell egy hétre, milyen kaják és mindezt összepakolni szállítható méretre. Jack egész héten ezzel foglalkozott, rakosgatta a vinnivalókat a padlóra, listákat írt és Tobival sokat tárgyalt a tennivalókról. Mert persze végig sátorban alszanak és a szabadban vannak. Nincsenek házak, boltok, éttermek vagy szállások a környéken, csak az van amit visznek magukkal.

Kajának sok szárított ételt vittek. Lehet kapni azokat a dehidratált, előre készített kajákat, amikről már írtam máskor is. Az pár ebédre jó. Ezenkívül ők is készítettek aszalt ételeket, amik kevés helyet foglalnak. Tobinak van aszalógépe, amivel még csirkehúst is készítettek most. Ezenkívül visznek száraz szójahúst, vöröslencsét, meg még nem is tudom miket terveztek a 7 napra, de sok kaját vittek. Horgásztak is, és fogtak is többször halat szóval abból lett jó kis vacsora. Összesen 33 kiló lett Jack csomagja és ebből 10 kilós volt a kajás táska. Legalább vizet nem kell vinniük, mert a folyóvizet isszák, ahhoz meg van víztisztítójuk. Jack csomagjai az útra: a zöldben csak kaja, a narancsban a csónak, a pirosban pedig minden más (ruhák, sátor, matrac, hálózsák, horgászfelszerelés, evező stb.) 

Péntekre nagyjából már össze is pakolt és szombaton csak este 10-kor ment a vonatuk, így elég sok időnk volt. Végül el is mentünk ide-oda. Elbicikliztünk hambizni, aztán a Lyranba sütizni. A Lyran a legcsodálatosabb cukrászda a városban. A víz partján az erdőben egy varázslatos, több mint 150 éves épület fantasztikus, vízre néző terasszal, csinos kis toronnyal és a kinti-benti rész egyaránt szuper. Persze mindig tömeg van, de most mindenki kint akart leülni, mi pedig leültünk a nagy szalonban. És utána még frizbigolfozni is elmentünk. Jack közben folyton azt kérdezgette, hogy vajon mit felejtett el, mondjam meg hogy mit nem pakolt be. De most hogy már hazafelé jönnek elmondható, hogy semmi sem hiányzott, szóval jól bepakoltak. 

Az egyedül töltött hetem nem volt tele nagy tervekkel, de pont az volt jó, hogy nem éreztem semmi kényszert, hogy bármit is csináljak, csak azt, amihez épp kedvem volt. Elintéztem pár dolgot, például elvittem a bicajomat szervizbe, mert nyikorgott a fék. Azt hittem háromperces munka lesz, de kiderült, hogy ki kell cserélni a féktárcsákat és egy vagyonba került az egész. Még most sem dolgoztam fel, hogy vagy 80 ezret fizettem, amiből a fele a munkadíj volt. Miééért? Hogy lehet ennyi a munkadíj... Amúgy is kedden a záráshoz elég közel vittem és másnap délelőtt a nyitás után úgy egy órával már írtak, hogy mehetek a bicajért, szóval szerintem 10 perc volt kicserélni a tárcsákat. Azt mondták, hogy a munkadíjban benne van minden javítás, szóval a bicajom tip-top állapotban kell hogy legyen, de nekem olyan érzésem volt, hogy semmi mást nem csináltak rajta. Szóval átverve éreztem magam, és nyominak, hogy nem kérdeztem rá jobban, hogy mégis mi mást csináltak, nem látom hogy például megolajozták volna a láncot, sőt talán fel sem pumpálták... Jó mindegy, ezt az élményt inkább elfelejtem és legközelebb megpróbálok határozottabb lenni. Amúgy is elvileg örök szervizgarancia érvényes a biciklimre, amibe az egyszerűbb dolgok beletartoznak. Nem hiszem egyébként hogy átvertek, Svédországban ez a rossz, hogy nagyon drágák a szolgáltatások díjai és ezért sokszor inkább újat vesznek az emberek, ahelyett hogy megjavíttatnák a dolgokat. 

Szerdán a fél napot végigtelefonáltam anyukámmal, mert mindketten eléggé ráértünk és közben mindenfélét megcsinálunk amúgy is. Beszéltem még egy másik barátnőmmel is, akivel ezer éve nem sikerül személyesen találkozni, és most hogy otthon voltam, hihetetlen módon úgy volt, hogy találkozunk. Túl szép volt, hogy igaz legyen, gondolhattam volna. Covidos lett pár nappal a tervezett találkozó előtt, úgyhogy megint nem jött össze. Szerinte már sosem fogunk találkozni. Kezdem én is így gondolni, de azért tök jó, hogy mostanában legalább telefonon beszélünk néha, bár ő annyira elfoglalt, hogy még azt is nehéz összehozni. De mi van már a coviddal, szörnyű. Ő már másodszor lett covidos, aztán három másik barátnőmmel skype-oltunk volna, de az egyikük szintén covidos lett, így az a terv is meghiúsult. 

Voltam a fürdőban is, mert tavaly szülinapomra Jacktől 10 alkalmas belépőt kaptam az egyik fürdőbe, és novemberben lejár, de még csak ötször, most már hatszor voltam. Vagy március óta nem tudtam elmenni, így most sokszor kell mennem rövid idő alatt, de rossz nekem. Azt hittem, hogy nyáron nem lesz olyan jó szaunázni meg a medencében lenni, de tök jó volt most is. Este a családdal videóztunk egy kicsit. A szüleim házassági évfordulója volt és mindenki valahol van, úgyhogy senki sem tudta őket személyesen felköszönteni, de az öcsém kitalálta, hogy jelentkezzünk be videón meglepiből. Jól sikerült, mert anyukám azt hitte, hogy csak az öcsém köszön be, aztán jöttem még én és még a két bátyám sorjában. Jót dumáltunk, nagyon sokat nevettünk, és még utána is írta anyukám, hogy milyen jó volt a "tali". 

Ezenkívül vettem pár dolgot, amik nem extra fontosak, de mégis kellenek, csak régóta lusta voltam elintézni. Például egy új kicsi serpenyőt, mert a régi teflonos volt és teljesen szétjött és már vagy egy éve nem használjuk, és csak egy serpenyőnk van. És persze csak akkor akarok venni, amikor épp kellene, de utána már nem érdekel. Másrészt meg nem tudtam kitalálni, hogy milyen anyagút vegyek. Teflont? Kerámiát? Alumíniumot? Öntöttvasat? Ha már veszek valamit, akkor szeretnék jót venni, de fogalmam sem volt, melyik mire jó. Végül valami dán Scanpan CTX (ceramic titanium extreme) márkájú többszörösen díjnyertes serpenyőt vettem, ami magától felüti a tojásokat és elkészíti nekem reggelire a tükörtojást. Na jó azt nem, de elég jól néz ki és remélem tényleg tartós és nem mérgez meg, mint a teflon. Vettem még sütéshez szilikonos csipeszt is, mert az sem volt eddig. Meg egy új kenyérvágó kést, mert a régi kezdett rozsdásodni. És normális jégkészítőt, mert eddig olyan műanyag volt, ami széttört. Ez meg tök szuper, az alja szilikonos és ki lehet ugrasztani a jégdarabokat és tényleg működik. De a legjobb vásár a használtboltban talált IKEA-s fogkefetartó 5 koronáért. A régi eltört, Jack megragasztotta, de inkább sminkcuccokat tartok benne azóta, a fogkefék meg csak magukban álldogáltak a mosdókagylón. Majdnem vettem 99 koronáért H&M Home-os tartót, aztán eszembe jutott a használtbolt, hogy tuti találok ott valami régi bögrét, vázát, tárolót ami jó lesz erre a célra és tényleg. Ritkán vásárolok tárgyakat, ezért nagy eseménynek érzem ha veszek valamit. 

Tegnap egész délután Kathie-éknél voltam és nagyon jó volt. Csatlakozott hozzánk a férje is, jókat dumáltunk, sétáltunk a környékükön és elmentünk hambizni. Jófej volt a férje, meghívott engem is. Aztán szóba került az autójuk, mert az ikrek érkezése miatt vettek új autót, ami majd az év végén érkezik meg, mi meg Jackkel eljátszottunk a gondolattal, hogy esetleg megvennénk az ő régi, 18 éves autójukat, amit a szülőktől örököltek meg. Csak hát ugye ez nagy döntés, sok előnye, de hátránya is van, én félek hogy túl drága lenne a fenntartása, a benzinár is az egekben stb. Erre tegnap azt mondta Erik, hogy valószínűleg ingyen is odaadnák. Úristen. Nem akartam elhinni. De majd még visszatérünk a témára később. Szóval lehet, hogy év végén lesz egy autónk. Nagyon izgalmas dolgok ezek. Ők meg több mint 700 ezer forintért vettek ikerbabakocsit. Elég durva, meg ironikus is, hogy a régi autójukat feleennyiért nem tudnák eladni. Lesokkolt az ár, de aztán belegondoltam, hogy sajnos Magyarországon (Amerikában meg pláne) a szülésért kiperkálnak az emberek ennyi vagy még több pénzt, itt meg tényleg 0 korona a terhesség és a szülés az egészségügyben.

Ma meg már csak várom Jacket, addig rendbe teszem a lakást, bevásárolok, főzök majd neki vacsit, de jó ráérős napom lesz ma is. Jövő héten meg még egy hétig szabin lesz Jack, elvileg szuper jó idő lesz, nekem meg még mindig van két hét szabim a suli előtt.