két nap biciklivel: mariefred

Miután Jack megérkezett vasárnap majdnem éjfélkor, a következő két napot sok pihenéssel töltötte, miközben letisztította, kimosta a túrázós cuccait és nagyjából elpakolt mindent. Én sem erőltettem meg magam túlzottan, kb. mintha én lettem volna azon a kimerítő úton. Szerdán viszont elmentünk egy ottalvós biciklitúrára Mariefredbe, ahol a családom volt és úgy tetszett nekik. Az éves bakancslistámon rajta volt egy ottalvós biciklis út, mint tavaly a sigtunai volt, úgyhogy most ezt is kipipálhatom. És mennyire nagyon szuper is lett ez a két nap. Mondjuk egy kis csalódással indult a tervezett út, de azért így is tökéletes volt. Van ugyanis Mariefredben egy cuki, több mint 100 éves gőzmozdony, ami egy 60 centis, keskeny nyomtávolságú vasútvonalon jár néhány környékbeli város között. Bizonyos napokon pedig van egy olyan körtúra, hogy Mariefredből gőzmozdonnyal át lehet menni egy Taxinge nevű helyre, ahol van egy kastély, majd a gőzvasúttal vissza Mariefredbe. Ezt a körtúrát néztem ki magunknak, és a terv az volt, hogy Mariefredben ebédelünk, a bicikliket és a csomagot a szálláson hagyjuk, majd megcsináljuk az időutazós kis túrát. Már le is volt foglalva a szállás, amikor egészen véletlenül ránéztem a vasút honlapjára, ahova hétfőn kiírták, hogy törölve lett a szerdai körtúra. Úgyhogy ez le lett fújva, viszont így legalább nem kellett sietnünk és időre odaérnünk.

A bicajtáskába pakoltuk össze a cuccunkat és vonattal mentünk Söderteljéig, így 40 km körülire rövidítve a távot. Minden egyszerűen fantasztikus és a tökéletes volt. Az idő, a táj, az utak amiken tekertünk, az épületek, a látványosságok, na és a társaság, Jack. Útbe ejtettük azért a Taxinge kastélyt, másik nevén a Sütikastélyt. Mintha egy ovis adta volna ezt a nevet, de ez a beceneve tényleg, hogy sütikastély, ugyanis a kávézójában 65-féle sütemény, torta és édesség kapható. Naná hogy kíváncsi voltam erre a desszert-mennyországra. A helyszín és a látvány csodás volt, de a sütiktől nem dobtam azért hátast, inkább a mennyiség, mint a minőség adja a különlegességüket, mert amúgy sima svéd édességek, azok meg azért nem olyan nagyszámok, legalábbis szerintem. Azért jó kis megálló volt a kastély és szép volt a környéke is. Megnéztük a vasútállomást és kicsit szomorkodtunk, hogy nem tudtunk végül is vonatozni.

A Mariefredbe vezető úton elrobogott mellettünk a retro vonat és nagyon cuki volt, jó hogy láttuk menet közben. Mariefred város pedig tényleg egy gyöngyszem, nem csoda hogy anyukám úgy áradozott róla.

Vízparti kisváros, ami emlékeztetett Sigtunára, de kevésbé tűnik üdülőhelynek. A város meghatározó épülete a kecsestornyú templomon kívül a nagy királyi kastély, amit anno valóban használtak a királyi családok, de ma már csak múzeumként üzemel. Ezenkívül egy hatalmas portrégyűjteménynek ad otthont a kastély már több mint 200 éve, ami mára kb. 4600 darab festményre, portréra nőtte ki magát. Elsősorban híres svédek láthatók a falakon, de az egyik helyiségben külföldi uralkodók, például Mária Terézia is megtalálhatók. 

A kastélyt másnap néztük meg, de szerdán körbebicikliztük a területét, és van mellette egy nagy, körbekerített természeti rezervátum, ahol nagy agancsos szarvasok élnek a fűvel és öreg tölgyfákkal borított területen. Akkor estefelé láttuk a nagy csordákat, szuper volt. Másnap is áttekertünk ott, de akkor nem láttuk már őket. Biztos a melegben valahova behúzódtak. 

Este minigolfoztunk, aztán a nem túl nagy helyi étteremválasztékból végül is egy pizzériára esett a választásunk. Utána rózsaszín volt az ég a naplementében és még egyszer körbetekertük a kisvárost, majd leültünk a víz partjára kiélvezni a nap utolsó perceit.

Másnap megreggeliztünk a Kék macska nevű kávézóban, utána pedig megnéztük a kastélyt, ami kívül-belül szép és érdekes volt. A szarvasparkon át indultunk hazafelé a nagy hőségben (28 fokban, ez itt nagy hőség) és hazafelé is útba ejtettünk pár érdekességet, például egy régi vasércbányát. Az egyik tónál pedig megálltunk lehűteni magunkat a vízben és pihenni egy kicsit az árnyékban. Majdnem 8 lett, mire hazaértünk, és akkor még Jack szedett nekem sok-sok bazsalikomot a kiskertjéből és készítettem házi pestót, ami nagyon fincsi lett. És még a benzinkútra is átugrott egy Ben & Jerryért, ami feltette az i-re a pontot. 

a kastély helyiségei és saját színháza