öcsémmel stockholmban

Miután visszajöttünk a kenuzásról, nekem folytatódott a nyári szünet, és kellemes de nem túl eseménydús napjaim voltak, amikről írni nem nagyon tudtam mit. Voltunk fürdeni a kedvenc kis tavamban és a nagy Mälarenben is, többször frizbigolfoztunk, ahol láttunk egyszer rókát is, ráadásul sokáig, mert először kicsit messzebb a fűben ült, aztán felénk sétált és 6-7 méterre tőlünk ült le a disc golf kosara alatt, és olyan sokáig ücsörgött ott, hogy nem is tudtuk, hogy mi mit csináljunk. Végül megindult tovább a fák közé. Elég sovány volt szegény kis Vuk. Megnéztük moziban az Elvis filmet, előtte flippereztünk. Bicikliztünk pár helyen és minigolfoztunk is, amit én nyertem és nagyon élveztem a játékot. 

Aztán készülődtem a családom érkezésére, ugyanis a fél családom idelátogatott. A szüleim szombat este jöttek autóval, két hete pedig felhívott az öcsém, hogy azt találta ki, hogy csütörtökön iderepülne és velünk menne haza ő is. Megörültem az ötletének, főleg hogy rá is érek ilyesmire így hogy suliba járok és nyári szünetem van. Este érkezett, kimentem elé a buszhoz, aztán együtt metróztunk felénk és elkísértem a szállásáig, ami 10 percre van tőlünk. Pénteken fél napot még dolgozott, de dél után már szabad volt, átugrott hozzánk, megnézte a lakást, megkínáltam a kedvenc csokis cookie-mmal, amit reggel sütöttem ki, majd hagytuk Jacket dolgozni, mi meg bebicikliztünk a városba. Szimpi volt az, hogy utánanézett a látványosságoknak és hogy voltak ötletei, kívánságai, és nem nekem kellett kitalálni, hogy mit csináljunk. Az egyik kívánsága például az volt, hogy biciklizzünk mindkét nap. Így azért nekem is fel lett adva a lecke, mert mindkét nap sűrű lett a program, sokat is tekertünk és én jól elfáradtam.

Pénteken a Városházával szerettünk volna kezdeni, de sajnos kiderült, hogy rendezvény miatt csak 11-ig volt látogatható. Így áttettük szombatra ezt a programot és mentünk a következő helyre, a Hallwylska múzeumba, amit szintén az öcsém nézett ki magának. Én már ezt is láttam (ahogy szinte mindent) de szívesen visszamentem, mert gyönyörű és érdekes az épület. Ez egy kis palota, egy ékszerdoboz, amit a századfordulón építettek az akkori legmodernebb technológiákkal és a család (a von Hallwyl házaspár) a svéd államra hagyta az épületet. Már az életük alatt elhatározták, hogy ez így lesz, és a házat a benne található gyűjteményekkel együtt egyfajta korlenyomatnak szánták az utókornak. A ház ingyenesen látogatható, de most egy ideiglenes és belépős Lego-kiállítás is volt benne, és arra is befizettünk. Aztán azért vicces volt, hogy amikor beléptünk a kiállítás termébe, a 24 éves öcsém és a 31 éves én, olyan volt, mintha egy oviba toppantunk volna be, ahol kis székek és kis asztalok voltak rengeteg legóval és sok gyerek építkezett nagy lelkesen. Mi voltunk az egyedüli felnőttek, akik nem a gyerekük, hanem maguk miatt voltak ott. Sebaj, a Lego menő. Végignéztük a kiállított alkotásokat, amik vegyesen voltak felnőttek profi és nagy művei és 9-12 éves gyerekek kisebb-nagyobb kreációi.

a biliárdszoba. forrás: hallwylskamuseet.se

Ezután továbbmentünk a Vasa-múzeumba. A Vasa-múzeum Svédország és Skandinávia leglátogatottabb múzeuma és nem véletlenül. A Vasa egy 1628-ban épített hatalmas hadihajó, amit olyan szarul építettek meg, hogy azonnal, egy kilométer után elsüllyedt a nagy parádés első útján. És most ez a hajó, ami anno az évszázad failje volt, az ország legféltveőrzöttebb kincse és legnagyobb látványossága. A sors fintora az, hogyha normálisan építik meg, akkor ma sosem állna ilyen kiváló formában egy múzeumban. Gondolhatná az ember, hogy mi olyan érdekes egy hajóban, mindenki látott már hajót és nem éri meg a drága belépő. De de, mert fantasztikus a hajó is és a múzeum is. Nem tudom, hogy maga a hajó az érdekesebb vagy annak a története, hogy hogyan találták meg és emelték ki a vízből azután, hogy több mint 300 évig nyugodott az öböl fenekén, és hogyan tudták visszaállítani a mostani tökéletes formájába úgy, hogy évi másfélmillió látogató nézegethesse. Ezen felül még sok érdekes történet van a korabeli emberekről, a hajó személyzetéről, a hajón dolgozó nőkről és mindenféléről. Szóval mindenképpen megéri és kb. két órát el lehet bent tölteni, ha az ember mindent elolvas és végignéz. 

a Vasa-hajó. forrás: vasamuseet.se

Szóval ide mentünk, de az előtérben elkezdtünk tanakodni és számolgatni, hogy nem érné-e meg Stockholm Passt venni, és szombaton annyi múzeumot megnézni vele, amennyit csak tudunk. Amit még meg szeretett volna nézni az öcsém, az a Drottningholm-kastély és a Skansen volt. Amikor a szüleim négy éve itt voltak, akkor vettünk ilyen kártyát és szinte tényleg mindent megnéztünk vele a városban, hogy minél jobban bejöjjön a kártya ára. Szóval végül úgy döntöttünk, hogy csináljuk ezt, vegyük meg szombatra az egynapos kártyát és akkor a királyi kastélyba is be tudunk ugrani. Szóval visszafordultunk az épületből és helyette átmentünk a középkori múzeumba, ami ingyenes. 

A múzeum után elmentünk kajálni. A tesóm a kajákra is kíváncsi volt és mindenképp ki akart próbálni pár helyi ételt, elsősorban a halakat. Jack javasolta, hogy menjünk a kisebb vásárcsarnokba a Hötorgeten, ahol anno többször ettünk a Kajsas Fisk étteremben hallevest. Ez egy szuper hely, finomak és minőségiek az ételek, és közben jó áron is vannak. Javasoltam az öcsémnek, hogy a toast skagent is kóstolja meg. Én nagyon szeretem ezt a finom rákocskás nyári ételt, úgyhogy rendeltem egyet kettőnknek előételként. Ezen a helyen a nagy adagokon felül még saláta, öntetek és kenyér is jár az ételhez, szóval tényleg nagyon pénztárcabarát. A lakoma után áttekertünk a mostani kedvenc fagyizómba, a Snöbe és vagy egy óráig ücsörögtünk ott míg eleszegettük a nagy adag fagyit. Ráadásul közben leszakadt az ég, nagy zuhé volt, de így pont megúsztuk, mert mire kimentünk, újra szép idő lett. 

Ekkor olyan 6 óra volt, de mint megtudtam, az öcsém és a barátnője olyan kirándulásokat tolnak, hogy reggel 10-től este 10-11-ig nonstop mennek, és mivel most olyan fél 11-ig van világos, a sötét sem szabott határt az efféle ambícióinak (én pedig igyekeztem tartani vele a lépést). Szóval bicikliztünk tovább, a parkos-erdős Djurgårdenbe, ahol máskor sok-sok ember szokott lenni, de most a nyári szabadságok miatt a belváros és a park is szinte kongott az ürességtől. Megnéztük a 2004-es tsunami áldozatainak létrehozott emlékművet. 543 svéd is életét vesztette a katasztrófában, mert karácsonykor történt és a svédek szeretik a karácsonyt melegebb éghajlaton, különösen Thaiföldön és a környékén tölteni, így akkor is jó sokan lehettek arrafelé. 

Djurgården után az óvároson sétáltunk át, majd még Söderbe is benéztünk egy kicsit, mielőtt végre hazatekertünk. Este még beugrott sütizni és hogy a gépen nézzük meg a következő napi programokat és a Stockholm Pass részleteit. Itt fedeztem fel, hogy a mostani kártyában nincs is benne se a királyi palota, se a Drottningholm és még néhány olyan látványosság, ami anno mind benne volt és a szüleimmel megnéztük "ingyen". Szóval így rájöttünk, hogy kár volt kihagyni a Vasát, mert úgysem tudjuk a kártyával megnézni és külön fogunk fizetni ezekért. De legalább időben rájöttünk és nem vettük meg feleslegesen a kártyát.

Másnap korán (mármint 9-kor) indultunk, hogy nyitásra odaérjünk a kastélyhoz és utána minél több mindent meg tudjunk nézni a városban is. A Drottningholm a várostól kicsit távolabb van, tőlünk 15 kilométerre, úgyhogy egy egyórás tekeréssel indítottuk a napot. Szerencsére mindkettőnknek van diákigazolványa és a kastélyban jó kis diákkedvezményt kaptunk. 

A Drottningholm kastély a Világörökség része, gyönyörűséges épület igazi nagy kastélyparkkal. Nem mellesleg a király és a királynő ebben a palotában él. Az épület mellett színház is van, amit anno a szüleimmel megnéztünk idegenvezetéssel és az is nagyon érdekes, illetve a kert végében van egy Kínai Pavilon nevű épület, amit Svédország királynője kapott születésnapi ajándékként 1753-ban. Ezt az épületet nagyon szeretem. Kis helyes, normális méretű, kuckós és aranyos, de persze tele van fantasztikus dolgokkal. Van egy különálló kis épület is, ahol vacsorákat tartottak, és az az érdekessége, hogy úgy van megcsinálva ez az étkező, hogy a szolgálók jelenléte nélkül tudtak enni és bizalmas beszélgetéseket folytatni annak veszélye nélkül, hogy bárki kihallgatja őket. Az asztalt és a tálalószekrényeket le lehetett ereszteni az alagsorba, ott megpakolták a szolgálók őket minden jóval, majd felküldték a vendégeknek. Ez az akkori technológiával tiszta high-tech cuccnak számított.

a kastély

A kastély után visszatekertünk a városba és idegenvezetéssel megnéztük a Városházát (mert csak így látogatható). Én már ezt az épületet is láttam, de azt hiszem a Múzeumok éjszakája keretében, és csak úgy mi magunk mentünk rajta végig, de a 45 perces vezetéssel sokkal érdekesebb volt. Jófej volt az idegenvezetőnk és sok érdekességet elmondott. Az egyik például az volt, hogy szombatonként 75 esküvőt tartanak a Városházán, és a hosszú verzió 4, a rövid pedig 3 perces. Ez megmagyarázza azt, hogy miért láttam úgy 5 mennyasszonyt a belső udvarban, amíg várakoztunk. 

A Városházán tartják a Nobel-díj bankettjét 1300 vendéggel és ezt a tévé is közvetíti minden évben és az egyik legnézettebb tévéműsor. Megtudtam azt is, hogy tombolán is lehet jegyet nyerni a vacsorára. Minden évben egy egyetemi hallgató jegyet nyerhet a vacsorára. 50 koronáért lehet nevezni és egy nyertest kisorsolnak, aki egy kísérővel együtt részt vehet ezen a nagy eseményen, amin a Nobel-díjasok, a svéd királyi család és a miniszterelnök is részt vesz. Azon viszont meglepődtem, hogy a nyertesnek fizetnie kell a vacsoráért úgy 300 eurót. Jack elmondta hogy azért, mert a Nobel-alapítvány Alfred Nobel hagyatéka a pénzzel együtt, amit az alapítvány kezel, és nincs végtelen mennyiségű pénzük. Alfred Nobel a végrendeletében rendelkezett arról, hogy a vagyonát 5 kategóriában kiosztott díjakra szánják. Vagyonának 94%-át (ami forintban, főleg ma sok-sok milliárdot jelentene) erre a célra ajánlotta. És a Nobel-alapítvány azóta ebből a pénzből osztogatja a díjakat, szóval biztos ügyesen kell gazdálkodniuk, hogy jusson is és maradjon is, hiszen 9-10 millió koronát kap minden Nobel-díj-nyertes. A vacsorát pedig Michelin-csillagos szakácsok készítik és 210 pincér szolgálja fel a fogásokat.

A Városháza épületét én kívül-belül imádom, pedig általában nem szoktam lenyűgöződni épületektől, mert nem értek hozzájuk. De ebben például van ez az Aranyterem, ami látványát fotó nem tudja visszaadni. A terem mozaikjai 11 kiló aranyat tartalmaznak.

az Aranyterem. forrás: stadshuset.stockholm

A Városháza után átgurultunk az óvárosba, ahol van egy egyszerű de nagyszerű halasbódé, a Strömmingsvagnen, ahol olcsón lehet tipikus svéd sült heringet vásárolni. A padon papírtányérból és eldobható evőeszközzel elfogyasztott ebédünk után én hazafelé, öcsém pedig a Vasa-múzeum felé vette az irányt. Mivel 190 korona (7000 forint) a belépő, ezért én inkább nem néztem meg újra, és az öcsém egyáltalán nem bánta, hogy kicsit egyedül kalandozzon Stockholmban. Én pedig örömmel mentem haza, mert elég fáradt voltam. Épp elég volt a 10 kilométer bicajozás hazáig, otthon pedig még boltba mentem és kezdtem készülni a szüleim érkezésére.