látogatóban a családom

Szóval amíg az öcsém megnézte a Vasa-múzeumot és kalandozott egy kicsit Stockholmban, én hazamentem pihenni és készülni a szüleim érkezésére. A szüleim hosszú útról érkeztek, régi álmukat valósították meg, amivel a 60. szülinapjuk évében ajándékozták meg magukat: autóval bejárták Norvégiát és a fjordokat. Amikor ezt anno elképzelték, nem gondolták, hogy én majd Svédországban fogok élni, de ha már így alakult, akkor úgy tervezték meg az utat, hogy hazafelé beugrottak hozzám és együtt mentünk haza.

Nem készítettem nagy vacsorát, csak egy tejszínes-lazacos tésztát dobtam össze és végül csak akkor láttam neki, amikor már megérkeztek, mert olyan gyorsan megy. Úgyhogy az utolsó 1-2 órában, amikor már teljes rend és tisztaság volt a lakásban, csak várakoztam. Aztán egyszer csak csöngettek és a szüleim álltak az ajtóban, mintha csak egy városban laknánk és átugrottak volna vacsira. Na meg az öcsém is épp akkor jött meg, csak ő bicajjal. Hirtelen magyarokkal és magyar beszéddel telt meg a kis lakás. Meséltek az útról, megnézték mi változott négy év alatt a lakásban, aztán végre ettek egy finom, meleg vacsorát. 

Este visszamentek a szállásukra, mert nálunk nem tudtak megszállni és egy Airbnb-ben laktak. Ezt sajnáltam, mert az eredeti terv az volt, hogy amikor jönnek, akkor Jack nem lesz itt, hanem akkor lesz az egyhetes túrán, amire végül is csak most hétvégén fog indulni. A szüleim már az év elején lefoglaltak mindent, és később derült ki, hogy Jack mégsem tud akkor szabin lenni. Így először hotelt foglaltak, de amikor kiderült, hogy az öcsém is becsatlakozik, akkor átfoglalták egy Airbnb-re, hogy együtt tudjanak lakni, meg hogy az öcsémnek olcsóbb legyen. Én küldtem egyet az öcsémnek, ami közel van és jónak tűnt, de végül ő keresett egy másikat, és azt foglalták le, és sajnos az vacak volt. Bosszantott, hogy mit szervezkedik, miért nem volt jó, amit én küldtem, mégis csak jobban ismerem a várost, mint ő és én is direkt olyat kerestem, ami nem is volt drágább, mint a hotel volt, de ő még annál olcsóbbat keresett, pedig nem mondták a szüleim, hogy keresse meg a város legolcsóbb szállását... Mivel az utolsó pillanatban szervezte meg az utat a tesóm, a szüleim már úton voltak, így ők nem tudtak azzal foglalkozni, hogy melyik szállás milyen, csak gondolták, biztos jót választott a tesóm. Aztán amiket elmeséltek róla, hát szégyen. Sajnálom, hogy ilyen helyen kellett lakniuk.

Másnap 11-re jöttek át, és Jackkel együtt mentünk kirándulni. Mivel itt volt az autó, ezért nem maradtunk a városban, mert majd akkor nézünk stockholmos dolgokat, ha legközelebb repülővel jönnek és egyszerűbb a városban maradni. Szóval most Sigtunát és Uppsalát találtuk ki vasárnapra. Mindkettő elég közel van és szép kisvárosok. Sigtuna szinte csak egy utcányi hely, inkább falu, mint város, viszont Svédország legrégebbi városa. Egyébként igazi üdülőfalu, engem a Balaton környéki helyekre emlékeztet, mert vízparton van, nyáron megtelik élettel és a főutca tele van hangulatos butikokkal, amik gondolom télen nem is nagyon üzemelnek. Fagyiztunk is, de az öcsém inkább kipróbált egy igazi svéd fikát nagy adag filteres kávéval és fahéjas csigával. Apukám és az öcsém olaszrajongók, akik imádják a sűrű, gyűszűnyi espressót, úgyhogy főleg apukámnak nem igazán jött be ez a "vízízű kávé". Én pont az ilyet szeretem, ami nagy adag, nem túl erős és egy egész bögrényit (vagy kettőt) eliszogat belőle az ember. De hát ízlések és pofonok, ezért is szeretek én Svédországban élni, mert valahogy a legtöbb dolog pont olyan, ahogy én amúgy is szeretem.

Átmentünk Uppsalába, és kerestünk egy éttermet. Kicsit bonyolult volt kitalálni, hogy hova is menjünk, de végül is maradtunk a svéd konyhánál és találtunk egy jó helyet, amivel mindenki elégedett volt. Anyukám megkóstolta az igazi svéd húsgolyós menüt, az öcsém a rákocskás szendvicset, apukám pedig bár nem igazi svéd, de egy jó kis marhahúsos kaját evett, ami nagyon ízlett neki. Jack elbűvölt engem azzal, hogy titokban rendezte a számlát. Én pont a pulttal szemben ültem, így észrevettem, hogy a mosdóról visszajövet odamegy, rámutat az asztalra és fizet, és teljesen elolvadtam tőle, hogy milyen kedves gesztus tőle. Ahogy jött vissza, ránéztem ilyen "mennyire drága vagy ezt komolyan nem hiszem el, de nem kellett volna, jaj de szeretlek téged" tekintettel – legalábbis én ezt próbáltam neki szavak nélkül, egy pillantással elmondani, és szerintem megértette. Aztán amikor mindenki végzett, apukám kérdezte, hogy a fizetés hogy működik itt, mire elárultam neki is, hogy Jack meghívott minket és már ki is fizette. Most is előttem van apukám meglepődött arca, aztán zavarba is jött tőle, de jólesett neki. Aztán átmentünk egy kávézóba is, ahol öten ötfélét rendeltünk, és tolmácsoltam apukámnak, hogy Jack azt mondja, hogy üljetek le nyugodtan, mi majd leadjuk a rendelést és odavisszük az asztalhoz. Mire apukám nevetve mondta, hogy nem, nem, nem nem neeeem és szorította a bankkártyát a kezében, hogy ezt bizony ő fizeti, most már nem ugrik be Jack trükkjeinek. Amúgy meg sétálgattunk a városban, bementünk a katedrálisba, ahol épp valami komolyzenei koncert volt és kicsit belehallgathattunk, de körbe nem sétálhattuk a templomot. Megnéztük még az Egérpékséget, ami egy picike cuki műalkotás az egyik utcában. 

Este már nem jöttek át és úgy döntöttem, hogy másnap sem tartok velük, mert inkább a hazaútra készülődöm, illetve a vacsorára. Ők elmentek Gripsholm kastélyba, Mariefredbe és Strängnäsbe, amik pont olyan helyek, ahol még én sem jártam. Anyukám este lelkesen mesélte, hogy szuper jó volt minden, és nagyon ajánlja nekünk is, hogy elmenjünk oda. Vicces, hogy ők ajánlanak nekünk svéd látnivalókat, de a turisták sokszor többet látnak egy adott helyből, mint aki ott lakik. Mindenesetre kíváncsi vagyok én is, és ha lesz még jó idő, akkor augusztusban szeretnék egy bicajtúra keretében ellátogatni oda.

Vacsorára én is "hús"golyót készítettem, így anyukám kétféle kiadásban kóstolhatta meg ezt a klasszikus ételt. Kérdeztem, hogy melyik volt a jobb, az éttermi vagy az enyém, és kedvesen azt válaszolta, hogy az enyém, mert azt én készítettem. Én formázható szójahúsból készítettem, de amúgy ugyanúgy burgonyapürével, uborkasalátával, illetve bolti gräddsås-szal, ami a húsgolyók klasszikus kiegészítője, a barnamártás egy verziója. Na és az elengedhetetlen vörösáfonya-lekvár. Desszertnek pedig szintén bolti áfonyás pitét vettem vaníliaszósszal, ami gyakori svéd desszert, és még glassbåt-ot, jégkrémhajót is vettem, ami szintén egy klasszikus svéd édesség, surprise surprise, egy hajó alakú jégkrém. Üdítőnek pedig Trocaderót, ami egy narancsos-almás szénsavas svéd üdítő. Így több minden svéd dolgot ki tudtak próbálni, amiket talán egy átlagos turista nem próbál ki, és mindenkinek minden nagyon ízlett.

Szuper jó volt a családommal kirándulni, és főleg az otthonomban vendégül látni őket és egy kis ízelítőt adni a svéd ízekből, ételekből. Utoljára (és először) 2018-ban voltak nálam a szüleim, és mi akkor pár hónapja költöztünk be a lakásba, a terasz sem volt még berendezve és én sem ismertem annyira az országot és a svéd dolgokat, mint most. Remélem, hogy nem kell négy évet várnom, hogy újra jöjjenek. Én örülnék, ha minden nyáron meglátogatnának.